Vince
3 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Nem csak a koronavírussal, a politikával is meg kell küzdeniük

K EPA20200225135
2020.02.29. 17:59
Olaszországban kórházi mulasztások miatt terjedhetett el szélesebb körben a koronavírus, ám a kormány szerint a helyi hatóságok túlbuzgósága a valósnál nagyobbnak láttatja a járvány veszélyét; miközben az ellenzéki vezetésű Lombardia és Veneto a kormányt vádolja bénázással. Japánban a jelek szerint eleinte szőnyeg alá akarták söpörni a bajt, és a bírálatok miatt az utóbbi napokban hirtelen próbálnak komolyabb intézkedéseket hozni.

Olaszország néhány nap alatt a koronavírus európai gócpontjává vált, a múlt hét vége óta háromról 889-re nőtt az ismert fertőzöttek száma, 21-en haltak bele a betegségbe. A járvány az északi, Milánó központú Lombardiából indult, és a Velence központú Veneto régióban is terjed.

A fertőzöttek számának gyors megugrásában az első hírek szerint szerepet játszott egy lombardiai kórház felkészületlensége, de az is, hogy ennek észlelése után a helyi hatóságok nagy erőket mozgósítottak a járvány forrásának és kiterjedtségének felkutatására, és rengeteg embert teszteltek. A vírus üldözésébe ugyanakkor a politika is beleszólt: a kormány eleinte inkompetenciával vádolta az ellenzéki Lombardiát, majd később a helyi hatóságok túlbuzgósága és a pánikkeltés miatt kezdték el félteni az országot és a gazdaságot.

Súlyos bírálatokat szült a vírus kezelése Japánban is, ahol eleinte tétlensége, az utóbbi napokban ad-hoc válságkezelő intézkedéseinek átgondolatlansága miatt kritizálták a kormányt. A válságkezelés furcsaságaiban a japán államigazgatás évtizedes reflexei mellett a tokiói olimpia közelsége is szerepet játszhatott.

Kórházi hibákkal indult

Az első ismert északolasz fertőzött egy 38 éves férfi, aki a Milánó közelében lévő Codogno kórházában jelentkezett koronavírus gyanújával február 18-án. Elsőre azonban hazaküldték; végül azután kezdték el kezelni, hogy pár nappal később, sokkal rosszabb állapotban tért vissza.

Guiseppe Conte olasz miniszterelnök a kórházat vádolta a járvány kirobbantásával, állítása szerint azért nőhetett ilyen magasra a fertőzöttek száma, mert nem tartották be a járványvédelmi előírásokat. A lombardiai ismert fertőzöttek nagy része visszavezethető a codognói kórházhoz, köztük többen orvosok és nővérek, betegek és látogatók voltak. Codognót és a környező településeket a múlt szombaton karantén alá vonták az olasz hatóságok, rengeteg északolasz sporteseményt és más tömegrendezvényt lemondtak, a múzeumok bezártak, az utcák kiürültek.

A kórház ellen pedig szerdán ügyészségi nyomozás indult az esetleges mulasztások ügyében.

Azt nem tudni, hogy a február 18-án először elhajtott, majd kezelés alá vont férfi hogyan kapta el a betegséget – ugyan találkozott olyasvalakivel, aki nem sokkal előtte Kínában járt, de az illető koronavírus-tesztje negatív lett. A codognói beteget megelőzően három olasz fertőzöttről tudtak: egy kínai házaspáron római vakációjuk alatt jelentkeztek a tünetek, rajtuk kívül egy Vuhanból hazahozott olaszt kezeltek még koronavírussal a fővárosban.

Bár az olasz járvány gócpontjait, Lombardia és Veneto régiókat relatíve szoros üzleti kapcsolatok fűzik Kínához, Olaszország volt az első uniós ország, amely felfüggesztette a Kínába tartó és onnan érkező repülőjáratokat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ugyanakkor ez is hozzájárulhatott a bajhoz: a hatóságok úgy gondolták, ennyivel le van tudva a dolguk, sokan ugyanakkor vélhetően átszállással vagy kerülőúton érkezhettek oda Kínából. Egyes olasz kutatók az első viszgálatok alapján azonban arról beszéltek, hogy a vírus már jóval az első codongói páciens esete előtt, a repülési tiltalom bevezetését megelőzően, akár január közepén megjelenhetett Olaszországban.

