Magdolna, Léna
10 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Kisvárossá tette a koronavírus Milánót

DSC02809
2020.02.25. 18:05

Most kell megnézni Milánót, nyugalom van és csend – mutat vidáman a máskor forgalmas pályaudvar előtti térre egy idősebb úr. A férfi feleségével az egyik közeli településen lakik és tényleg nem tűnik ijedtnek, annak ellenére sem, hogy a koronavírus már hét, hozzá korban közel álló halálos áldozatot szedett. Felesége sem annyira a vírus egészségügyi kockázataitól, mint a gazdasági károktól tart. Nemcsak Milánó és vele együtt Lombardia tartomány, de egész Olaszország megszenvedheti a turizmus visszaesését – márpedig ez az ágazat teszi ki az ország GDP-jének 13 százalékát.

Milánóban zárva vannak a múzeumok, a dóm, az opera, este hat után pedig a bárok éttermek is. A keddre már 283 embert megfertőzött járvány miatt nincsenek misék a templomokban, a temetések esetén is kérik, hogy csak a legszűkebb kör legyen jelen, ezzel is csökkentve a vírus terjedésének kockázatát.

Már csak azért is, mert az Olaszországban eddig két gócpontban – Lombardiában és Veneto tartományban – feltűnt járvány közvetlen eredetéről még mindig nem tudni semmit. Nincsen meg a „nulladik beteg”, vagyis az a személy, akivel Olaszországba jutott a Vuhanból indult koronavírus. Így viszont a hatóságok is sötétben tapogatóznak a járvány későbbi lehetséges útvonalát illetően. Valószínűleg a járvány előrejelzése már lehetetlen: kedden Toszkánában és Szicíliában is jelentettek fertőzést.

Egyelőre két területen vezettek be karantént: egy kisebbet Venetóban, és egy nagyobbat Lombardiában, Milánótól ötven kilométerre, ahol a kivezető utak teljes lezárása kilenc települést és annak 50 ezer lakóját érinti.

A zóna szélén rendőrök váltják egymást félóránként, gumikesztyűben és maszkban posztolnak, bár láthatóan nincs sok dolguk: amíg ott voltunk, senki sem próbált meg bemenni vagy kijönni, legfeljebb egy-egy ember sétáltatta meg a kutyáját az ellenőrzőpontig, esetleg biciklivel tekert oda valaki, talán, hogy megnézze, szabad-e már az út, aztán szótlanul visszafordult. Ez nem meglepő, mert az, aki megpróbálna kiszökni a karanténből 200 eurós büntetéssel és akár három hónap börtönnel is sújtható.

„A nagyszüleim is a karanténon belül laknak, most csak telefonon beszélhetünk, de jól vannak” - mondta egy tizenéves fiú, aki egyébként a szintén vesztegzár alá vett Cotugno ificsapatának bal hátvédje. Szerinte nem túlzás a karantén a járvány miatt, és egyáltalán nem zárja ki, hogy a most korlátozásmentes, de „sárga” minősítésű szomszédos falvakban – amelyek egyikében ő is lakik – nem fognak hamarosan karantént bevezetni.

Egyelőre valóban nem az a kérdés, mikor oldják fel a vesztegzárat az eddig települések körül, hanem az, hogy nem kell-e újabb helyeket is karantén alá vonni, beleértve Milánót.

Ezt a városban még nem hiszik, inkább optimisták – maszkot sem nagyon hordanak az emberek. Van, aki szerint egy átlagos maszk úgysem véd meg, más szerint eleve csak a sajtó nagyítja fel a járványt, mondván, az nem pusztítóbb, mint egy súlyosabb influenza.

