Szilárda
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

Kit zavar egymillió, lágerekbe zárt muszlim?

000 1HS49F
2019.11.14. 16:57 Módosítva: 2019.11.14. 17:07
Kína szerint sikeres terrorellenes harc folyik a Hszincsiang nevű, jelentős részt muszlim ujgurok lakta nyugati tartományában. A helyiek és nyugati újságírók beszámolói szerint ugyanakkor a vallási kisebbség erőszakos asszimilációja és elnyomása zajlik, amit brutális rendőri fellépés, digitális diktatúra kiépítése, és a lakosság jelentős részének koncentrációs táborokba zárása kísér. A külvilágot ugyanakkor a jelek szerint egy ponton túl nem nagyon érdekli a dolog: jogvédő aktivisták igen, de muszlim többségű országok és politikai vezetők közül az emberi jogok európai védelmezői sem különösebben szólaltak fel az ügyben, ami Kína növekvő gazdasági befolyásának jele.

Befejezte képzését és hazatért a nyugat-kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen működő »oktatási intézmények« tanulóinak többsége, adta hírül júliusban az MTI. Mint a nemzeti hírügynökség jelentéséből kiderül, „a kínai kormány álláspontja szerint a muszlim vallású ujgur kisebbség lakta területen létesített központok önkéntes alapon biztosítottak képzéseket azok számára, akiknek az életére „hatással volt a terrorizmus és a radikalizmus.”

Magyarul arról van szó, hogy Peking szerint a jelentős részt muszlimok lakta Hszincsiangban gyökeret vert az iszlám radikalizmus és szeparatizmus. Annak érdekében, hogy megakadályozzák az ujgurok radikalizálódását, felépítettek egy csomó bentlakásos iskolát, ahol az önként jelentkezőket oktatási programokon keresztül szembesítik a szélsőséges ideológiák árnyoldalaival. Egyúttal pedig szakmai oktatásban is részesülnek, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba.

A nyugati nyilvánosság más formában találkozhatott a hszincsiangi „oktatási intézményekkel”. Műholdfelvételeken iskolák helyett magas fallal, szögesdróttal, őrtornyokkal körbevett, leginkább börtönnek tűnő építmények rajzolódtak ki. Kutatók által feltárt közbeszerzési dokumentumok szerint az „iskolákat” megfigyelőrendszerrel látták el, a felszerelésnek automata fegyverek, többezer gumibot, elektrosokkoló, bilincs és paprikaspray is része volt. A „képzést befejezők” közül sokan önkéntes bevonulás helyett fogvatartásról, agresszív indoktrinációról, fizikai erőszakról számoltak be.

Mindez csak egy eleme a Hszincsiangban folyó „terrorellenes népi háborúnak”. A területet rendőrségi ellenőrzőpontok, arcfelismerésen alapuló kiterjedt megfigyelés, sőt a potenciálisan veszélyes emberek algoritmussal való kiszűrése jellemzi. Peking szerint Hszincsiang a radikalizmus elleni sikeres fellépés mintapéldájává vált; jogvédők inkább a 21. századi digitális diktatúra és a kisebbségekkel szembeni elnyomás brutális példájának tartják.

Pufferzóna és olajlelőhely

Bár Hszincsiang hatalmas, területe 1,66 millió négyzetkilométer (ez nagyságrendileg Irán méretének felel meg), ezt nagyrészt a Takla-makán sivatag borítja; lakossága mindössze 25 millió. Hogy Kína számára miért fontos mégis e terület, az részben geopolitikai, részben gazdasági okokkal magyarázható.

Kína han kínaiak lakta „központi” területeit minden irányból nehezen áthatolható természeti akadályok veszik körül: délen az indokínai dzsungel, délnyugaton a Himalája, északnyugaton a Takla-Makán és a Góbi-sivatag. A kínai állam hagyományos célja, hogy e határvidékeket ellenőrzése alá vonja, és pufferzónákat hozzon létre a központi területeket védendő.

Másrészt Hszincsiangban jelentős földgáz, kőolaj- és szénlelőhelyek találhatók; a teljes kínai szénhidrogén-készletek mintegy ötödét rejti a terület.

Harmadrészt a nyolc országgal is határos Hszincsiang Kína kapuja Közép-Ázsia felé; itt haladt a fontos történelmi kereskedelmi útvonal, a Selyemút is. Bár ez a kereskedelmi kapcsolat a modern korban elhalt, Peking az utóbbi években az Új Selyemút néven indult, később Egy övezet, egy út névre keresztelt projektje keretében próbálja feléleszteni azt: jelentős infrastrukturális beruházásokat finanszíroz, hogy ezzel fizikailag és gazdaságilag (ezáltal pedig politikailag is) közelebb hozza magához a kontinens középső részét.

