Izidor
1 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Nagy pofont kapott a kínai vezetés a hongkongi választáson

000 1MJ67Q
2019.11.26. 14:56 Módosítva: 2019.11.26. 14:57
Hongkongban elsöprő győzelmet arattak a hétvégi helyhatósági választásokon a demokrácia párti erők. Ez elemzők szerint hatalmas pofon a városban május óta tartó tüntetéseket delegitimálni próbáló kormánynak és a kormány mögött álló pekingi vezetésnek, akik eddig azt hangoztatták, a csendes többség mögöttük áll. Ugyanakkor a voksolás konkrét politikai haszna kevés, és egyesek szerint nem vezet majd megoldáshoz a hongkongi politikai patthelyzetben.

Hongkongban május vége óta folyamatosan tartanak a helyi kormány és az amögött álló kínai vezetés elleni tüntetések, amelyek az utóbbi hetekben már súlyosabb összecsapásokba torkolltak a főleg radikálisabb fiatalokból álló kemény mag és a kezdetektől túlkapásokkal és erőszakkal vádolt, éles lőszert is többször használó rendőrség között.

Az eredetileg egy kiadatási törvény miatt indult folyamat egy tágabb, demokráciát és a helyi kormány lemondását követelő, Peking- és Kína-ellenes, a kirekesztő felhangoktól és a szárazföldi kínaiak elleni támadásoktól sem mentes mozgalommá fajult. Ugyanakkor hiába durvult el a helyzet, és hiába érkeztek hétről-hétre egyre rosszabb gazdasági adatok és egyre súlyosabb felvételek a Kínai Népköztársaság különleges igazgatási övezetéből, egészen idáig a tehetetlenség hangulata lengte be az egész tüntetéshullámot.

A vezetés láthatóan abban bízott, hogy ahogy a legutóbbi, 2014-es demonstrációhullám idején, az elhúzódó megmozdulások kifulladnak, a társadalom kihátrál az egyre radikálisabb tüntetők mögül, és a felfordulás okozta gazdasági károk láttán inkább a biztonságot és kiszámíthatóságot ígérő kormánypárti erők mögé áll.

De a jelek szerint a tüntetők is csak mérsékelten bíztak a sikerben: a nyugati médiának adott interjúkban egyesek arról beszéltek közülük, a realitások alapján nem nekik áll a zászló, ugyanakkor nincs más választásuk, jövőjük érdekében folytatni fogják akcióikat.

Ha azonnali változást talán nem is hoz, mégis árnyalja a fenti felállást a hétvégi hongkongi helyhatósági választások eredménye.

Az általános választójog mellett megtartott voksoláson elsöprő győzelmet arattak az ellenzéki pán-demokraták, ami egyértelmű jele, hogy hiába az erőszak, hiába a milliárdos gazdasági károk és a sokhetes felfordulás, a nép még mindig a tüntetőkkel van, és jobban gyűlöli a Peking-barát, a tüntetők által a kínai vezetés bábjának tarott kormányt, mint valaha. Mindez pedig üzenet a Kínai Kommunista Pártnak is, amely a jelek szerint sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja a hongkongi mizériát.

Rekordválasztás

A voksolás minden szempontból rekordokat hozott. A 7 milliós városban 4,1 millió szavazó regisztrálta magát, nekik a 71 százalékuk vett részt a szavazáson, szemben a négy évvel ezelőtti 47 százalékkal. A résztvevők nagyjából 60 százaléka pedig az ellenzéki pán-demokrata táborhoz kötődő politikusokra szavazott.

A demokrata erők a 452 kerületi tanácsi helyből 389-et szereztek meg; a 18 hongkongi kerületi tanácsból 17-ben többségbe kerültek.

Összehasonlításképpen, eddig a helyek kétharmada a hagyományosan Peking-barátnak tartott (bár a gyakorlatban inkább gazdasági pragmatista, mérsékelten autoriter konzervatívoknak tekinthető) kormányerők kezében volt, és minden kerületi tanácsban kormánytöbbség volt. 

