Márton
2 °C
11 °C
Index - In English In English Eng

Újra fellángolt a katalán válság: százezrek az utcákon

K EPA20191014091
2019.11.01. 12:45

Nem vagyok függetlenségpárti, de azért hülye sem

– állt egy tiltakozó tábláján az október 14-i barcelonai tüntetésen, pár órával a spanyol legfelsőbb bíróság ítélethirdetése után. A testület aznap közel két éven át tartó eljárás után 9 és 13 év közötti börtönre ítélt kilenc katalán függetlenségpárti politikust. Bár az első demonstráció a Guardian riportja szerint békésen indult, órákkal később erőszakba csapott át, és az ítéletet követő héten minden este barikádok lángoltak Katalónia fővárosában.

Eddig csak tömegdemonstrációkat rendeztek, és a polgári engedetlenség eszközeivel éltek a független Katalóniáért küzdők az elmúlt két évben, mostanra viszont erőteljesen megfordult a legaktívabb és legfiatalabb tüntetők hangulata a brit lap riportja szerint, ezt pedig talán egy belvárosi graffiti fejezi ki a leghűbb módon: 

„Megmutattátok, hogy nincs értelme békésnek lenni.”

De nem csak a fiatalok álltak ki a bebörtönzött politikusok mellett. Az általános sztrájk napján több mint félmilliós tömeg vonult fel Barcelonában, sőt: előző hétvégén is 350 ezres tömeg ment ki az utcákra. A katalán kérdés nem csak a tartományról, de egész Spanyolországról szól, ugyanis döntő kérdésévé vált a november eleji előrehozott választásoknak is, aminek a mindössze nyolcnapos kampánya pénteken kezdődött meg hivatalosan – egyelőre pedig nem tűnik úgy, hogy egyhamar vége lesz majd a több éve húzódó politikai válságnak.

Hongkong Ibérián

Október közepén a két évvel ezelőtti botrányba fulladt népszavazás miatt ítélték el a katalán vezetőket: 2017. október 1-jén tartották meg a spanyol hatóságok által alkotmányellenesnek nyilvánított függetlenségi referendumot, ahol 42 százalékos részvétel mellett a választópolgárok 90 százaléka szavazott az elszakadás mellett – az eredményt viszont sem a spanyol kormány, sem az EU nem ismerte el.

Sőt, a voksolás után nem sokkal a hatóságok eljárást indítottak a népszavazást szervező vezetők ellen, emiatt menekült Carles Puigdemont akkori katalán elnök is Belgiumba négy miniszterével együtt. Kilenc másik vezető katalán politikust viszont még 2017 őszén letartóztattak a spanyol hatóságok, őket ítélte most a spanyol legfelsőbb bíróság zendülés miatt börtönre.

Erre reagálva tüntettek az utcákon már az ítélethirdetés utáni délután Barcelonában, a Reuters riportja szerint pedig a hongkongi tüntetésekhez hasonló módszerekkel éltek a szervezés során: a diákok sztrájkot hirdettek az egyetemeken, és igyekeztek megbénítani a legfontosabb közlekedési csomópontokat – így akcióztak például az El Prat nemzetközi repülőtéren is több órán keresztül. Az esti utcai harcokban pedig mindent bevetettek: tűzoltópalackokkal és korlátokkal dobálták a rendőröket, akik gumilövedékkel és könnygázzal próbálták a tömeget oszlatni.

Több estén keresztül is lángokba borultak a katalán főváros utcái, éjjelente ugyanis felégették az autógumikból emelt barikádjaikat, amire a rendőrök tűzoltóhabbal igyekeztek válaszolni. A nagy tüntetések utáni pénteken pedig egy egész napos általános sztrájkot hirdettek a katalán fővárosban, ami érintette a közlekedést, az egészségügyi ellátást, sőt, még a SEAT helybeli gyárát is – ennek is volt köszönhető, hogy 

csak azon a pénteken több mint félmillió ember vonult az utcára a rendőrség szerint. 

Aznap este az utcai erőszakban több mint 700 szemetes konténert égettek el a városban, a vandalizmussal okozott kár pedig a tüntetések első öt napja alatt meghaladta a másfél millió eurót (átszámítva kb. 492 millió forintot).

Mi vagyunk a többség?

Mostanra úgy tűnik, helyre állt a hétköznapok rendje, hétvégénként viszont továbbra is tömegtüntetések zajlanak az utcákon. Legutóbb október 26-án vonultak 350 ezren az utcára a függetlenségért, tüntetésük pedig estére – az első heti eseményekhez hasonlóan – ismét erőszakba fordult, és legalább hat embert kellett kórházba szállítani aznap. Nem csak Barcelonában, de Katalónia más városaiban is tüntetéseket szerveztek a bebörtönzött politikusok szabadulásáért, több vidéki város polgármestere pedig a katalán fővárosba utazott, hogy együtt fejezzék ki szolidaritásukat az elítélt katalán vezetőkkel.

A szeparatistákon kívül viszont a maradáspártiak is felvonultak azon a hétvégén Barcelonában: a Euronews tudósítása szerint a vasárnapi menetben jóval kevesebben, 80 ezren vehettek részt –

azonban fontos megjegyezni, hogy a katalánok egy jelentős része feltehetően a maradás pártján van. 

Egy 2019. júliusi közvélemény-kutatás szerint ugyanis míg a függetlenség mellett a katalánok 44 százaléka áll ki, addig 48,3 százalék ellenzi azt, hogy Katalónia független állam legyen. Frissebb közvélemény-kutatási adat egyelőre nincs, de hamarosan kiderülhet, hogyan állnak most a függetlenségpártiak Katalóniában.

Kormányválság után kormányválság

November 10-én ugyanis előrehozott voksolást tartanak egész Spanyolországban: négy év alatt ez lesz a negyedik parlamenti választásuk. 2018 nyarán buktatták meg a kisebbségben kormányzó néppárti (PP) Mariano Rajoyt egy, a párt több politikusát érintő korrupciós botrány miatt, helyére pedig a szocialista Pedro Sánchez került, aki bár próbált összehozni maga mögé egy parlamenti többséget, áprilisra mégis kiírta az idei első előrehozott választást. Ezt ugyan megnyerte a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE), a Néppárt pedig nagyot bukott, de Sánchez nem tudott megegyezni a radikális baloldali Unidas Podemosszal (Együtt képesek vagyunk) egy koalíciós megállapodásról.

Sánchezék szerint a kisebbik baloldali párt akart túl sokat – a Podemos szerint viszont csak lényegtelen tárcákat ajánlottak nekik a szocialisták. Ezután a PSOE a centrista-liberális Ciudadanoshoz (Állampolgárok) fordult, mint lehetséges koalíciós partner, de ők még tárgyalni sem akartak a kormányalakításról.

Lehetetlen volt teljesíteni a választóktól április 28-án kapott mandátumot. Minden eszközzel megpróbáltam, de lehetetlenné tették

– mondta Sánchez az új választások kiírását bejelentő szeptemberi rendkívüli sajtótájékoztatóján.

AElectoPanel közvélemény-kutatása szerint a pártok versenyében a májusi EP-választáshoz hasonlóan továbbra is a PSOE áll a legjobban 27 százalékkal, viszont erősen felzárkózott mögéjük az áprilisban történelmi vereséget szenvedett jobboldali Néppárt, amit 22 százalékra mérnek. Mögöttük fej fej mellett áll a két populista erő, a baloldali Podemos és a szélsőjobboldali Vox 12 és 11 százalékkal.

Az elmúlt hónapok legnagyobb vesztese a Ciudadanos volt: áprilisi eredményük harmadát elvesztették, és 9 százalékos támogatottságukkal már csak az ötödik erőként lennének jelen az új parlamentben – ebben a veszteségben pedig szerepe lehet a PSOE-vel való együttműködés kizárásának is. Rajtuk kívül még két erőnek van fontosabb tábora: a katalán függetlenségpárti ERC-nek (3,9 százalék), valamint az újonnan létrejött Más País (Több Ország) nevű frissen létrehozott baloldali pártnak (4,4 százalék).

Ha Katalóniáról van szó, az a jobboldalnak kedvez

– ezt mondja a spanyol választási összképről Kiko Llaneras, az El País elemzője, aki szerint „jelen pillanatban leginkább Katalóniáról esik a legtöbb szó.” Ugyanazt mondta a Reutersnek egy másik elemző. Katalóniával kapcsolatban ugyanis egyértelmű és kizárólagos egységpárti álláspontot foglalt el mind a Néppárt (PP), mind a radikális jobboldali Vox – utóbbi egyenesen felszámolná a tartományok autonómiáját.

