Fatime
16 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Ezreket parancsoltak utcára a járvány közepette

000 1R782C
2020.05.10. 18:34
Európa egyetlen országa, ahol karantént sem tartanak, még a futballbajnokságot sem állították le, május 9-én ismét szembement a koronavírus miatti korlátozásokkal teli világgal, az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének kérésével: Belarusz május 9-én megtartotta nagy katonai díszszemléjét. A közel 10 milliós országban hivatalosan naponta csaknem ezer fővel nő a fertőzöttek száma. Összesen 22 ezer fertőzött van, és különösen kevés a halott: 126 ember, alig harmada a magyarországinak. Hogy a hivatalos adatok fedik-e a valóságot, kérdés, a belarusz vezetés a helyi operatív törzs rendszeres tájékoztatásáról is lemondott.

„Akivel eddig csókolózott, csókolózzon tovább. Ne nyomuljon most más nőre, és a többi, bírja ki egy hónapig”

 – Alekszandr Lukasenko néhány nappal korábbi járványügyi javaslata mindent elmond arról, mit is gondol Belarusz elnöke a koronavírusról. Szombaton ezt hatalmas katonai parádéval is világossá tette: még Moszkva is lemondott arról, hogy a II. világháborúban aratott győzelem 75. évfordulója alkalmából megtartsák a nagy katonai felvonulást a Vörös téren – beérték a légibemutatóval – Minszk viszont több ezer katonával, kötelezően önkéntes nézősereggel a szokásosnál is nagyobb ünnepséget tartott. (Belaruszban május 9-én csak öt évente tartanak nagyobb katonai díszszemlét, a fő esemény július 3., Minszk felszabadulásának napja.) Ezzel az ország az egyetlen lett a posztszovjet térségben, ahol tömegrendezvényt tartottak az évfordulón.

„Nem volt más választásunk! Ha lett volna, sem tettünk volna másképp” – mondta az egykori szovjet tagköztársaságot 26 éve irányító Lukasenko az ünnepségen, ahol sűrű tömegben jelentek meg az emberek, és csak elvétve volt rajtuk maszk. Az elnök azt kérte „az eszement, irányérzékét vesztett világtól”, hogy ne ítélje el Belaruszt az ünnepség megtartása miatt, amely után koncertet is adtak Minszkben.

Már az orosz állami sajtó is fake

Lukasenko következetesen megy azon az úton, amelyen két hónapja még a járványtól nem tartó Donald Trump és Boris Johnson vagy a brazil elnök Jair Bolsonaro is járt, elutasítva a koronavírus jelentette súlyos veszélyt. Az országban nem állt le az élet, működnek a kávézók, az éttermek, nyitva vannak az iskolák – igaz, csak április 20 óta, előtte többször meghosszabbították a csaknem három hetesre nyúlt tavaszi szünetet –, és nem előírás a maszkok viselése sem.

  • Hogyan áll a karantén nélküli Belarusz?
  • Miért neheztel az elnök Moszkvára?
  • Befolyásolja Lukasenko újraválasztását a vírus?

A járvány nem is robbant be olyan mértékben, hogy összeomlásról lehetne beszélni. A járványügy most egy hónapon belül várja a fertőzés tetőzését, bár kérdés, hogy az újabb tömegrendezvény meglöki-e annyira, hogy azon a kézben tartott hivatalos adatok sem segítenek. Igaz, áprilisban – napi 400 új igazolt fertőzés mellett – Lukasenko már szintén a közeledő tetőzését várta az egyébként sem túl nagy járványnak, amelyről korábban azt is mondta, nem annyira betegség, mint inkább hisztéria.

Nem látom, hogy bármiben hibáztunk volna. Egyelőre. De minden lehetséges

– idézte a belarusz állami hírügynökség Lukasenko óvatosabbnak tűnő húsvéti szavait még három hete. Az elnök szerint az élet őt igazolta: „Nehéz egyedül szemben az árral. De én végül úgy döntöttem, hogy nem zárhatunk be, dolgoznunk kell... Azok, akik bezártak, a felvilágosultak, a nagyon demokratikusak szintén nyitni kezdtek... És közben még mindig halnak meg emberek... Akkor felmerül a kérdés, minek kellett leállítani az életet.” 

Ugyanakkor a 22 ezer fertőzött nem kevés a 9,4 milliós Belaruszban. A négyszer akkora Lengyelországban 15 ezer a fertőzöttek száma, a 15-ször népesebb Oroszországban is csak nyolcszor több mint Belaruszban. 