Kínai típusú autonómia

A kínai törekvéseket mindig is hátráltatta, hogy a terület lakosságának többségét évszázadok óta a muszlim vallású, türk nyelvet beszélő ujgurok adják, akik etnikai, kulturális és nyelvi szempontból is jelentősen különböznek a han kínaiaktól. Ráadásul hagyományosan nem részei a kínai államnak: a kínai birodalom csak 18. század derekán kebelezte be a területet; az ujgurok az 1930-as és 1940-es években Kelet-Turkesztán néven rövid időre független államot kiáltottak ki; majd a Kínai Népköztársaság megalakulása után is lázongások kísérték Hszincsiang beolvasztását. 

Bár 1955-től Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területnek nevezik a tartományt, az autonómia a gyakorlatban sosem működött, Pekinget a kezdetektől vádolták a vallási és kulturális hagyományok elfojtásával, erőszakos asszimiliációval és han kínaiak szervezett betelepítésével. (Ez részben eleve következett a Kínai Kommunista Párt vallásellenes és a régi társadalmi-kulturális rend eltörlését hirdető ideológiájából.) 1955-ben a lakosság 73 százaléka volt ujgur, ma ez az arány 40 százalék körül van.

A feszültségeket fokozta az olajkitermelés felfutása. Ez egyfelől növelte a han kínaiak beáramlását, másfelől miután a jobban fizető olajos melók a betelepülő kínaiaknak jutottak, a vagyoni egyenlőtlenségek is növekedni kezdtek. Míg a kínai állam szerint az 1990-es években indult olajboom elhozta a fejlődést az elmaradott területre, az ujgurok nagy része ezt szülőföldje kifosztásaként, és elkínaiasításaként élte meg

Hozzájárult a helyzet kiéleződéséhez, hogy a Szovjetunió szétesése után a muszlim többségű közép-ázsiai országok függetlenné váltak, ami Hszincsiangban is erősítette a függetlenségi törekvéseket. A zavaros posztszovjet időszakban a szélsőséges iszlamista ideológiák és emberek be- és kiáramlása is felfutott, és több szeparatista csoport is láthatóvá vált, rendszeressé válták a kisebb-nagyobb elszórt terrortámadások a területen. 

Terror

Mindez végül 2009-ben vezetett először kiterjedt erőszakhoz, amikor Ürümcsiben tüntetések lázongássá fajultak, az erőszakban több mint 190-en meghaltak, többségükben han kínaiak. Ezt követően megszaporodtak a terrortámadások Hszincsiangban, 2014-re robbantások és késes támadások több mint száz halálos áldozatot követeltek. Ez évben ujgur szélsőségesek a tartományon kívül is elkövettek jelentős támadást, Kunming vasútállomásán késeltek halálra 31 embert.

A kunmingi támadás után kína meghirdette a „terrorellenes népi háborút”, amelynek keretében minden korábbinál keményebb eszközöket vetettek be Hszincsiangban.

A kínai hatóságok az erőszakért a Kelet-turkesztáni Iszlám Mozgalom nevű szervezetet okolják, amely Törökország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Afganisztán és Hszincsiang egyes részeire kiterjedő ujgur állam létrehozását hirdeti. Peking már a 2001. szeptember 11-i amerikai merényletek után a terrorellenes háború részének nevezte az ujgurokkal szembeni fellépését; az utóbbi években pedig azt hangoztatta, hogy 1500 ujgur harcolt az Iszlám Állam oldalán. 

Nyugati szakérők, politikusok és újságírók ugyanakkor minimum fenntartásokkal kezelik a kínai narratívát. Kutatók megkérdőjelezik, hogy jelentős lenne az ujgur terrorszervezetek befolyása, és abban is kételkednek, hogy valóban szervezett, radikális iszlamista terrorizmusról van-e szó, nem pedig a kínai asszimilációs kísérletekkel szembeni, elszórt erőszakról. 

Ki terrorizál kit

A tisztánlátást nehezíti, hogy Kína (a hatóságok szerint a radikalizmus terjedését megakadályozandó) jelentősen korlátozza az információáramlást Hszincsiangban, és nyugati diplomaták, kutatók és újságírók is legfeljebb rendkívül szűk pórázon tevékenykedhetnek a területen. Ennek ellenére az utóbbi időben számos beszámoló napvilágot látott arról, hogy a „népi terrorellenes háború” az ujgurok kulturális, vallási és személyi szabadsága ellen irányul.

