A lengyel az új német, de nem veri kenterbe a Polski az Audit
További Külföld cikkek
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
– Hány lengyel fér el egy kis Polskiban?
– Helyezz el benne egy kiló húst, és megtudod! – ilyen rosszmájú viccekkel élcelődtek egykor a pestiek az 1980-as évek súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő Lengyelországán. Ám az elmúlt 25 évben valóban nagyot futottak a lengyelek, akik méretükben és stratégiai helyzetüknél fogva is a legjelentősebbek nemcsak a visegrádi négyek, de az összes közép-kelet-európai EU-tagállam közül.
Orbán Viktor szerint pedig most még nagyobbat futnak majd. A miniszterelnök szokásos pénteki rádióinterjújában azt mondta:
MEG FOGUNK LEPŐDNI, TÍZ ÉV MÚLVA LENGYELORSZÁG LESZ EURÓPA ÚJ NÉMETORSZÁGA
Nem részletezte, hogy ez miként következik be, mindenesetre lengyel elvbarátja, Jarosław Kaczyński szavai csengenek vissza ebben. A Jog és Igazságosság jobboldali kormánypárt elnöke nemrég azt mondta: 2033-ra elérik az uniós átlagot, 2040-re pedig a németeket is beérik.
Tempós felzárkózás
Mindez óriási kihívásnak tűnik: a világ egyik vezető exportgazdasága, a német hatszor akkora, mint a lengyeleké, és az országuk is több mint kétszer olyan népes. Ráadásul a németek az EU legnagyobb befizetői, a lengyelek pedig a fő kedvezményezettjei – márpedig minél jobban csökken a lemaradásuk, annál kevesebbre számíthatnak majd az EU-pénzcsapból.
Most a koronavírus-járvány is tovább bonyolítja a helyzetet – mint számos más országban. Az idei második negyedévben a lengyel GDP 8,2 százalékot zuhant, 2020-ra pedig összesen 4,6 százalékos visszaeséssel számolnak. A varsói kormány azzal kalkulál továbbá, hogy az év végére 8 százalékra nő a munkanélküliségi ráta a múlt év végi 5,2 százalékról.
De az optimizmus azért mégsem teljesen alaptalan, legalábbis ha abból indulunk ki: az elmúlt 20-25 évből kikövetkeztethető a jövő trendje is. Az átlagban 4 százalékos lengyel gazdasági növekedés imponáló, háromszorosa az uniós átlagnak. Amikor 2004-ben – velünk együtt – csatlakoztak az unióhoz, a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai termékük (GDP) évente és egy főre vetítve 14 ezer 800 euró volt. Ma már 26 ezer, miközben az uniós átlag 35 ezer euró.
A szakértők azonban szkeptikusak, még a lengyelek is. Aleksander Leszek, a Civil Development Forum varsói agytröszt vezető közgazdásza a német közmédiához tartozó Deutsche Welle híroldalának azt mondta: Kaczyński szavainak inkább politikai retorikai jelentőségük volt az elmúlt hónapok lengyelországi elnökválasztási kampányában. (A voksolást Kaczyński embere, a gáláns családpolitikával kampányoló Andrzej Duda elnök nyerte júliusban.)
Reformok nélkül nehéz lesz 2033-ra elérni az EU-átlagot, de némi szerencsével elérhető. Ám Németországot is utolérni? Az nem lehetséges!
– állítja Leszek.
A The Economist tavalyi elemzése szerint gondot jelent, hogy a visegrádi négyek, így a lengyelek gazdasága is túlságosan kitett a külső hatásoknak. Felfutásuk mögött a londoni üzleti hetilap négy okot lát:
- az EU nagylelkűen támogatja őket
- polgáraik tömegével dolgoznak Nyugaton (jórészt épp Németországban), ami növeli a vásárlóerőt
- segítette őket a kedvező környezet; ismét csak: főleg legnagyobb kereskedelmi partnerüké, a német gazdaságé
- nagyon alacsony bázisról indultak, ami különösen látványossá teszi a konjunktúrát.
Unalmas, de kiszámítható pálya
Csaba László, a Central European University (CEU) közgazdászprofesszora az Indexnek nyilatkozva egyetért a felvetéssel: Kaczyński várakozásai inkább egy motivációs trénerének felelnek meg, aki győzelemre bíztatja csapatát, semmint hogy reális gazdasági alapjai lennének a németek utolérésének. A Magyar Tudományos Akadémia tagja a lengyelek gazdaságpolitikai sikerének okát abban látja: „mertek unalmasak lenni”, és a kormányaik színezetétől függetlenül, választási ciklusokon átívelően a tankönyvszerű megoldásokat követték.
Ez pedig
- fenntartható államháztartást, az eladósodás elkerülését
- a munkanélküliségi ráta leszorítását
- a nemzeti valuta, a złoty árfolyamának stabilitását
eredményezte.
A stabil gazdasági környezet a befektetőket is vonzza, Közép-Európában Lengyelországba érkezik a legtöbb beruházás.
Azzal lehetett számolni, hogy egy euró négy złotyt ér. Ha akarnák, be is vezethetnék az eurót, de politikai okokból nem akarják
– mondta Csaba, aki ugyanakkor a lengyel gazdaság szerkezetében a következő problémákat látja, amelyeket reformokkal lehetne orvosolni, ha egyszer valóban le akarják körözni a németeket:
- nem elég versenyképes a gazdaságuk, körülményes például vállalatot alapítani náluk
- nem jeleskednek az innovatív megoldásokban
- nincsenek Európa élvonalában az egyetemeik
- többet tehetnének a korrupció felszámolásáért
A közgazdászprofesszor a lengyel „gazdasági csoda” (német mintára: a Wirtschaftswunder) évtizedei után most már inkább kifutó modellnek látja a lengyel gazdaságot, és ugyancsak óva int attól, hogy elhamarkodott következtetéseket vonjunk le a múltat a jövőre vetítve.
Ha továbbra is jegelik a szerkezeti reformokat, a közepes jövedelem csapdája, nem pedig a felzárkózás vár a lengyelekre. Gyakran előfordul ugyanis a világgazdaságban, hogy egy több évtizedes konjunktúrát követően megreked a növekedési potenciál, és tartósan a stagnáláshoz közeli állapot alakul ki
– állítja Csaba László, Japánt vagy Oroszországot említve példaként.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök (k) a visegrádi csoport (V4) varsói csúcstalálkozóján 2020. július 3-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán