Eufrozina, Kende
14 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Lukasenko egy volt hírszerzőnek szomorkodott, hogy elrontották az ünnepet

2020.08.10. 18:04

Több mint háromezer letartóztatott, országszerte tüntetések, rendőrökkel való összecsapások adják az elmúlt éjszaka mérlegét Belaruszban a vasárnapi elnökválasztásnak, amelyen az országot 26 éve vezető Alekszandr Lukasenko hatodszor is 80 százalék feletti győzelmet aratott hivatalosan.

Ezúttal ahogyan a hivatalos győzelem, úgy az is boritékolható volt, hogy ez lesz az elnök eddigi legnehezebb választása, mert korábbiaknál is nagyobb tüntetéssorozat fogadja majd a hatalom kontrollja alatt zajlott szavazatszámlálás után kiadott eredményt, amely szerint az ellenzék elsőszámú jelöltje, Szvetlana Tyihanovszkaja alig hat százalékot kapott, a többi három jelöltnek pedig be kellett érnie 2 százalék alatti aránnyal.

Közben Tyihanovszkaja is győztesnek hirdette magát, az alternatív exit poll alapján 70-90 százalék közötti győzelemmel.

„Legyőztük az apátiát és a közönyt. Ez a legfontosabb győzelem mind között” - idéztea Deutsche Welle orosz nyelű kiadása az elnökjelöltet, aki azután szállt be a versenybe, hogy férjét, Szergej Tyihanovszkik bloggert, elnökjelölt-aspiránst május elején őrizetbe vették. 

A könnygázzal, gumilövedékekkel, összecsapásokkal teli tiltakozási hullám nem csak méretében, de abban is eltér a korábbiaktól, hogy nem csupán Minszkre, hanem a 9,5 milliós ország vidéki területeire is kiterjedt. Sőt, a letartóztatottak kétharmada is a vidéki városokra esik - ami példátlan az elmúlt 26 évben fellobbant tiltakozásokra eddig adott hatósági válaszok ismeretében.

Ami nem példátlan, az Lukasenko nyilatkozata, amelyet a Független Államok Közössége (FÁK) által küldött választási megfigyelők orosz vezetőjének társaságában adott:

„Köszönöm, hogy a globális helyzet ellenére, különös tekintettel a hárványra, ön, mint egy igazi tárbornok, nem félt Belaruszba jönni, hogy saját szemével láthassa a választást. Ismerem az önök missziójána kértékelését, és örülni fogok, ha öntől is hallhatok javaslatokat, megjegyzéseket, amelyek esetleg a választási kampány alatt fogalmazódtak meg. De hát ön is láthatta, hogy mi ünnepet akartunk az embereknek adni, és ők ezt fogadták is....Engem elérzékenyét, amikor az emberek kisgyerekekkel érkeznek. Hiszen ön is tudja, ez egy ünnep. Valakik azonban tönkre akarták tenni ezt az ünnepet. Mi most láthattuk őket, az éjszaka látványosan megmutatták magukat. Több külföldről érkező telefonhívásról értesültönk - ezt egykori hírszerzőként ön is tudja. Lengyelországból, Nagy-Britanniából, Csehországból jöttek a hívások, hogy irányítsák a mi, bocsásson meg a kifejezésért, birkáinkat. Ők nem értik, mit tesznek, így irányítják őket" - mondta Lukasenko Szergej Lebegyevnek, utalva annak hírszerző múltjára.

Beszédes, hogy ezúttal Lukasenko már említést sem tett azokról az Oroszországból érkezett, őrizetbe vett fegyveresekről, akiket saját, néhány nappal korábbi állítása szerit azért küldtek orosz oligarchák, hogy destabilizálják a helyzetet.

Igaz, Lukasenko egyszer sem vádolta meg közvetlenül a Kremlt és főként Vlagyimir Putyin orosz elnököt, de ezzel együtt is szokatlan volt, hogy Oroszországot vádolja fegyveres felforgatás szándékával. Az azonban eddig is sejthető volt, hogy a 33 fegyveres - vélhetően átutazóban Minszkben tartozkodó, Afrikába, Szíriába küldendő orosz zsoldos - ügye a választások után hamar rendeződik, és Minszk kész lesz őket átadni Moszkvának. Ez várhatóan hamarosan megtörténik, bár a sokat hangoztatott testvéri kapcsolat ellenére Minszk és Moszkva viszonya nem felhőtlen, rendszeresek az olcsó hitelek, energiahordozók fenntartásával kapcsolatos viták, miután Moszkva egyre kevésbé hajlandó Lukasenko rezsimjét közvetve vagy közvetlenül pénzzel támogatni pusztán azért, hogy az elnök stabilan ellenálljon Belarusz közeledésének a NATO-hoz és az EU-hoz. (A Kreml abból indul ki, hogy erre Lukasenkóval amúgy sincs esélye a volt szovjet tagköztársaságnak, így a dotációt már csak szorosabb integrációért cserébe hajlandó Moszkva biztosítani. Lukasenko azonben erre nem hajlandó, mivel elveszíteni ezzel helyi hatalmát, így ennek a mélyebb integrációnak is ellenáll, amivel viszont jobb híján az EU is elfogadja a belarusz elnök hatalmát. Lukasenko elmúlt 20 éve ebben a sajátos egyensúlyozásban telt Moszkva és az EU között.) Korábban ennek a lavírozásnak olyan apró jelei is voltak, mint a Belarusz címer alig észrevehető, de mégis beszédes idei módosítása.

A választások után azonban ez az egyensúlyozás kevésbé látszik, Lukasenko látványosan Moszkva baráti kezét emelte a magasba, Putyin jókiívánságait mutatva fel bizonyítékként, amely szerint az orosz elnök közölte, hogy a két ország továbbra is a testvéri kapcsolatok fenntartására törekszik.

Ezt erősítette meg a FÁK-megfigyelők orosz vezetője (nyugati megfigyelők nem voltak jelen): „Személyesen győződhettem meg arról a nagy fokú bizalomról, amellyel a polgárök ön iránt viseltetnek” - idézte Lebegyevet a Belast.by. „Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy az ön elnöki működése a továbbiakban is Belarusz fejlődését szolgálja, megerősíti az ország helyzetét a nemzetközi porondon és elmélyíti az integrációt a Független Államok Közösségén belül” - utóbbi mondat a formalitás mellett különösen beszédes, a Kreml lényegében bejelentkezett Lukasenko hatalmának szűkítéséért, felismerve, hogy egyre kevésbé van tere az elnöknek más irányú külpolitikai manőverekre.