Az elsöprő győzelem közvetlen politikai hozadékát csökkenti, hogy a tanácsok nem igazán fontos szervezetek, hatáskörük olyan helyi ügyekben merül ki, mint a buszmegállók elhelyezése, a hulladékkezelés menedzselése vagy a közlekedési lámpák kihelyezéséről való döntés. 

Másfelől pont hatáskörük gyengesége miatt a helyi tanácsok választása demokratikus keretek között folyik, ami nem mondható el a hongkongi politikai rendszer más részeiről: a törvényhozásnak csak a felét választják közvetlenül (a maradékot szakmai és gazdasági csoportok nevezik ki), a város kormányzóját pedig egy összetett tagságú, alapvetően a helyi gazdasági érdekcsoportok és a pekingi kormány érdekeit tükröző összetételű, 1200 fős bizottság választja.

Emiatt a fontosabb politikai pozíciókat tekintve pont a demokráciát korlátozó politikai rendszer miatt nem tudnak nagyobb befolyást szerezni a demokrata párti erők. (A rendszer összetételéről itt írtunk részletesen.)

Valami megindult

Ettől függetlenül ahogy korábban írtunk róla, az önkormányzati választások sok helyen vezettek már az illiberális rezsimek megrendüléséhez, részben ebben reménykedik az októberi budapesti választásokon győzedelmes magyarországi ellenzék is. Hongkongban pedig külön erőt kölcsönöz a helyi tanácsoknak, hogy 117 tagot delegálnak a kormányzó személyéről döntő 1200 fős testületbe, ezzel tehát ha közvetlenül is, de mégis jelentősen nőtt a demokrata tábor befolyása.

A konkrét politikai befolyásszerzésnél mindazonáltal fontosabb a dolog üzenetértéke. A hongkongi kormányerők és Peking abban bízhatott, hogy az elfajuló tüntetések után a társadalom többsége inkább a hagyományos kormányerők felé fordul. Bár az előző helyi voksoláshoz képest a kormányerők is növelni tudták szavazatszámukat (700 ezerről 1,2 millióra), a tüntetések a jelek szerint még jobban aktivizálták azokat, akik az ellenzékhez hasonlóan aggódnak a Kínai Kommunista Párt növekvő befolyása miatt, és elegük van a pekingi ukázt követő Carrie Lam kormányzó ténykedéséből.

„A kormány és a Peking-barát tábor mindig azt állította, hogy a társadalom mögöttük áll. Ez egy hatalmas pofon nekik, mivel a nép megmutatta nekik valódi álláspontját, rekordmértékű részvétel mellett"

– mondta Ma Ngok, a Hongkongi Kínai Egyetem politológusa. Mindez pedig kétségbe vonja azt a valamiért nyugaton is népszerű narratívát, miszerint a Kínai Kommunista Párt képes tökéletesen felmérni a nép hangulatát és igényeit, és hatékonyan tud reagálni ezekre.

A helyi kormányzat, valamint a mögötte álló Peking és a kínai állami média az utóbbi hónapokban azt hangoztatta, hogy nem demokratikus tüntetésekről van szó, hanem Nyugatról pénzelt és irányított felforgató szeparatista lázadókkal áll szemben a város. Ez az üzenet hiába vált népszerűvé a belföldi propagandamédiát fogyasztó kínai lakosság, illetve a minden külföldi megmozdulás mögött a nyugati titkosszolgálatok vagy esetleg Soros György ténykedését sejtő külföldi körökben; a jelek szerint nem talált be Hongkongban. (Vang Ji kínai külügyminiszter és Hu Hszi-csin, a Global Times című állami propagandalap kisebb Twitter-sztárrá vált szerkesztője a voksolás után is a külső befolyásolási kísérleteket emlegette fel.)

Peking nem tágít

Ennek ellenére azért a nagy győzelem kihívást is jelent az ellenzéknek. Egyfelől rengeteg fiatal aktivista jutott be a helyi tanácsokba, akiknek a demokráciáról szóló nagyívű szónoklást felhagyva, most gyorsan bele kell tanulniuk az önkormányzati munka nem kifejezetten izgalmas részleteibe. Másfelől a következő törvényhozási választást egy év múlva rendezik, tehát az ellenzéknek legalább addig fent kellene tartania a mostani mozgósítást, közben ügyelve arra is, hogy a folytatódó tüntetések ne verjék teljesen szét a hongkongi gazdaságot.

Ez utóbbiban Peking felemás közvetett szerepet játszik. Egyrészt a kínai vezetés újabban úgy hiszi, a tüntetések mögött elsősorban gazdasági elégedetlenség áll, azon belül is az ingatlanárak elszaladása. E tekintetben pedig próbálja a lakhatási helyzet javítására kényszeríteni a hongkongi politikai és gazdasági életben rendkívül befolyásos hongkongi ingatlanberuházókat.

Másfelől viszont folytatódik a kínai állam fokozatos betüremkedése a névleg autonóm, és a gyakorlatban szabad, a brit gyarmati időkből örökölt gazdasági rendszert és független igazságszolgáltatást működtető területre.

Ennek jeleként amikor nemrég a hongkongi legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek találta az arcot eltakaró maszkok betiltását (ez a lépés a tüntetők azonosítását szolgálta), a kínai hatóságok rögtön közölték, hogy a hongkongi alkotmány értelmezése nem a hongkongiak dolga, erre csak a pekingi szervek jogosultak. A jogbiztonság aláásása viszont a félelmek szerint legalább annyit árt a helyi gazdaságnak, mint a tüntetések, hiszen a kínai állam megjelenése elriaszthatja a befektetőket, főleg a pénzügyi szektorban, ahol eddig pont az volt Hongkong előnye, hogy a városon keresztül a pártállami befolyás nélkül lehetett Kínával üzletelni.

Az sem volt túl bizalomgerjesztő, amikor a kínai hadsereg tagjai kezdték el takarítani a hongkongi utcákat: ezek a katonák elvben csak a hongkongi kormány explicit kérésére hagyhatják el kaszárnyáikat; ráadásul mint a helyi sajtó kiderítette, a takarítók a kínai hadsereg terrorellenes elitalakulatához tartoztak, akiket korábban olyan forrongó területek megrendszabályozására vetettek be, mint Tibet vagy Hszincsiang.

Nem mennek semerre

A piacok részben pont emiatt nagy optimizmussal fogadták a demokraták győzelmét, bár kérdés, hogy a jó hangulat meddig tart majd ki. Látszólag tehát nem nagyon változott Peking alapvető hozzáállása, amely hagyományosan a hongkongi autonómia korlátozására irányul; így pedig nehéz bármilyen irányba elmozdulni a jelenlegi patthelyzetből.

Carrie Lam kormányzó azt ígérte, a kormány hallgatni fog az emberek szavára, bár ezt illetően sokan szkeptikusak. Lam egy nyáron nyilvánosságra került felvételen arról beszélt, hogy Peking „nagyon kis” cselekvési szabadságot ad a helyi kormánynak, és ez a jelek szerint máig így van. A legtöbb elemző nem tartja reálisnak a tüntetők követeléseinek teljesítését, így Lam távozását, a rendőri túlkapások független kivizsgálását, valamint általános választójog bevezetését. Ezt jelzi, hogy a kormányzó a választási eredmények kihirdetése után sem volt hajlandó új engedményeket tenni a tüntetők felé.

Sem Peking, sem a hongkongi kormány nem fogja megérteni a választások üzenetét, és valószínűbb, hogy negatívan reagálnak

mondta Steve Tsang, a patinás londoni School of Oriental and African Studies egyetem Kína-intézetének vezetője a Bloombergnek.

Az elfajuló tüntetések idején önmérsékletre szólító pán-demokrata politikusok arról beszéltek, a voksolás azt jelzi, hatékonyabbak a békés eszközök a hongkongi és pekingi vezetéssel szemben. A nyugati médiában megszólaltatott hongkongiak közül pedig többen úgy vélekedtek, sok nem fog változni a választás után: a tüntetések folytatódnak majd, ugyanakkor a kormány és a rendőrség az eddigiekhez hasonlóan kemény fellépéssel válaszol majd rájuk. 

(Borítókép: Állampolgárok sorbanállnak a vasárnapi szavazáson Hongkongban. Fotó: Ye Aung Thu / AFP)