Megvan Olof Palme gyilkosa

Van gyanúsítottja az Olof Palme-gyilkosságnak, ám az illető már meghalt – jelentette be a legfőbb ügyész, Krister Petersson a Palme-gyilkosság felderítését célzó nyomozás vezetőjével, Hans Melanderrel tartott közös szerda délelőtti sajtótájékoztatón. Ebből következően a svéd kormányfő halála ügyében 34 éve folyó nyomozást le fogják zárni.

Hans Melander a világ egyik legnagyobb nyomozásának részleteiről beszélve elmondta, 90 ezer ember volt benne érintett. 10 ezer embert hallgattak ki, köztük volt egy, akit 43-szor.

A kormányfőt egy Smith & Wesson 357-es Magnummal ölték meg – mondta Melander. Ezt sosem találták meg, bár többször volt hír arról, hogy a fegyver megvan.

Volt már egy régi gyanúsítottja a gyilkosságnak, Christer Pettersson (a neve véletlenül nagyon hasonlít a legfőbb ügyészére), akit 1988-ban el is ítéltek, ám végül felmentettek. Melander a 2004-ben meghalt férfival kapcsolatban felidézte: ő valóban ott volt a gyilkosság helyszínén, de nem volt bizonyítható meggyőzően, hogy valóban ő hajtotta végre a gyilkosságot. A sajtótájékoztató nem Pettersson érintettségét erősítette meg, hanem egy másik férfiét: 

Egy lövészklub tagja volt, nagy fegyvergyűjtő. Ismerői szerint rendszerint elmondta, mennyire elítéli Olof Palme politikáját. Az ügyészség szerint bizonyos, hogy az ő kezében volt a gyilkos fegyver. Nem a semmiből jött Engström neve, halála előtt őt is kihallgatta a rendőrség. Az adatok 2017-es felülvizsgálatakor terelődött rá a figyelem.

bár nem lehet teljesen kizárni, hogy egy csoport is kapcsolatban állhatott a gyilkossággal, amelyet az elmúlt évtizedekben nagypolitikai érdekekkel is összekötöttek. A sajtótájékoztató alapján azonban sem Dél-Afrika, sem Irán, sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem Jugoszlávia titkosszolgálatainak nincs köze Olof Palme halálához és valószínűleg európai szélsőjobbos csoportoknak sem.

Korábban azt lehetett tudni Engströmről, akit az ügyhöz kapcsolódva „Skandia Man” néven emlegettek (ezt a nevet arról kapta a svéd médiában, hogy a Skandia biztosítótársaságnál dolgozott, aminek a gyilkosság helyszínének közelében volt a székháza), hogy 1986-ban szemtanúként jelentkezett, de sokan őt tartották évtizedekkel ezelőtt is a tettesnek.

Engström egykori felesége elmondta, hogy 2017-ben – férje halála után 17 évvel – őt is kikérdezték a rendőrök, de férje gyanún felül állt, már csak azért is, mert „gyámoltalan volt, a légynek sem ártott volna” – jellemezte a férfit a nő a BBC szerint.

Egy 2016-ban megjelent könyv is őt nevezte meg lehetséges gyilkosként. 2018 májusában a svéd Filter magazin egy 12 éves vizsgálat eredményét közölve arról írt, hogy feltehetően Engström volt a gyilkos, írja a Guardian. Szerintük a személyleírása megfelelt a gyilkosénak, olyan információi voltak, amiket feltehetően csak a tettes tudhatott, és hazudott a rendőrségnek arról, hogy mit csinált a gyilkosság estéjén.

– beszélt Petersson a felderítést szokatlan módon nehezítő tényezőről.

Palme fia azt állította, hogy őt látta a gyilkosság előtt

Engström abba a nagyjából tucatnyi körbe tartozott, aki ott volt a gyilkosság helyszínén, amikor Palmét megölték. A férfi kijött a Skandia biztosítótársaság épületéből és váltott néhány szót az ott dolgozó biztonsági őrökkel nagyjából egy-két perccel a gyilkosság előtt. Nagyjából húsz perccel később Engström visszatért a biztosító épületéhez és elmondta az őröknek, hogy mi történt az utcán. Ezután állítólag hazament, éppen ezért a rendőrség a helyszínen nem hallgatta ki. Amikor később, mint tanút, többször kihallgatták, a többi tanúhoz képest ellentmondó nyilatkozatot tett arról, hogy mi történt. Részben emiatt megbízhatatlan tanúnak tartották, a nyomozók úgy gondolták, hogy csak figyelmet akar, fontoskodni szeretne. 