Egy olasz professzor a Bloombergnek azt mondta, a feltárt esetek nagy számához hozzájárul, hogy a hatóságok nagyon aprólékosan feltárták az első codognói fertőzött mozgását, és napi több ezer tesztet végeztek el. Bár ebből arra lehetne következtetni, hogy máshol is sokkal több fertőzött van, mint amennyiről tudunk, szakértők szerint ez nem feltétlenül biztos, más európai országokban ismerik a hatóságok, hogy kitől és hogyan kapták el a vírust a fertőzöttek, ezért sokkal könnyebb kordában tartani a terjedését.

A politika közbeszól

A járvány kezelését ugyanakkor nem csak szakmai szempontok vezérlik, a dolog hamar átpolitizálódott az egyébként is megosztott, és hosszú ideje belpolitikai instabilitás jellemezte Olaszországban.

A járvány gócpontja, Lombardia és Veneto a legnépszerűbb olasz párt, a szélsőjobbos Liga régi bástyájának számít, a Liga vezetője, Matteo Salvini pedig tavaly nyár óta a kormánybuktatáson mesterkedik. Eközben Guiseppe Conte miniszterelnök egy recsegő-ropogó baloldali koalíció élén próbálja kormányozni az országot, bírálói szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ebben a helyzetben a koronavírus és annak kezelése rögtön feszültségeket szült a római kormány és az ellenzéki vezetésű régiók között.

Conte a hét elején keményen bírálta a codognói kórházat és a helyi egészségügyi hatóságokat, amiből azonnal belpolitikai botrány lett: az ország gazdag északi régióinak vezetői jó ideje azzal kampányolnak, hogy ők jelentik a biztos pontot a lusta déliek miatt szétrohadó Olaszországban, ezért a római bírálatokat különösen nehezen viselték, és kisebb nyilatkozatháborúba torkollt a dolog a kormány és a régiók között. 

A hét végére ugyanakkor már pont ellenkezőleg, a milánói és velencei lépések drasztikussága miatt kezdték kritizálni Lombardiát Rómából. Az olasz kormány és a WHO szakértői szerint a lombardiai hatóságok rengeteg olyan embert teszteltek, akik bár kapcsolatba kerülhettek fertőzöttekkel, de nem mutatják a betegség tüneteit. Közülük sokak úgy is pozitív mintát adtak, hogy amúgy semmi bajuk, így az olasz egészségügyi minisztérium szerint a hivatalosan közölt betegszám alapján jóval nagyobbnak tűnik a baj, mint valójában (péntekig bezárólag a regisztrált fertőzöttek nagyságrendileg harmada volt tünetmentes).

Más, a nemzetközi sajtónak nyilatkozó szakértők megkérdőjelezik ezt az álláspontot, szerintük igenis fontos, hogy a tünetmentes fertőzöttekről is tudjanak, mivel jelentések szerint tünetmentes emberek is fertőznek.

Van mitől félni

Csütörtökön mindenesetre Lombardia beadta a derekát, és már csak a tüneteket mutató embereket tesztelik. Ugyanakkor ebből is politikai perpatvar lett, Attilio Fontata, Lombardia ligás elnöke azzal vádolta a kormányt, hogy megpróbálja a szőnyeg alá söpörni a bajt. Luigi Di Maio külügyminiszter, a nagyobbik kormánypárt, az Öt Csillag Mozgalom exelnöke ezzel szemben arról beszélt, hogy a járvány eddig a 7904 olasz településből csak tízet érint, és felesleges pánikkeltéssel vádolta a médiát és a helyi hatóságokat. Azt is leszögezte, hogy azokat a „sakálokat”, akik a hiánycikkek sokszoros áron való értékesítésével próbálják megszedni magukat a járvány alatt, keményen meg fogják büntetni.

A kormány hűvösebb fejű része próbálja nyugtatni az embereket; a kabinet a turistákat arra buzdítja, ne mondják le olaszországi utazásaikat, és még a köztévét is megkérték rá, hogy tekerjék le a hisztimétert (bár arrafelé a kormányzati kérés súlya valamivel enyhébb, mint Magyarországon). Erre megvannak az okaik:

az olasz gazdaság egy évtizede stagnál, a pénzügyi rendszer gyenge, a bedőlt hitelek aránya kiemelkedően magas, az államadósság meghaladja a GDP 130 százalékát, és nem akaródzik csökkennie; azaz más se hiányzik, mint egy súlyosabb válság.