Ennek jelképei a fent említett átnevelőtáborok, amelyek először 2014-ben jelentek meg, majd 2016-ban kezdtek elszaporodni. Ekkor nevezték ki hszincsiangi párttitkárrá Csen Csüan-kuót, aki korábban brutális hatósági szigorral „pacifikálta” a másik forrongó kínai tartományt, Tibetet. Egy 2018-as ENSZ-jelentés szerint több mint egymillió, különböző szakértők szerint fél-másfél millió ujgurt zártak be bármiféle bírósági eljárás nélkül a táborokba. Utóbbi azt jelenti, hogy a felnőtt ujgur lakosság egyhatoda került rács mögé, ami miatt rengeteg gyerek szülő nélkül maradt. 

A hatalmas szám oka, hogy a kínai állam meglehetősen tágan definiálja a radikalizmust: egyebek mellett beletartozik a hosszú szakáll, a rendszeres imádkozás, a „túl muszlim ruhák” viselése; a Facebook és Twitter használata; a külföldi hozzátartozókkal való kapcsolattartás; a hiányos mandarin nyelvtudás, valamint a kínai állam bírálata.  

A zsúfolt táborokban az azokat megjárt ujgurok beszámolói szerint meg kellett tagadniuk iszlám hitüket, a Kínai Kommunista Pártot méltató szövegeket kell magolniuk, egyeseket megkínoztak és éheztettek, sőt az őrök által elkövetett csoportos nemi erőszakról is érkezett beszámoló.

Rendőrállam épült ki

Kína eleinte tagadta a táborok létét, majd szakképző iskolákként állította be azokat, ahol a megtévelyedett ujgurok szakmát tanulhatnak. Idén a nemzetközi bírálatok miatt külföldi diplomatákat és újságírókat is beengedtek egyes létesítményekbe, de a BBC és európai uniós diplomaták is megrendezett vizitekről és Patyomkin-táborokról számoltak be, ahol a megreformált muszlimok boldogan énekelték a pártot éltető dalokat. Nyáron a helyi hatóságok azt állították, hogy kiengedték az átnevelt ujgurok döntő többségét, de ebben sokan kételkednek.

Mindazonáltal a táborok csak a „terrorellenes lépések” egy részét jelentik. Csen Csüan-kuo színre lépésével Hszincsiangban a digitális diktatúra eszközeivel megtámogatott rendőrállam épült ki. Beszámolók szerint a tartományt teleszórták biztonsági kamerákkal; a helyieknek lépten-nyomon arcszkennelésen és más, biometrikus azonosításon kell átesniük, akár a piacra vagy a benzinkútra belépéskor is; gyakran a mobiltelefonjuk tartalmát is letöltik és ellenőrzik a hatóságok. 

Megvannak a rendőrállam klasszikus formái is:

Hotan városában például 300 méterenként vannak rendőrposztok, minden étteremben és boltban kell legyen rendőr, minden kést egyenként kell regisztrálni, vonatjegyet csak három csomagellenőrzés után lehet venni. 

Ezzel párhuzamosan betiltották a hosszú szakállat, a „radikálisnak” tartott neveket, a muszlim vallási ruházat egyes formáit, a ramadán idején való böjtöt, műholdfelvételek szerint számos mecsetet is leromboltak. Az ujgur családokhoz kormánytisztviselők költöztek be, hogy ellenőrizzék, ideológiailag megfelelő élet folyik-e a háztartásokban; ez alapján pontozzák egyes családok „megbízhatóságát”. A kiértékelést ma már nem is emberek, hanem algoritmus végzi. Miközben az ország lakosságának 1,5 százalékát adja, 2017-ben Hszincsiangban történt a kínai letartóztatások ötöde.

Kevesen háborognak

A sokasodó beszámolók ellenére az ujgurok ügye elég mérsékelten jelenik meg a nemzetközi politikában, és amikor igen, akkor sem iszlám országok hánytorgatják fel a dolgot, ami jelzi, hogy Kína gazdasági és pénzügyi súlya manapság már elég jelentős politikai befolyást kölcsönöz neki.

Bár Törökország külügyminisztériuma korábban bírálta a táborokat, a hazájában az iszlám védelmezőjeként fellépő Recep Tayyip Erdoğan török elnök nyáron Pekingben inkább Kína törökországi befektetéseit méltatta. Egy indonéziai jelentés szerint

a világ legnépesebb muszlim országában a lakosság jelentős része Kína-ellenes nyugati propagandának tartja az ujgurok elnyomásáról szóló híreket;

az indonéz kormány pedig amiatt sem akar foglalkozni a témával, mert attól tart, az ügy az iszlamistább jobboldali ellenzék malmára hajtaná a vizet.