„Én nem is veszek fel maszkot. Van nálam, de a nyílt utcán ez felesleges” - mondta egy egyetemista lány, aki csak azért ment épp haza Rómába, mert a járvány miatt bezárt az egyetem is. Igazi veszélyt nem érez, de azért azt elismerte, hogy zártabb téren, a vonaton valószínűleg magára húzza a maszkot, legalábbis, ha valaki köhécsel a közelében. „Nem tartok attól, hogy Rómába is eljut a járvány, ha mégis, hát, mi ezt lazábban vesszük, nem hiszem, hogy karantént vezetnének be.”

Ez az optimizmus azonban már szerdára megváltozhat, a vírus terjedéséről szóló újabb hírekkel. Milánóban a tartós élelmiszerekből elkezdtek feltankolni az emberek, gondolatban mégiscsak készülve egy hosszabb elzárásra. Igaz, friss gyümölcsből a boltokban nincs hiány, de azt higiéniai okokból most már nemigen vesznek. 

Nem látod, de mindenütt érzed

A statisztika ide, valóban létező súlyosabb betegségek oda, az ember már az olasz határt átlépve ösztönösen másképp viselkedik. Óvakodva nyomom meg az autópálya kapujánál a jegykiadó gombot - tényleg, miért nem lehet matricás rendszert bevezetni? - bosszant, hogy a benzinkutas előzékenyen kiveszi a kezemből a bankkártyát, hogy a terminálba tegye, majd úgy adja vissza, hogy előtte a szájához ér. Amint megfogom a kártyát, utána lefertőtlenítem a kezem.

Próbálok arra koncentrálni, hogy ne vakarjam meg a szemem, orrom - ez váratlanul nehéz feladat, ha az ember tudja, hogy nem teheti. A maszk elsődleges haszna egyébként nem is az, hogy az embert megvédje az esetleg a levegőben lévő vírustól, hanem, hogy megóvjon az orr és a száj önkéntelen megérintésétől. (Persze, azért óv attól is, ha valaki ránk köhögne, bár ebben az esetben fontosabb, hogy a fertőzött emberen legyen maszk.) A tárgyak megfogása jelenti az egyik kockázatot - bár egyelőre nem tudni, hogy meddig életképes egy vírus az emberi szervezeten kívül -, így, ha indokolt, ha nem, igyekszem minél kevesebb dolgot megérinteni, nem teszem a kezem a mozgólépcső szalagjára sem.

Nyomasztó a karantén bejáratánál a rendőri posztot nézni és közben hallgatni a koratavaszi időben csicsergő madarakat. Látszólag semmi veszély nincs, de mivel tudjuk, hogy a vírus valahol a közelben ott van, az ember mindenütt azt érzi - függetlenül attól, hogy sem magát, sem másokat nem akar pánikba kergetni.

Mások szerint Olaszország talán nem is olyan kirívó – Kína és Dél-Korea után itt van a legtöbb fertőzött és itt vannak a vírus első európai áldozatai is –, mert úgy vélik, hogy valójában már Franciaországban és Németországban is lehet ennyi beteg, legfeljebb még nem derült ki.

Nem sikerült megakadályozni

Kedden elismerte a járvánnyal szembeni kudarcot az olasz miniszterelnök. Giuseppe Conte szerint kórházi óvatlanság is szerepet játszott abban, hogy a vírus tovább terjedt és most már nem lehet gyors intézkedésekkel visszaszorítani.

A kormányból kipenderített jobboldali ex-belügyminiszter szerint a kormány tehet róla, hogy a helyzet irányítása kicsúszott a kezükből Matteo Salvini szerint már január végén lépéseket kellett volna tenni a vírus terjedésének megakadályozására.

Ezt a milánóiak is elismerik. Volt, aki családi példát is tudott felhozni. „A lányom Pekingből jött haza, senki sem ellenőrizte őt. Mi magunk tettük otthon karanténba, 15 napig nem ment ki és most jól van. De ezeket az intézkedéseket már korábban is meg lehetett volna tenni.

(Borítókép: Katonai gépjárművek őrzik a rendet. Fotó: Simor Dániel / Index)