Vanda, Paula
-2 °C
3 °C

Az évtized vesztesei: Gyerekek a háborúkban

K EPA20191218307
2019.12.30. 17:02 Módosítva: 2019.12.30. 21:37

A XXI. századra lényegében civilizációs tabuvá vált a gyerekek elleni erőszak; a kiskorúak bántalmazása mára kultúrától függetlenül a magánszférában vagy az oktatásban sem számít legitim eszköznek. Ez persze nem azt jelenti, hogy ténylegesen megszűnt a gyerekek elleni erőszak – mára senki nem vállalja fel nyilvánosan a fizikai fenyítést mint valóban működő és erkölcsileg elfogadható módszert, ami az emberi történelmen végighúzódó rendszerszintű és kultúrafüggetlen gyerekbántalmazást ismerve nem kis eredmény.

Azonban az ENSZ hétfőn publikált jelentése szerint miközben egyre nagyobb teret nyer a békés gyerekkorhoz való jog, addig földünk fegyveres konfliktusaiban is egyre nagyobb hányadban válnak áldozattá a gyerekek. A világszervezet szerint

az elmúlt évtizedben háromszorosára növekedett a háborús zónákban a gyerekeket ért támadások száma.

2010 óta több mint 170 ezer dokumentált atrocitás történt, és ez a szám olyan változatos jogsérelmeket takar, mint a gyilkosság, a kényszersorozás, a nemi erőszak, az iskolák megsemmisítése vagy a csonkolás. Az esetek fele a gyerekek légitámadás vagy valamilyen robbanószer által okozott halálát vagy megcsonkítását takarja.

A gyerekek elleni erőszakos cselekedetek száma ráadásul a mögöttünk álló évtized alatt nem mutatott csökkenő tendenciát; a 2018-ban regisztrált 24 ezer atrocitás két és félszerese volt a 2010-es számnak (bár az ENSZ arra is figyelmeztet, hogy a trendet a dokumentáció fejlődése is alakíthatja).

Az ENSZ gyerekvédelmi szervezete, az UNICEF igazgatója szerint napjaink konfliktusaiban rutinszerűen hagyják figyelmen kívül a gyerekek jogait, pedig  az Egyesült Államok kivételével minden egyes ENSZ-tagállam ratifikálta az 1989-es Gyermekjogi Egyezményt (mely így a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi megállapodásnak számít). Henrietta Fore szerint az is aggasztó, hogy a Gyermekjogi Egyezmény elfogadása óta 2019-ben zajlik a legtöbb olyan konfliktus, mely a gyerekek biztonságára állandó fenyegetést jelent. Az UNICEF-igazgató megállapítása szerint

ezek a regionális konfliktusok hosszabbak, véresebbek és egyre több gyerekáldozattal járnak.

És valóban, az ENSZ által megjelölt három legveszélyesebb konfliktuszónában, Jemenben, Szíriában és Afganisztánban hosszú évek alatt sem sikerült pozitív változást kieszközölni, sőt, 2020 több régióban is kilátástalanabbnak tűnik, mint a korábbi évek.

  • Jemenben a 2012-től kezdődő szórványos harcokat 2014-ben felváltotta az ország északi részén élő, húsziknak nevezett törzsszövetség általános felkelése. Miután a húszik elfoglalták az ország fővárosát, Szanaát és legfontosabb kikötőjét, Ádent, a konfliktusba bekapcsolódtak az Öböl menti arab országok, melyek azonban az öntözőrendszereket, az ivóvízellátást és az egészségügyet is megsemmisítő légi csapásaikkal csak rontottak az amúgy sem rózsás humanitárius helyzeten. A közvetlen támadások mellett az éhínség és a járványok gyerekek tízezreinek életét követelik, és a rendszeres fegyverszüneti megállapodások ellenére valahogy mégsem sikerül ténylegesen leállítani a harcokat.
  • Szíriában a 2011-es tiltakozásokat katonai erővel letörő Aszad-rezsim elleni felkelés mára fekete lyukként szippantotta magába a dzsihadistákat, a küldöldi zsoldosokat és a Putyinhoz meg Erdoğanhoz hasonló kíméletlen nemzetközi kalandorokat. Az ország több részre szakadt, és bár több mint félmillió halálos áldozat és hatmillió menekült árán Aszadnak sikerült megszilárdítania uralmát, az ország egyes területein még mindig komoly harcok folynak. Az évek óta szorongatott Idlib kormányzóságból például az év utolsó két hetében 235 ezren menekültek északra, az amúgy lezárt török határ felé. A tartomány egészségügyi intézményeit, és általában a civil infrastruktúra minden elemét szétbombázta az orosz, illetve szír légierő, így nemzetközi szervezetek a szíriai polgárháború mércéjével mérve is tragikus humanitárius katasztrófára figyelmeztetnek.
  • Afganisztánban az irtózatos nemzetközi katonai és anyagi ráfordítás ellenére sem sikerült lezárni a 2001 ( valójában 1979) óta tartó polgárháborút, a szeptember 11-i terrortámadás megtorlásaként szétzúzott tálibok élnek és virulnak; és a napi szintű terrortámadásaik ellenére is páriából tárgyalópartnerré küzdötték fel magukat. A permanens polgárháború egyik fő elszenvedői az afgán gyerekek, mivel 2018-hoz képest 2019-ben 11 százalékkal nőtt a gyerekáldozatok száma. Az ENSZ december közepén publikált jelentésének megállapítása szerint

minden egyes napra átlagosan kilenc meggyilkolt vagy megcsonkolt gyerek jutott.

(Borítókép: A jemeni háború civil áldozataira emlékeztető graffitik egyikét nézi egy fiú a fővárosban Szanaában 2019. december 17-én. / MTI / EPA / Jajha Arhab)