Simon, Szimonetta
7 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Boris Johnson későn szólt a briteknek, hogy nagy a baj

GettyImages-1215763963
2020.05.09. 14:38

Kedden már több halálos áldozata volt Nagy-Britanniában a koronavírus-járványnak, mint Olaszországban, és azóta is a második legtöbb halott ott van a világon az Egyesült Államok után. Habár az elmúlt napokban Boris Johnson kormányfőtől kezdve az angliai helyettes tisztifőorvosig többen is arról beszéltek, hogy túl vannak a járvány tetőzésén, több bírálat is érte a brit kormány fellépését a járvány kezdete óta.

A saját bevallása szerint a gyógyulásig vezető úton életveszélybe is került Boris Johnson kormánya tagadta, hogy egykoron nyájimmunitásra próbált volna építeni, de a Guardian múlt héten megjelent részletes cikke elég világossá teszi, nem csak az egészségügyi tanácsadó félreértett mondatáról volt szó márciusban.

Miközben több nyugat-európai országban már elkezdődtek a lazítások, Boris Johnson is bejelenti vasárnap esti tévébeszédében, hogy milyen lépéseket tervez a járvány kezelésének második szakaszában, azt már jelezte, hogy várhatóan egyes intézkedéseket már hétfőtől bevezetnek. Csütörtök este a brit médiában azt találgatták, hogy esetleg feloldhatják az otthon maradásra vonatkozó korlátozást is, azonban a Downing Street egyik szóvivője csak nagyon visszafogott enyhítéseket vetített előre. A kormány részéről hangsúlyozták, hogy maximális óvatossággal, a tudományos javaslatok és a statisztikák alapján lépnek majd.

Magas számok, de egyre kevesebben kórházban

Csütörtökre a brit kormány szerint 24 óra alatt 539-en haltak meg, ezzel 30 615-re nőtt az áldozatok száma. Olaszországban eddig 29 684 áldozata volt a járványnak. Ehhez hozzátartozik, hogy a héten arról írt a CNN, hogy az egyes statisztikai hivatalok adatai alapján már április 26-ig közel 30 ezer haláleset lehetett a briteknél. A különbséget az adhatta, hogy az angol statisztikai hivatal azokat vette számításba, akiknek a halálozási lapján fel volt tüntetve a Covid-19, míg az egészségügyi minisztérium azokat számolja, akiknek pozitív lett a koronavírustesztjük.

A brit kormány kedden azt is hangsúlyozta, hogy nehezen lehet az egyes országok halálozási statisztikáit összehasonlítani, mivel eltérnek a mérési módszerek, és az adatgyűjtés hatékonysága is változik. Ha pedig egymillió lakosra vetítve nézzük a halálos áldozatok számát, akkor Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban is rosszabb a helyzet, mint Nagy-Britanniában.

(Adatvizualizáció: Szémann Tamás)

A briteknél az is különbség, hogy nincsenek frissülő adatok a gyógyultak számáról, így nem tudni, hogy pontosan mennyi aktív fertőzött van a többi nagy nyugat-európai országhoz képest, ahol már lefelé fordult a görbe. Összesen 206 715 regisztrált esetről tudni, a legutóbbi egy napban 5614 új fertőzöttet mutattak ki, ennél csak Oroszországban volt több Európában.

Azért bizakodnak mégis, mert a brit állami egészségügyi szolgálat (NHS) angliai orvosigazgatója szerint már tetőzött a halálozások száma, egy nap alatt a legtöbb áldozatot még hetekkel ezelőtt regisztrálták. Jonathan Van Tam angliai helyettes tisztifőorvos pedig azt emelte ki, hogy folyamatosan csökken a kórházban ápolt fertőzöttek száma:

egy hét alatt 14 százalékkal csökkent, a hét közepén 13 208-an voltak.

Angela McLean tudományos főtanácsadó-helyettes szerint a mozgó, többnapi átlagot jelző görbe a korábbihoz képest sokkal több teszt ellenére is lefelé mutat.

Összesen eddig 1 534 533 tesztet végeztek el, keddre 24 óra alatt 84 806-ot, ami elmarad a májusra tervezett napi 100 ezertől (amit egyszer sikerült megugraniuk, de akkor is a csak kiküldött teszteket is beleszámolva), de nagyságrendekkel több a március eleji 10-15 ezernél. Az egészségügyi dolgozók mellett április végétől a szociális otthonok lakóit és dolgozóit is tesztelik koronavírusra (és azóta az ezekben az intézményekben elhunytakat is beleszámolják a halálozási statisztikákba), függetlenül attól, hogy mutattak-e tüneteket.

Nem jött volna be a nyájimmunitás

A briteknél máshogy alakult a járvány, mint több nagy nyugat-európai országban. Visszanézve úgy tűnt, hogy Boris Johnson eleinte homlokegyenest más stratégiával akarta kezelni a helyzetet, mint addig bárki, Kínától Európáig: az első járványügyi kormányülését csak március elején tartotta meg, utána a közvélemény tájékoztatása a veszéllyel kapcsolatban lényegében kimerült abban, hogy mindenki mosson kezet, nagyjából olyan hosszú ideig, amennyi a Happy Birthday kétszeri eléneklésére elég – emlékeztetett az Economist.

  • Tényleg tervben volt, hogy utat engednek a fertőzésnek?
  • Reális volt a nyájimmunitásra építeni?
  • Látszik már az országban a járvány tetőzése?
  • Megsínylette a járványt Johnson népszerűsége?

Patric Vallance, a kormány egészségügyi tanácsadója sokáig azzal érvelt, hogy a tömegrendezvények lemondása nem a fő módja a járvány kezelésének. Ennek megfelelően nem maradtak el a tömegrendezvények sem: március 11-én megtartották a Liverpool-Atletico Madrid BL-meccsét – ugyanezt Madridban ekkor már nem lehetett volna a járványügyi korlátozások miatt –, két nappal később megrendezték a Cheltenham Festivalt, ahol a lóversenypályán tízezrek gyűltek össze, emlékeztetett a Guardian részletes összefoglaló cikkében, amely szerint egyértelmű, hogy a kormány csak a romló statisztikák láttán tett le a nyájimmunitás tervéről, aminek meglétét utólag tagadja.

A legtöbbet idézett nyilatkozat az volt, amikor az egészségügyi tanácsadó március 13-án a BBC-nek adott interjújában közölte: „célunk a fertőzési görbe ellaposítása, nem pedig a betegség teljes visszaszorítása, valamint, mivel a fertőzöttek döntő többsége enyhe lefolyású betegséggel számolhat, afféle nyájimmunitás kialakítása”. Amikor az interjúban rákérdeztek arra, hogy milyen fertőzöttségi szint kell a nyájimmunitáshoz, Vallance a zavar legkisebb jele nélkül mondta: körülbelül 60 százalék. Véletlenül sem tette hozzá, hogy kockázatosnak tartaná hagyni, hogy a vírus 40 millió britet elérjen.

Végül március 13-án a futballbajnokság vezetői is úgy döntöttek, hogy felfüggesztik a Premier League-et, és a kormány március 15-én már tagadta, hogy nyájimmunitás kialakítására készültek volna, szerintük félreértette a sajtó az egészségügyi főtanácsadó szavait. Eszerint Vallance csak arról beszélt, hogy nem teljességgel legyűrni kell a járványt, hanem csak ellaposítani a görbét, azaz elkerülni, hogy rengetegen egyszerre betegedjenek meg, és zúduljanak az egészségügyi hálózatra. Aki mégis elkapja, az viszont védelmet élvez, ami hozzájárulhat a nyájimmunitás kialakulásához. Azaz, a kormány szerint Vallance nem akarta szabadjára engedni a betegséget.

Kormányzati tisztviselők a CNN-nek a múlt héten is hangsúlyozták, hogy ez soha nem volt hivatalos kormányzati politika. Azonban, hogy előtte kifelé is mennyire tűnt komolynak a kormány nyájimmunitásos terve, azt jelzi, hogy a brit orvostudomány és virológia több képviselője is fontosnak tartotta gyorsan világossá tenni márciusban: a dolog nem működne, az egészből csak a halálos áldozatok magas száma a biztos. A nyájimmunitáshoz szükséges 60-70 százalékos fertőzöttséget egyébként is csak évek alatt érnék el, ráadásul nem biztos, hogy az immunitás valóban kialakulna – ehhez egyelőre keveset tudunk a vírusról –, így a végül mégis nagy áldozatokkal járó társadalmi emberkísérlet még a járvány visszatérésével szemben sem adna garanciát.

A március első felének kormányzati nyilatkozatai alapján nagyon is létező tervet nyílt levélben ítélte el több mint félezer, Nagy-Britanniában dolgozó egyetemi oktató, vitatva azt is, hogy ne volna meg a társadalmi támogatottsága a kijárást szigorúbban korlátozó intézkedéscsomagnak. Szerintük a kormány vélt megközelítése jóval több emberéletet kockáztatott volna a módszerrel, mint amennyi elkerülhetetlen. Hogy mennyivel többet, azt az Imperial College London tanulmánya számszerűsítette is. Az egyetem szerint 250 ezer ember halna bele az országban a kontrollálatlan járványba. Az egyetemnek egyébként riasztóbb jelentése is volt: korlátozó intézkedések nélkül a világban 40 millió ember halna bele a vírusba.

180 fokos kanyart nehéz bevenni

Végül a britek beálltak a sorba, és nagy vonalakban ugyanazt tették a korlátozások bevezetésével, mint a többi ország. Azonban a CNN összefoglaló cikke szerint a kormányzati fellépést megkérdőjelező bírálatok az előbb említetteken felül két dolgot emelnek még ki: több szakember szerint a járvány kezdetén az egészségügyi hatóságok felkutattak minden ismert esetet, és nagyon alaposan beazonosították a lehetséges kontaktokat, azonban egy időre visszavettek a tömeges tesztelésből; végül pedig azt is sokan megkérdőjelezik, hogy mennyire időben vezeték be a lezárásokat.

Aznap, amikor a tudósok tiltakozó levelüket publikálták, tíz ember halt meg a járványban a korábbi 11 áldozat után. Két hét elteltével már 1200 volt a halottak száma. A hatvanszoros növekedés jelezte, kulcsfontosságú lett volna gyorsan, szigorúbb intézkedést hozni. De miután a kormány elismerte, hogy szükség van korlátozásokra, sem sietett az életet kétségtelenül bénító intézkedésekkel: az oktatás csak március 20-tól szünetel, ekkor zártak be a kocsmák és az éttermek is, amelyek tele is voltak az utolsó pillanatig. A tömegközlekedés nem állt le, az első korlátozások után még majdnem ugyanolyan tömött volt a londoni metró, mint a vírus előtti időszámítás idején.

Ez azért is volt így, mert a stratégiaváltás a bajt kisebbítő nyilatkozatok után kevésbé volt meggyőző. Az emberek nem érezték úgy, hogy tényleg otthon kell maradniuk a kormánynak szavaira, ami nem sokkal korábban az ellenkezőjét vallotta. Az önkorlátozásra tehát kevéssé lehetett számítani, a korábbi hangulat után csak kötelező hatósági intézkedéseknek lett volna esélyük. (Moszkvában sem jött be a bejelentett munkaszünet, néhány nappal később ott is szigorú intézkedéseket kellett bevezetni, hogy mégis otthon maradjanak a korzózás, közös erdei sütögetés helyett.)

Végül csak március 23-án döntött úgy a brit kormány, hogy tényleg otthon tart, akit csak lehet: akkor jelentette be Johnson a második világháború óta a legkeményebb korlátozások bevezetését az Egyesült Királyságban. Csak a szükséges élelmiszer- és gyógyszervásárlás, a munka, napi sportolás, és a máshol is bevezetett hasonló feltételek esetén lehetett kilépni az utcára – feltéve, ha a munka valóban nem végezhető otthonról.

Ekkor hat héttel voltak azután, hogy az első koronavírussal fertőzött embert regisztrálták az Egyesült Királyságban.

Innentől a rendőrség is kikényszeríthette az intézkedés betartását, sőt, börtönnel büntethető testi sértés lett, ha valaki leköp egy rendőrt: meglepő módon hamar volt is rá példa, amely miatt már március végén ki is szabtak egy év szabadságvesztést.