Bár sok évig volt téma, hogy Olaszország az eurózóna leggyengébb láncszeme, a komolyabb bajt a világgazdaság pénzbősége, az alacsony európai kamatkörnyezet, valamint az Európai Központi Bank (EKB) támogató manőverei miatt eddig sikerült elkerülniük. Egy nagyobb gazdasági visszaesés ugyanakkor számottevő járulékos károkat okozhatna, és újra a felszínre hozhatná a pénzügyi problémákat. Az első jelek pedig nem biztatóak: Lombardia az olasz gazdaság motorja, az ipar és a pénzügyi világ központja, Milánó városa önmagában az olasz GDP tizedét adja; a vírus miatti gazdasági visszaesés tehát legérzékenyebb pontján érte Olaszországot.

Hogy pontosan milyen súlyos lehet a vírus hatása, azt egyelőre nehéz megbecsülni, az első spekulációk 0,3–1 százalékpont körüli GDP-csökkenést várnak. Az olasz gazdaság ugyanakkor már a vírus előtt, 2019 utolsó negyedévében is kisebb válságban volt (az előző negyedévhez képest 0,3 százalékkal csökkent a GDP, éves összehasonlításban stagnált). A gondokat tetézi, hogy a magas államadósság és az eurózónás költségvetési korlátok miatt a kormánynak nem sok tere van a gazdaságélénkítésre, miközben az utóbbi években az EKB a monetáris élénkítés legtöbb eszközét már bevetette. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok alapján egy komolyabb válság esetén hajlamos meglágyulni az uniós döntéshozók szíve, tehát vélhetően ha tovább romlik a helyzet, Olaszország kapni fog valamiféle mentőövet Brüsszelből és Frankfurtból.

Japánban sem állnak a helyzet magaslatán

Sok bírálat érte a járvány kezelése kapcsán a kormányt Japánban is, ahol eddig 236 ismert fertőzött és 5 halálos áldozat van, nem számolva a Diamond Princess luxushajón megbetegedett 705 embert és hat halálos áldozatot. A tokiói kormány elsősorban a Diamond Princess karanténjának elbénázása miatt került a bírálatok kereszttüzébe, amint a minap hosszabban is írtunk róla, a hajón felállított karantén hatékonyságát sokan megkérdőjelezték, sőt magát a karantént tették felelőssé a fertőzés gyors terjedéséért.

A vesztegzár feloldása is kritikákat szült: a japán utasokat simán felengedték a tömegközlekedésre, minimum két tucat embert vírusvizsgálat nélkül engedtek le a hajóról, a karantén után leszállt emberek közül többeket később diagnosztizáltak koronavírussal.

Az egészségügyi hatóságok még saját dolgozóikat sem vetették alá teszteknek, közülük 90-en simán visszatértek munkahelyükre, és csak később, az erről szóló sajtóhírek után küldték őket haza. Bár eleinte a kormány dacolt a nemzetközi sajtó bírálataival, és egy kutatás alapján azzal érvelt, hogy a fertőzés már a karantén bevezetése előtt elterjedt a hajón, az utóbbi napokban egyes tisztségviselők és járványvédelmi szakértők kénytelenek voltak elismerni, hogy rosszul  kezelték a helyzetet.

Egyesek a Diamond Princess esetét, illetve a koronavírus általános kezelését a 2011-es fukusimai atomkatasztrófához hasonlítják, és a japán államigazgatási rendszer gyengeségeinek számlájára írják: a bírálók szerint a japán bürokrácia rugalmatlan, nem képes a gyors döntéshozatalra, a válsághelyzetekben határozott reakciók helyett a kormány szervei jobban szeretik másra tolni a felelősséget, mint magukra vállalni azt. Ráadásul az országban nincs külön független járványvédelmi hatóság, ami egyes hangok szerint tovább nehezíti a szakszerű fellépést.

Nakano Koicsi politológus, Abe Sinzó kormányfő egy régi kritikusa arról írt, hogy hiába diagnosztizálták az első esetet január 28-án, a kormány csak február közepétől kezdte tájékoztatni a lakosságot az alapvető járványvédelmi információkról, és csak február végén jutott el odáig, hogy elfogadjon egy tervet a helyzet kezelésére. 

Olimpia, diplomácia, belpolitika

A kórházak a restriktív kormányzati előírások miatt sok, mérsékelt tüneteket mutató beteget tesztelés nélkül  elküldenek , egyes helyeken a hivatalos tájékoztatók azt írják , csak az jelentkezzen tesztre, akinek négy napja magas láza van. Február 18. és 23. között például összesen 5700 embert teszteltek, és az utóbbi napokban kifejezetten csökkent a napi mintavételi szám, azaz a vészmadarak szerint a járvány valós mérete sokkal nagyobb lehet, mint a hivatalos számok sejtetik.