Fontos mozzanat, hogy Olof Palme fia, Marten Palme állítja: látott egy ember a bűncselekmény helyszínén röviddel a támadás előtt, a személyleírás pedig Engströmre illik. Egy szemtanú, L ars Jeppsson, aki látta is a gyilkosságot, azt mondta: nagy valószínűséggel Engström volt az, akit látott elfutni a gyilkosság helyszínéről. Egy másik elmélet szerint Engströmnak köze volt ugyan a gyilkossághoz, de nem ő lőtt. Az is az Engström elleni gyanút erősítette, hogy a férfi folyamatosan változtatta a vallomásait azzal kapcsolatban, hogy mit csinált a gyilkosság éjjelén. Például azt mondta, hogy ő volt az első szemtanú a helyszínen és még meg is mozdította Palme testét, hogy könnyebben kapjon levegőt, noha más tanúk ennek teljesen ellentmondó vallomást tettek. A gyilkosság után több médiaszereplést is vállalt, interjúkat adott, nem egyszer a rendőrségi nyomozást is kritizálta. Az utolsó médiaszereplést 1992-ben vállalta el.

A sajtó nem érezte meggyőzőnek

Az ügyészségi sajtótájékoztatón elhangzott újságírói kérdések alapján úgy tűnik, bőven maradt kétség a gyilkosság végső feltárásával szemben.

„Engström halott, már nem tudja megvédeni magát. Nincs meg a fegyver, nincs világos magyarázat arra, honnan szerezhetett fegyvert, miért legyünk biztosak abban, ami most elhangzott” kérdezte egy svéd újságíró. Nagyjából ebben a szellemben hangzott el a legtöbb kérdés, sorolva, hogy

• nem került elő új technikai bizonyíték,
• sem DNS-minta,
• nincs új információ egykori szemtanúktól vagy bárki mástól,
• továbbra sincsen meg a fegyver,
• minden következtetés a korábbi anyagokon alapszik.

Természetesen ettől még élhetnek tovább az összeesküvés-elméletek – mondta Petersson, de hozzátette, hogy benne semmi kétség nincsen a vizsgálat eredményével kapcsolatban, Engström bűnösségének gyanúja megalapozott, igaz, ez az ügy már nem kerül bíróság elé, így bírósági ítélet sem fogja kimondani, hogy a férfi a gyilkos.

Petersson szerint a nyomozás eddig juthatott, tovább nem, és bár jó lett volna technikai bizonyítékkal is szolgálni, az évtizedek alatt elhangzott tanúvallomások a fontosak. 

Három évtized, tucatnyi teória

Olof Palme meggyilkolása 34 éve a világ egyik legismertebb megoldatlan ügyének számított, amiről rengeteg elmélet és találgatás jelent meg az évek során. A gyilkosság megrázta Svédországot: „Ez egy nyílt seb az országnak, hogy nem tudjuk, mi történt” – mondta korábban Stefan Löfven miniszterelnök.

A rejtélyes eset évtizedek óta nem hagyta nyugodni a svéd rendőrséget sem, de nem sokan várták, hogy bármi érdemi előrelépés jön, miután Krister Petersson ügyész 2017-ben átvette a nyomozás vezetését. Ehhez képest mindenkit meglepetésként ért, amikor idén februárban váratlanul belengette, hogy reményei szerint megoldódik az ügy, közel van a nyomozás felgöngyölítéséhez, és még június végéig előáll a megállapításaival.

„Bízom benne, hogy be fogom tudni mutatni, mi történt a gyilkossággal, és ki a felelős érte” –  mondta  februárban. Habár azt is jelezte, hogy nem biztos, hogy vádat tudnak emelni valaki ellen – ebből akkor többen arra következtettek, hogy a gyilkos esetleg már halott lehet. Mindenesetre a találgatások azóta tartottak, többen például azt feltételezték hónapok óta, hogy a nyomozók megtalálhatták a gyilkos fegyvert, aminek 34 éve nyoma veszett.