A brit kormányzati politikára befolyással bíró szakértők a megelőző napokban többek között a majdani karanténfáradtságra is hivatkozva mondták, hogy nem szabad túl korán elrendelni a korlátozásokat. A kormány pedig utólag is azzal érvelt, hogy már március 12. és 23. között is bevezettek egyes intézkedéseket, például a veszélyeztetett embereket arra kérték, maradjanak otthon, és bizonyos tünetek esetén is önkéntes karantént ajánlottak. A CNN szerint Vallance kedden egy brit parlamenti bizottság előtt azonban annyit mondott, hogy valószínűleg bármelyik irányban számíthatott volna, ha napokkal előbb vagy később lépnek, mint március 23.

A brit kormány a múlt hét végén is hangsúlyozta, hogy a megfelelő lépéseket tették a megfelelő időben, amit a legjobb tudományos ajánlásokra alapoztak. Ez utóbbi, rendszeres hivatkozása a kormánynak viszont a CNN cikke szerint újabb bírálatok forrása volt az elmúlt hetekben, ugyanis egészségügyi szakértők kifogásolták, hogy nem hozták nyilvánosságra a vészhelyzeti tudományos tanácsadók (SAGE) tagjainak listáját, sem pedig a javaslatcsomagjukat. Ez utóbbit végül a brit kormány kedden nyilvánosságra hozta, Vallance azt mondta, hogy ezt figyelembe véve is döntöttek arról, hogy mikor, hogyan és miért lépjenek.

Ennyi áldozattal nem számoltak

A kijárási korlátozás az egészségügyi főtanácsadó szerint napokkal a bevezetés után már éreztette a hatását. Vallance optimizmusát némileg árnyalják a számok: az érdemi kijárási korlátozás első napján hatezer, három nappal később már kilencezer embert kellett a kórházakban ápolni a vírus miatt. A főtanácsadó szerint, azonban az, hogy minden nap ezer új beteg jelentkezett, azt jelentette, hogy a vírus terjedése nem gyorsult – ami százalékosan valóban igaz volt, így ezt már annak tudva be, hogy valóban többen maradtak otthon, így kevesebb a fizikai kontaktus. Csakhogy Vallance pozitív várakozásait nem igazolták a következő hetek: március 30-án 20 ezer regisztrált esetet tartottak számon, ez nőtt május 6-ra 200 ezer fölé. Kétségtelenül nem exponenciálisan, hanem viszonylag lineárisan, napi 3-5 ezer esettel, és egyre több teszt mellett.

De nem csak az egészségügyi főtanácsadó bizakodását sodorta el az elmúlt hetek valósága. Március végén az Imperial College London még úgy számolt, hogy az intézkedésekkel 5700 körül tetőzhet a járvány halálos áldozatainak száma. Ez ugyan több, mint a kínai áldozat – feltéve, hogy a kínai hivatalos adatok fedik a valóságot –, de jóval kevesebb, mint a korábbi prognózis, amely 20 ezer halottal is számolt. „Ha sikerül (hatezer alatt maradni), ... az nem azért lesz, mert az országnak szerencséje volt, hanem azért, mert az emberek betartják a kormány által meghozott szabályokat” – idézte a Guardian Stephen Powis professzort, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) vezető képviselőjét.

A május 6-i 30 ezer halott ismeretében már látjuk, hogy az egy hónapja még rémisztőnek vélt 20 ezres prognózis sem tudott feketébb lenni a valóságnál.

Viszont a Washingtoni Egyetem egyik intézetének április 7-én kiadott becslése ennél is borzasztóbb helyzetet előrevetítve úgy számolt, hogy 66 ezer halálos áldozat is lehet a briteknél. Ezt arra vezették vissza, hogy több országgal összehasonlítva kevesebb kórházi, és kevesebb intenzív ágy állt rendelkezésre. Azonban a CNN szerint ennek ellenére is sikerült elkerülnie a brit kormánynak az egészségügyi rendszer túlterhelődését, noha többször is érkeztek hírek nem megfelelő felszerelésekről – a Washingtoni Egyetem pedig május elején 44 ezer halottra módosította a korábbi becslését.