A koronavírus diplomáciai és belpolitikai szempontból is rosszul jött. Egyrészt a kormány gőzerővel készül a nyári tokiói olimpiára, és egyes spekulációk szerint a kezdeti tétlenségükben szerepet játszott, hogy a szőnyeg alá akarták söpörni a járványt, nehogy az esetleges pánik és a fertőzöttek magas száma veszélybe sodorja az olimpia megrendezését. 

Az is rontott a helyzeten, hogy a japán gazdaság 2019 utolsó negyedévében hatalmas, évesítve 6,3 százalékos visszaesést produkált. Bár a brutális mínuszért nagyrészt egyszeri hatások, elsősorban az októberi áfaemelés (ez visszafogta a fogyasztást az utolsó negyedévben) és a Hagibis tájfun pusztítása okolható, a kormány nem akarta tovább rontani a helyzetet azzal, hogy a gazdaságot visszafogó karanténintézkedéseket vezet be.

További hátráltató tényezőt jelentett a kínai szál: sokéves kardcsörtetés után Peking és Tokió kapcsolatai javulóban vannak, miután Donald Trump amerikai elnök kereskedelmi háborúja előtérbe hozta közös gazdasági érdekeiket. Hszi Csin-ping kínai elnök áprilisban Tokióba tervez látogatni; a japán kormány pedig nem akarja veszélybe sodorni a gazdaságilag fontos kínai közeledést. A spekulációk szerint ez kiterjedt arra is, hogy a koronavírus-járvány kitörésekor Japán eleinte nem akart súlyosabb korlátozásokat bevezetni Kínával szemben.

Semmittevésből odacsapás

A helyzet azonban az utóbbi napokban, vélhetően a kormány lépéseit (illetve azok hiányát) ért kritikák miatt nagyot változott. Szerdán először a nagyobb sport- és tömegrendezvények elhalasztását kérte a kormány, majd csütörtökön Abe Sinzó miniszterelnök az iskolák bezárását indítványozta. (Ez utóbbi hír a nemzetközi sajtó egy jelentős részén úgy ment végig, hogy bezáratták az iskolákat, de erre a japán kormánynak nincs felhatalmazása, csak a helyi tankerületek vezetésének, tehát valójában egy kérésről van szó.)

A bírálatokat azonban ez sem csitította le. Mint kiderült, Abe nem konzultált az időközben a járvány kezelésére létrehozott szakértői csoport tagjaival, sem a regionális vezetőkkel. A szülők és a tanárok sem nagyon értik a hirtelen bejelentést, a helyi sajtónak sokan arról beszéltek, nem tudják, hova tegyék a gyerekeket a váratlan szünet alatt.

Bár sokan támogatólag szóltak az iskolabezárásokról, egy, a kormány reakcióját a Diamond Princess kapcsán is élesen bíráló kobei professzor szerint a lépésnek nincs sok értelme, mivel a gyerekekre nézve a jelenlegi adatok alapján nem veszélyes a vírus. A baloldali sajtó arról írt, csupán egy látványintézkedésről van szó, amellyel Abe csak renoméját akarja tupírozni. Erre egyébként szüksége is lenne Abénak: a kormány megítélése a miniszterelnököt és köreit érintő, hosszú ideje húzódó korrupciós botrány miatt erősen romlott az utóbbi időben, februárra 41 százalékra csökkent a kabinet támogatottsága.

Ettől függetlenül nem csak Abe Sinzó aktivizálta magát az utóbbi napokban. A Hello Kittyt gyártó Sanrio, a Universal Studios és a Disney is bezárta japán vidámparkjait, sok múzeum sem fogad látogatókat, szumótornákat, koncerteket, cseresznyevirágzás-néző partikat halasztottak el, a focibajnokság is szünetel. A helyi vezetők is elkezdték komolyabban venni a vírust: pénteken Hokkaidón szükségállapotot hirdettek, miután az utóbbi napokban jelentősen megugrott, 66 főre nőtt a diagnosztizált esetek száma, ráadásul a mai napig nem tudni, pontosan hogyan jutott a vírus az északi szigetre.

Ahogy pedig Magyarországon is volt ennek jele, a szigetországban is megindult a boltok elleni roham: az arcmaszkok és a vécépapír eltűntek a polcokról – utóbbiért a jelek szerint a vécépapírhiányról szóló online álhírek okolhatók. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a kormány pénteken arról tájékoztatta a lakosságot, nincs ok pánikra, van bőven vécépapír az országban, és a készletek 97 százaléka japán, nem pedig kínai áru.

(Borítókép:  Védőmaszkos utasok a milánói központi pályaudvaron 2020. február 25-én.  Fotó:  MTI/EPA/ANSA/Matteo Bazzi )