Sokkolta Svédországot a gyilkosság

1986. február 28-án késő este Olof Palme feleségével sétált haza Stockholmban egy belvárosi moziból, amikor egy ismeretlen hátulról rálőtt. Az egyik golyó a kormányfőt, a másik Lisbeth Palmét érte, de az asszony túlélte a támadást. Palme nem vette magát körbe testőrökkel, ragaszkodott hozzá, hogy személyes programjai közben ne zavarják a rendőrség emberei.

A város legforgalmasabbnak számító utcájában történt a gyilkosság, és több mint egy tucat szemtanú látta a magas férfit, aki leadta a lövéseket. Ennek ellenére a rendőrség nem tudott rengeteg nyomon elindulni. A nyomozás bírálói szerint először túl kis területen zárták le a városközpontot a gyilkosság utáni órákban, és a helyszín biztosítása sem volt teljesen rendben. Gyászolók oda helyeztek el virágokat, ahol Palme vére még ott vöröslött a járdán, miközben az egyik töltényhüvelyt csak napokkal később fedezte fel egy járókelő.

A svéd hatóságok azóta több mint 500 millió koronát, nagyjából 16 milliárd forintot költöttek a merénylő elfogására, de ez sem járt eredménnyel. Ahogy az sem, hogy a legnagyobb svéd napilapokban ötvenmillió korona jutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. A nyomozással kapcsolatos dokumentumok több mint egymillió oldalra rúgnak, a svéd parlament pedig 2010-ben elfogadott egy határozatot, melynek értelmében a Palme-gyilkosság nem évülhetett el.

A rendőrség több mint tízezer embert hallgatott ki tanúként és szakértőként. Magánnyomozók, újságírók és diplomaták is próbálták a saját módszereikkel megfejteni az ügyet. Még Stieg Larsson oknyomozó újságíró, A tetovált lány írója is foglalkozott Palme meggyilkolásával 2004-es halála előtt. A négy doboznyi összegyűjtött anyagából 2013-ban Jan Stocklassa írt könyvet. Ő is átadott minden anyagot a rendőrségnek, és azóta is kapcsolatban volt a nyomozókkal, de ő sem tudta, mit jelentenek majd be szerdán.

Mint a gyilkosság 30. évfordulóján írtuk, Palme megosztó személyiség volt: az ellenfelei gyűlölték, a hívei rajongtak érte. Palme vezette be az új svéd alkotmányt, ami meggyengítette a királyság intézményét. Ezenkívül támogatta a fejlődő országokat, és nyíltan vállalta baloldali meggyőződéseit. Külpolitikailag konfrontálódott a dél-afrikai apartheid rezsimmel, de az Egyesült Államok vietnámi háborúját is bírálta. Hosszú politikai karrierjét sokan nézték rossz szemmel.

Már 1988-ban életfogytiglani ítélet született

Az évek során a magányos elkövető verziója és különböző külföldi országok szerepét firtató elméletek is terjedtek.

Engström mellett az első csoportba tartozóan 1988-ban el is ítéltek egy stockholmi férfit, Christer Petterssont. Lisbeth volt a koronatanú, aki a szembesítéskor fel is ismerte a gyanúsítottat. Döntően ennek alapján ítélték életfogytiglanra. Ügyvédje azonban fellebbezett, és indíték, valamint a gyilkos fegyver nélkül másodfokon a gyilkosság idején 37 éves férfit a bíróság felmentette, három hónap után szabadult. Nem találták elegendőnek a bizonyítékokat arra, hogy a férfi valóban gyilkolt – bár azt a tényt, hogy a helyszínen tartózkodott, igazoltnak látták.

Az elmúlt évtizedekben újra és újra felmerült, hogy a gyilkosságot mégiscsak Pettersson követhette el. A férfi – aki fogvatartása miatt 300 ezer korona kártérítést is kapott – később többször elmondta, hogy ő gyilkolta meg a kormányfőt, majd ugyanennyiszer tagadta le. Egy egykori cellatársa azonban elmondta ügyvédjének, hogy véd és dacszövetséget kötöttek, megfogadva, hogy ha egyikük börtönbe jut, a másikuk megbosszulja ezt Palme rendszerén. A cellatárs halála után néhány évvel az ügyvéd 1998-ban ezt jelezte a legfőbb ügyésznek, aki hiába kezdeményezte, a bíróság nem találta megalapozottnak a perújrafelvételt ennek alapján.