A brit kórházakban nem alakultak ki olyan jelenetek, mint Lombardiában, ahol a folyosókon is betegeket ápoltak, azonban a halálos áldozatok magas számát egy múlt heti kutatás is magyarázhatja, amely alapján

Nagy-Britanniában a kórházba került koronavírus-fertőzöttek egyharmada nem élte túl a betegséget.

Közben pedig az Egyesült Királyságban ért el a fertőzés a legmagasabb szintig: koronavírusos lett a trónörökös Károly walesi herceg, majd a miniszterelnök is. (Ahogy április 29-én az orosz kormányfő, Mihail Misusztyin is megfertőződött.)

Óvatosak lesznek a lazítással?

Johnson április utolsó hetében kigyógyult a koronavírusból – április elején három napot intenzíven is töltött, később két héten át otthon lábadozott. Az 55 éves politikustól – aki betegsége alatt hatodszor is apa lett, a koronavíruson szintén átesett menyasszonyától kisfia született, akit orvosairól nevezett el – már nem lehet hallani a két hónappal ezelőttihez hasonló nyilatkozatokat a vírussal kapcsolatban – ez persze nem jelenti, hogy úgy vélné, hogy a kormány lassabban lépett a kelleténél márciusban.

A brexiten magát átverekedő Johnson népszerűsége sem változott negatív irányban a járvány alatt. A kormányfő támogatottsága 34 százalék – további 17 százalék semlegesen ítéli meg, az elutasítók aránya 47 százalék –, de minden korosztályban, a férfiak és a női választók körében így is a legnépszerűbb politikus, és az ellenzéki Munkáspárt sem tudott erősödni. Az később derül csak ki, hogy a járvány gazdasági következményei hogyan hatnak majd ki.

Johnson csütörtökön tartotta az első sajtótájékoztatóját, mióta újra munkába állt. Akkor arról beszélt, hogy már túl vannak a járvány tetőzésén, és a lecsengés szakaszában járnak, „látják a fényt az alagút végén.” A héten elkezdik kidolgozni a gazdaság újraindításának, és az iskolák megnyitásának tervét. Viszont a kormányfő most arról beszélt – a korlátozások feloldására irányuló gazdasági nyomás ellenére, ami a mögötte álló konzervatívok felől is erős –, hogy csak nagyon óvatosan, fokozatosan lehet lazítani. Igaz, elmondta, hogy

„az első csatában már nyerésre áll az ország”, de egyértelművé tette, hogy idő előtti feloldás nincsen tervben.

Vallance szerint 0,6-0,9 között van a reprodukciós ráta: ez 1 alatt már a járvány lassulására utal, vagyis a kormány szerint az egy-egy napon mért magasabb esetszámok egyértelműen a megnövelt tesztelés miatt vannak. Az egészségügyi tanácsadó is még várna a lezárások feloldásával. Mindenesetre a héten kezdték meg Nagy-Britanniában is egy olyan mobilapp tesztelését, amivel automatikusan lekövethetnék a jövőben, hogy egy regisztrált fertőzött kivel került veszélyes közelségbe a pozitív teszt előtti két hétben, ez is már a járvány kezelésének második szakaszának szólt.

A britek mindenesetre kitartanak: mikor a kormány bejelentette a korlátozásokat, a többség támogatta a döntést, és egy múlt heti kutatás szerint ez továbbra is igaz. A megkérdezettek több mint 60 százaléka még nem szívesen használná a tömegközlekedést vagy menne kocsmába, étterembe, ha a kormány egy hónapon belül feloldaná a kijárási tilalmat. Több mint 40 százalékuk nem akarja még iskolába küldeni a gyerekét, 30 százalékuk pedig munkába nem menne szívesen (ha megoldható a home office), de a barátaival se feltétlenül találkozna.

Ha végül a kormány úgy látja, hogy lesz lehetőség az enyhítésre, az nem jelenti, hogy onnantól kezdve folyamatosan a lazítás lesz napirenden: erre utalt a kormányfő az „első csatáról” beszélve, Kelet-Ázsia ugyanis már az ottani első lazítások után a járvány második hullámával szembesült.

(Borítókép: Egy beteg nőt szállítanak a londoni St Thomas kórháznál 2020. március 30-án. Fotó: Justin Setterfield / Getty Images Hungary)