Persze, a rossz híreknek nem is adna nagyon utat Lukasenko: már az orosz állami adóról is azt mondta, fake, a Pervij Kanal hazugságot terjeszt a belarusz helyzetről. A stáb akkreditációját is bevonta a külügyminisztérium azután az anyag után, amely az orvosok már most nehéz munkájáról és arról szólt, hogy a tömegrendezvényekkel megugorhat a járvány, és túlterhelheti a kórházakat.

Ez bosszantó ellentétben áll az elnök járványügyi megnyilvánulásaival, amelyek szerint a vírust le lehet győzni kézmosásra használt vodkával – és napi egy felessel, persze munkaidőn kívül –, zsírban gazdag étellel, traktorral a mezőn dolgozva, 60 fok feletti szaunával vagy épp hideggel:

Látsz itt vírust, hogy itt röpködnének? Én sem látok, ez egy hűtőszekrény. A sport, a hideg, a legjobb vírusellenes gyógyszer

– mondta a jégre készülve még március végén.

Hozzáállása később sem változott: a járványt hisztériának nevezte, a teszteket pedig feleslegeseknek, mondván, sokszor úgyis megbízhatatlanok.

Ugyanakkor szerinte a tesztekkel is jól állnak. Május 5-én arról beszélt, hogy országosan 211 ezer tesztet végeztek el. Ez azóta 27 ezer egymillió lakosra vetítve, annyi, mint az Egyesült Államokban, és nem sokkal kevesebb az oroszok 37 ezres számánál, és lakosságarányosan jóval több, mint több volt szovjet tagköztársaságban, vagy Lengyelországban.

„Ha nem lenne a WHO nyomása, akkor erről a 22 ezer fertőzöttről sem tudnánk” – mondta Alekszandr Kornyenko. A politikai nyomás elől Lengyelországba kényszerült Belsat újságírója szerint a halottak adataiban sem lehet bizonyosság, elvégre Lukasenko kijelentette, hogy az országban senki sem hal meg önmagában a koronavírustól. „Húsz év óta a növekvő rákos megbetegedések ellenére sem hal meg senki Csernobil következményei miatt, helyette Lukasenko azon dolgozik, hogy az elzárt zóna belarusz részét minél inkább megműveljék. Ahogy azokat az adatokat, vagy a sertéspestis alatti kényszervágások számait, úgy a választási eredményeket, vagy most a halálozási statisztikákat is lehet manipulálni” – mondta Kornyenko.

Szerinte Lukasenko az orosz társadalomnak is játszik: „Azt üzeni, hogy ő keményen kézben tartja a dolgokat, miközben a putyini hivatalnokok korrupt rendszere a korlátozásokkal együtt is gyengén teljesít.” 

Moszkva sem jó testvér

Ez motiválhatta a május 9-i ünnepséget, amelyre Lukasenko szerint Moszkva nagyon irigy. 

Az elnökben irányításának évtizedei alatt nem először van sértettség Oroszországgal szemben, elvégre 2000 előtt arra épített, hogy Borisz Jelcin után ő szerezheti meg a hatalmat Oroszországban, a szövetségi állam élén. A két ország ugyan létrehozta a kilencvenes években a Belarusz-Orosz Államszövetséget, ezt valódi tartalommal nem sikerült megtölteni, az ígéretek ellenére végül nem lett közös valutájuk sem. Előbb Oroszország ódzkodott attól, hogy ez a gyakorlatban is működjön, közös államfővel – egy időben attól tartva, hogy a szovjetnosztalgiára építő Lukasenko sok orosz körében is népszerű lehet –, majd Lukasenko lassított, amikor világossá vált, hogy egy államszövetségben ő nem sokkal lenne több, mint egy átlagos oroszországi kormányzó.

Legutóbb azért neheztelt Lukasenko Oroszországra, mert március közepétől korlátozzák a határátkelést belarusz állampolgároknak is. De számtalanszor volt elszámolási vitájuk, hitelről, gázárról, vagy arról, hogy hiába jött létre a vámszövetség, az energiahordozók nem lettek annyival olcsóbbak, mint Minszk remélte. (Márpedig az olcsón vett nyersolaj és feldolgozása utáni továbbadása jelentős bevételi forrása Belarusznak, amely gáztranzit-hálózatát már kénytelen volt orosz tulajdonba adni.)

Egy ideig a Kreml forgatókönyvei között lehetett, hogy Vlagyimir Putyin egy valódi államszövetség élén mentse át a hatalmát 2024 utánra, ez azonban a hol háttérben, hol a nyilvánosság előtt folyó viták miatt lehetetlennek bizonyult, így az orosz elnök egy alkotmánymódosítással inkább lehetővé tette saját maga számára, hogy 2024 után is újra indulhasson a hatéves mandátumért.