2004-ben Pettersson egy rendőrökkel való tisztázatlan incidens után egy vállsérüléssel kórházba került. Ekkor ő maga jelezte Olof Palme egyik fiának, hogy valami fontosat kell mondania. Hogy mit mondott volna és, hogy egyáltalán fontos lett volna-e, sosem terül ki. Morten Palme hiába indult el a kórházhoz, mire odaért, az 55 éves Pettersson elesett,

A külföldi szálakból rengeteg volt

Azóta név szerinti gyanúsítottja soha nem volt az ügynek, felmerült viszont számtalan világpolitikai magyarázattal szolgáló verzió, amelyek szerint Palme az emberi jogokért kiálló, az el nem kötelezett országok egyik ismert vezetőjeként sok ellenséget szerzett magának az apartheidet működtető Dél-Afrikától Izraelen, az Egyesült Államokon át Iránig.

Svédország pénzzel támogatta a feketék elnyomása ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC), és Goran Björkdahl svéd diplomata, aki függetlenül is vizsgálódott a gyilkosság ügyében, meg volt győződve arról, hogy dél-afrikai ügynökök felelősek Palme haláláért. 2015-ben ezt mondta Chris Thirion vezérőrnagy is, aki az apartheid-éra utolsó éveiben volt a dél-afrikai katonai hírszerzés vezetője. „Szerintem igen, sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de igen.”

A svéd nyomozók korábban nem találtak bizonyítékot ezekre az állításokra, de a szerdai bejelentés előtt azért is tartották lehetségesnek ezt a verziót, mert dél-afrikai hírszerzési tisztviselők márciusban találkoztak

A szerdai sajtótájékoztatón ezzel kapcsolatban elhangzott: a dossziéban nem volt olyan konkrétum, amely érdemben segítette volna az ügy feltárását.

De a lista igazából elég hosszú volt. Palme kiállt a palesztin állam létjogosultsága mellett, korábban elítélte vietnámi háborút, fegyvert szállított az Irak és Irán közötti háború idején az utóbbinak, valóban sok érdeket sérthetett. Irán pedig azért jöhetett képbe, mert 1985-ben viszont Svédország leállította a fegyverexportot – ami a svéd hadiipari cégeknek sem esett jól.

Az iráni szálat 15 évvel Palme halála után is komolyan vette a rendőrség, felmerült, hogy megbízásából a Svédországban terroristának nyilvánított Kurdisztáni Munkáspártnak (PKK) is köze lehetett a gyilkossághoz. Az 1999-ben török börtönbe került Abdulah Öcalan pedig azt állította, hogy a PKK-val összekülönbözött fegyveres sejt lehetett az akció végrehajtója. 2011-ben – ekkor meghosszabbították az ügy elévülési idejét, hogy továbbra is folyhasson a nyomozás – felmerült a sajtóban a jugoszláv titkosszolgálatok érintettsége is, igaz meggyőző magyarázat nélkül.

Bár Palme első nyugati politikusként meglátogatta Kubát – sőt, üdvözölte Kambodzsában Pol Pot rezsimjét, legalábbis a népirtás előtt – a Szovjetunióval nem volt felhőtlen a viszonya, elvégre kormányfői pályafutása a szovjetek csehszlovák beavatkozása után indult. Mérgezte a kapcsolatot az is, hogy egy szovjet tengeralattjáró 1981-ben a svéd vizeken bukott le, vagyis, pont, hogy nem tudott lebukni, mert fennakadt egy sziklán, és az, hogy a svédek ezután is azt gyanították, hogy a szovjetek továbbra is a svéd partokhoz merészkednek tengeralattjáróikkal – bár ezt a későszovjet és posztszovjet aggodalmat valószínűleg csak a heringrajok okozták. A Szovjetunióval csak Mihail Gorbacsov pártfőtitkárrá választásakor enyhült meg és jelezte, kész Moszkvába utazni. Három nappal a tervezett találkozó előtt érte a halálos lövés.

Ezután a szocialista tábor igazán a kebelére ölelte a mártír miniszterelnököt, Olof Palméról nevezve el utcákat, sétányokat, Moszkvától Budapestig.

(Borítókép: Az Olof Palme gyilkosság helyszíne Stockholmban 1986 márciusában. Fotó:  AFP)