A Vox egyébként nemcsak a katalán kérdést hangsúlyozza, hanem egy másik, szintén nagy vihart kavart ügyet is: nemrégiben ugyanis exhumálták a sírját Spanyolország egykori diktátorának, Francisco Franco tábornoknak. Míg a szocialista kormánypárt azzal érvelt, hogy „egy diktátornak nem lehet mauzóleuma egy demokratikus országban”, addig a Vox szerint Franco átmozgatásával a szocialisták „újra akarják írni a történelmet”, ennek keretében pedig még a királyt is megbuktatnák. 

Franco tábornok diktatúrájáról egyébként nem sok katalánnak vannak szép emlékei, így az exhumálás feléjük is lehetett egy gesztus Pedro Sánchez részéről. A függetlenségpárti katalán vezetők elleni októberi ítélet viszont pont, hogy a tábornok nacionalista rendszerének emlékét ébresztette fel egyes politikusokban:

Lehet, hogy elvitték a sírját a Völgyből, de a francoizmus a mai napig jelen van a spanyol intézményekben

– véli egy függetlenségpárti katalán képviselő.

A Vox a francoista retorikára építve viszont rengeteg jobboldali szavazót tudott megnyerni magának, és egy nagyon erős hajrával még akár a harmadik helyre is befuthat a Podemos előtt. A spanyol jobboldal legfőbb ereje, a Néppárt pedig szintén erőre kapott az utóbbi hónapokban: az áprilisi, „halálközeli élménynek” is nevezett történelmi vereség után még az is kétséges volt, hogy a párt egyáltalán megmarad-e a jobboldali tábor élén, vagy beelőzi őket a mögöttük csak picivel lemaradt Ciudadanos.

Mostanra úgy tűnik, pont hogy a Ciudadanos felől szerezhettek vissza szavazókat, és mára olyan erősnek érzi magát a Néppárt, hogy egy nagy hajrával a választási győzelmet sem tartják kizártnak. Lendületüket jól mutatja, hogy a szocialisták májusi 12 százalékos előnyét októberre 5-6 százalék körülire dolgozták le. 

Madrid és Barcelona közt pattog a labda

Előnyük alapján viszont még mindig a szocialisták győzelme tűnik a legvalószínűbbnek, de most sem fognak tudni egyedül többséget szerezni. Sőt, a legvalószínűbb, hogy sem a baloldali (PSOE, Podemos), sem a jobboldali (PP, Ciudadanos, Vox) pártok tömbje körül sem fog kialakulni egy stabil parlamenti többség, így a PSOE megint egyszerre próbálhat nyitni a Podemos és a Ciudadanos felé – hátha utóbbiak most már hajlandóak lesznek egyezkedni.

A bizonytalan madridi helyzetnél talán csak a katalán válság megoldása a bonyolultabb: Quim Torra katalán elnök nemrég újabb függetlenségi népszavazást javasolt, erre viszont törvényes lehetősége aligha lesz, a fent felsorolt spanyol pártok ugyanis elutasítóak ezzel szemben mind jobb-, mind baloldalról.

Pedro Sánchez miniszterelnök is elítélte a tüntetéseket, amikor nemrég Barcelonában járt: 

Egyes radikális és erőszakos elemek úgy döntöttek, hogy színházat csinálnak Barcelonából. Ki akarnak tartani, hogy krónikussá tegyék ezt a válságot, de mi még kitartóbbak vagyunk.

Ezzel a retorikával jó sok függetlenségpárti katalán szavazóról mondhatott le a kormányfő – de valószínűleg Sánchez is inkább annak a többségi spanyol bázisnak akar imponálni, akik hallani sem akarnak függetlenségről vagy föderális berendezkedésről.

A katalán-spanyol viszony egyelőre úgy tűnik, maximum a futball szintjén marad meg rendezettnek: 

az október 26-án elmaradt El Clásico bajnoki mérkőzés új időpontjáról ugyanis meg tudott állapodni a spanyol bajnokság a csapatokkal, így a Real Madrid és az FC Barcelona közötti elhalasztott rangadót december 18-án tartják majd meg. 

(Borítókép: Oriol Junqueras bebörtönzött volt katalán elnökhelyettes és politikustársai fotóját tartják fel a szabadságukat követelõ tüntetők Barcelonában 2019. október 14-én. Fotó: Quique García /  EFE  EPA /  MTI )