Bezavar a koronavírus

Lukasenkónak ilyen alkotmányos gondjai nem voltak, 1994 óta őrzi hatalmát, újraválasztását mindig bebiztosítja. A politikai ellenfelek olykor megjárják a börtönt, néha be kell vetni a rendőrséget azok ellen a tüntetők ellen, akik az állami sajtó feletti kontroll ellenére is hozzájutnak a Lukasenkót kritizáló hírekhez, de győzelme mindeddig nem volt veszélyben.

Az elmúlt hat év azonban folyamatos gazdasági válságról szól – mondta Kornyenko. Igaz, a 2011-es 108 százalékos inflációhoz hasonló nincs, a csökkenés azóta folyamatos, tavaly hivatalosan 4,5 százalék volt, de az Oroszország elleni nemzetközi szankciók, az orosz rubel bezuhanása, az orosz forrásból táplálkozó olajbevételek csökkenése szűkíti Lukasenko mozgásterét. „Az emberek most már értik, hogy az alig 500 dolláros átlagfizetésnél nem hogy többet nem fognak keresni ebben a rendszerben, de még azt a szociális védelmet sem tudja biztosítani, amire eddig látszólag képes volt” – mondta az újságíró, aki szerint a rendszer már rég csak a rendőrségre, a KGB-re és a félelemre épül. 

„Nem kell ehhez Észak-Koreát elképzelni, börtönt sem feltétlenül, elég behívni az embereket egy elbeszélgetésre a KGB-hez, felvetni, hogy a munkájuk, egyetemi tanulmányaik kerülhetnek veszélybe”, ahogyan az sem ritka, hogy újságírók ellen indul nyomozás.

Biztos, ami biztos, előzetesbe került Szergej Tyihanovszkij is, aki korábban bejelentette, hogy indulna az augusztusi elnökválasztáson. A 137 ezer követővel Youtube-csatornát működtető bloggert május 6-án állították elő egy mogiljevi tüntetés után.

Lukasenko ugyanis idén hatodik győzelmére készül, de a koronavírus ebben kellemetlen helyzetet teremtett. A korábbi tervek szerint inkább tavasszal lett volna a választás, ezt végül későbbre tolták, majd hirtelen begyorsítottak: a választási bizottság elnöke korábban Lukasenko születésnapjára, augusztus 30-ra tett volna,

a héten viszont eldőlt, hogy az elnökválasztást augusztus 9-én tartják meg.

„Május 17-ig kellene felállítani a választási stábokat, összeszedni a csapatot, hogy utána kezdődhessen az aláírásgyűjtés. Tyihanovszkij az elzárás alatt ezt már biztosan nem teheti meg, de sokaknál kérdés, hogy vállalnák-e nevükkel az aktív ellenzéki részvételt” – mondta Kornyenko a választásról, amelynek lényegében elnöki kampánynyitójává vált a május 9-i ünnepség.

Lukasenko korábban utalt rá, hogy a járványügyi korlátozások azért sem volnának időszerűek, mert esetleg lennének, akik ezt gyengeségként fognák fel.

Márpedig, ha valamikor, választások előtt, egy 26 éve irányított, az EU-tól és Oroszországtól is kissé elszigetelődött országban ezt az elnök nem engedheti meg magának.

„Az elnök egy lapra tesz fel mindent, csakhogy ez emberek életének kockáztatásával jár, és valódi katasztrófa lehet belőle.”   

Akármeddig maradna

Lukasenko szerencséje, hogy most nemzetközi szinten sokadrangú kérdés az ő újabb elnöki mandátuma, és paradox módon az, hogy mindenkivel rosszban van, még a kezére is játszik: az EU beéri azzal, hogy mégsem lesz Oroszország egy újabb megyéje, Moszkva pedig azzal, hogy Minszkből nem lesz Kijev, nem célja az euroatlanti integráció.

„A hatalomból magától nem megy el. Kisfiát is azért kezdte el mutogatni annak idején, hogy üzenjen: a következő 20-25 évben nem megy sehova. Már azt is közölte, hogy alkotmánymódosításra készül 2020 után, ami azt sejteti, hogy a közvetlen elnökválasztás is megszűnne, az irányított parlament adna újabb és újabb felhatalmazást” – mondta Kornyenko, aki mégis úgy érzi, hogy a koronavírus talán újabb  lendületet adhat a demokratikus hangulatnak. Szerinte, ha ez kevés lesz, úgy hosszabb időre megint jöhet a valójában változásra váró társadalom beletörődése a megváltoztathatatlanba.

(Borítókép: Alekszandr Lukasenko beszédet tart a II. világháború európai befejezésének 75. évfordulója alkalmából tartott katonai parádén Minszkben 2020. május 9-én. Fotó: Sergei Gapon / POOL / AFP)