Az Erdoğant körbeudvarló Orbán Viktor magyar miniszterelnök nemrég még a magyarok türk rokonságáról áradozott (bármiféle tudományos alap nélkül), ám a türk ujgurokért látszólag nem szeretne kiállni a magyar kormány.  Szijjártó Péter külügyminiszter az ügy kapcsán annyit mondott: az átnevelőtáborokkal kapcsolatos bírálatokra a kínai külügyminiszter „megadta a választ, és ezen válaszok, kérdések és konzultációk megtörténte után” Magyarország szerint nincs ok elítélni Pekinget.

A másik oldalon októberben az amerikai kormány nyolc, a megfigyelőrendszerek kiépítésében résztvevő kínai technológiai céget tett szankciós listára, az Európai Parlament pedig egy bebörtönzött ujgur jogvédőnek adta az emberijog-védőknek odaítélt Szaharov-díjat. 

Ugyanakkor az uniós üzenet legfeljebb jelképes értékű, amit jelez, hogy miközben Kína európai ujgurokat is fenyeget, a magát az európai liberálisok vezéreként beállító Emmanuel Macron francia elnök minapi pekingi látogatásán egy mukkot nem szólt Hszincsiangról, cserébe kötött egy sor üzleti megállapodást Pekinggel (állítása szerint a hongkongi helyzetről megemlékezett zárt ajtók mögött). Ugyanígy megkérdőjelezhető Donald Trump amerikai elnök elkötelezettsége az emberi jogok nemzetközi védelme iránt: Washington lépései vélhetően inkább szóltak az amerikai-kínai kereskedelmi háborúról.

A kínaiak elégedettek

Szintén nem sok foganatja volt, amikor júliusban az Egyesült Királyság vezetésével 23 nyugati ország ENSZ-nagykövete ítélte el az Emberi Jogi Tanácsnak írt levelében az ujgurokkal szembeni fellépést. Az emberi jogi ügyekkel látványosan nem foglalkozó magyar diplomácia ezen nyilatkozathoz sem csatlakozott.

Válaszként Fehéroroszország vezetésével 54 ország (köztük például Szerbia, Oroszország, Szingapúr és Palesztína) adott ki nyilatkozatot a Hszincsiangi „terrorellenes program” támogatásáról. A kérdés kapcsán az ENSZ-főtitkár nem a világszervezet emberi jogi főbiztosát, hanem az ENSZ-főtitkár terrorellenes küzdelemért felelős helyettesét küldte korábban Kínába, hogy megtekinthesse a kifogásolt táborokat, amit a Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint azt jelzi, az ENSZ lényegében a kínai narratívát fogadta el.

Peking szerint a program sikerét jelzi, hogy 2017 óta nem történt terrorakció Hszincsiangban. A kormány szerint nem sérül a vallási és kulturális szabadság, a tartományban 25 ezer mecset működik, a terrorellenes harc nem az ujgurok ellen irányul. Azt is kiemelik: a kínai gazdaság fejlődése és az Egy övezet, egy út program Hszincsiangba is jólétet hoz, ami hozzájárul majd a térség békéjéhez. A kínai álláspont szerint a nyugati bírálatok álszentek, és az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősülnek. 

Riportok alapján hasonlóan gondolkodik (a helyzetről természetesen az állami propagandamédiából értesülő) kínai közvélemény is: a veszélyes radikalizmus jogos megfékezésének tartják a hatósági fellépést. Ehhez egyesek szerint hozzájárul a han kínai nacionalizmus erőre kapása és az ezzel párhuzamosan állítólag növekvő kínai iszlámellenesség is.

Jogvédők szerint ugyanakkor a kínaiak által sikernek beállított kampány pont hogy támogatja az ujgurok radikalizációját: ahogy Irak megszállása alatt, a hírhedt amerikai Bucca büntetőtáborban is kiderült, az ilyen körülmények pont hogy a radikalizmus melegágyai. Annak tágabb jelentőségéről nem is beszélve, hogy a világ második legerősebb hatalma kiterjedt rendőrállamot működtet, a nemzetközi közösség jelentős részének támogatásával. A hszincsiangi technológiát pedig exportálják is, Afrikától Latin-Amerikán át Európáig árulják az ott használt rendszereiket a kínai cégek.

(Borítókép: 2019. május 31-én készített fotó egy olyan épületről, ami nagy valószínűség szerint olyan átnevelőtábor, ahol főleg a muzulmán etnikai kissebség tagjait tartják fogva a Kína északnyugati Hszincsiang régiójában lévő Hotan külvárosában. Fotó: Greg Baker / AFP)