Krokodil Dundee Londonban

Ahogy az Index néhány napja megírta, és azóta egyértelmű is lett: Britannia akár megegyezés nélkül, sőt, a nemzetközi jog mellőzésével is elhagyja az Európai Uniót. Az is eldőlt, hogy a közelgő zavaros korszak kezelésére Boris Johnson miniszterelnök segítségül hív egy politikai erős embert, Tony Abbott volt ausztrál kormányfő személyében. Ebből viszont botrány kerekedett.

Sok szemöldök szaladt homlokig Londonban, amikor híre ment, hogy Johnson beemeli tanácsadói körébe Tony Abbottot. A mind kilátástalanabb brexithuzavonával párhuzamosan máris tárgyalni kell Kanadával, a főbb ázsiai játékosokkal, az USA-val és az oroszokkal is. (Nyilván mi is sorra kerülünk majd.)

Az Oddschecker esélyfelmérő szerint már csak a britek fele véli úgy, hogy az Egyesült Királyság megállapodással fog kilépni az Unióból. A fogadóirodák szerint kezdenek beletörődni abba, hogy jó ideig a bizonytalanság lesz az úr a vámok, az import, az utazás, a munkavállalás, a felsőfokú tanulmányok, a bevándorlás, a készletfelhalmozás dolgában, és még temérdek kérdésben.

Ha nem a brüsszeli, hanem londoni szemszögből nézzük, akkor Britanniának lépnie kell, különben követő politikára kényszerül. Ehhez azonnali kezdeményezések kellenek, és Churchillhez mért cselekvési sebesség.

Szükség van tehát egy gyors és totojázásmentes akcióhősre is. Nem diplomatára vagy pártpolitikusra, hanem egy olyan karakterre, mint Krokodil Dundee, aki a hőse volt egy 1986-ban készült akcióvígjátéknak, Paul Hogan főszereplésével. Ő egy ausztrál mocsárból csöppent New Yorkba, ahol viselkedni is illenék, de ő azt nem tud, merthogy ő egy krokodilvadász. A problémák rövid úton való megoldásához (egy jó nagy késsel) viszont nagyon is ért, és ez olykor szükséges is, mert ott sem mindenki jófiú.

Meghökkentően széles bűnlajstrom

Johnson pergőtüzet vont magára a meghívással, pedig Abbott nem is kap fizetést. A Downing Street még Theresa May legrosszabb napjaiban sem állt ilyen ostrom alatt.

Abbott az utolsó, akire Britanniának szüksége van – írta a Guardian.

Abbott egy Trump-imádó nőgyűlölő, aki minden tekintetben tévedés – hangzott el az ITV-n őfelsége árnyékkormányának miniszter asszonyától.

A SKY News a nőgyűlölet mellé még összeszedte a

• homofóbiát (amiről a saját nővére, aki homoszexuális, azt mondja, hogy baromság),
• a bevándorlásellenességet,
• az abortusz ellenzését (amit ő gyáva kiútnak gondol),
• a férfiak előnybe helyezését a vezető szerepekben, merthogy döntésre alkalmasabbnak tartja őket.

Felidézik, hogy:

• Abbott szerint a globális felmelegedés nem feltétlenül rossz dolog, és a klímaharcosokat a primitív népekhez hasonlítja, akik kecskét áldoznak, hogy a vulkán ne törjön ki,

• a Covidról azt mondja, hogy a lezárások mértéke túl magas, és ha az idősebbek élete kerül szóba, akkor szerinte „olykor hagyni kell, hogy a természet járja a maga útját”,

• 2014-ben az Ausztrália felé tartó menekülthajókat háborús tényezőnek mondta,

• az iszlámról azt vallja, hogy a kultúrák nem egyenlőek, és „Ausztráliának világossá kell tenni kulturális fölényét azokkal szemben, akik istenük mögé bújva elfogadják a gyilkolást”,

• egyik választási kampánya során „csinibabának” nevezte az ellenoldal jelöltjét,

• 2015-ben támogatta az elgondolást, hogy zárjanak be 150 őslakos telepet, mondván, hogy „az adófizetők nem kötelesek mások eltérő életmódját finanszírozni”,

• egyik felhevülésében „a munkaerőpiac holokausztjának” nevezte, ha Ausztrália tengeralattjárókat vásárol ahelyett, hogy maga gyártana. Ezt visszavonta, és elnézést is kért érte.

Átnézve a lajstromot, megállapíthatjuk, hogy egy PC-érzékeny közegben ennek a tizedéért is kiseprűznek a közéletből bárkit. De Johnson mégsem tágított tőle, noha ő is olvas újságot.

De vajon miféle ember ez? Abban mindenki megegyezik, hogy az „Abbott-karakter” a 21. századi politikusok egy új típusa, aki az üzleti magatartást ülteti át a politikába. Nem nagyon izgatja az írott megállapodás, sem az odáig vezető rögös út. Felfogása nagyjából ez:

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen éppen azt kéri számon Londonon, hogy fel akarja rugdosni a korábbi írásos megegyezéseket és a nemzetközi normákat. És ez igaz is. De ebben már Abbott keze vagy szelleme is benne van. Az ilyen magatartás azért nyer teret, mert a „merkeli” modellel szemben nagyon gyors. A globális konkurensek is így csinálják, és egyre többen vannak: Oroszország, Kína, Brazília és már India, sőt, bizonyos tekintetben az USA is. 

Abbott útja a Downing 10-ig nem egy hirtelen gondolat végeredménye. A történet mögött fölsejlik egy ex-uniós (és erősen euroszkeptikus) brit képviselő, Daniel Hannan figurája. Újságíró és üzletember is egyben, és már korábban tagja lett a miniszterelnöki testületnek.

Ez az a bizonyos Kereskedelmi Tanács, aminek óriási a befolyása a kabinet politikájára. A testület története egészen a 17. századba, I. Jakab királyig nyúlik vissza, és onnantól minden brit uralkodó és kormány igénybe vette a sikeres, fontos és gazdag emberek tanácsait. A testület jelenleg 16 tagú, és reprezentálja a szakmák és területek egészét, egészen az online bankokig.

Hannan előbb még bevette Abbottot a saját privát szervezetébe, a Szabadkereskedelmi Kezdeményezés nevű „think tank”-be, ami kezdeményezésekkel bombázza a kormánypolitikát. Megjelent benne egy volt új-zélandi pénzügyminiszter, sőt, Bolívia egykori köztársasági elnöke, Jorge Quiroga is. Nívós és tapasztalt társaság, semmi kétség. Hannan és csapata élharcosa volt a „Vote Leave” mozgalomnak, ami a Brexit eszmei hajtóereje volt, és körében tudta Dominic Cummings-t is. Ő az, akit oly parádésan alakított Benedict Cumberbatch a „Brexit: Háborúban mindent szabad” című filmben. (Hannan is feltűnik benne.)

„Valószínűleg régebben töröm a fejem a Brexiten, mint akárki más” – mondta Hannan a Financial Times riporterének. 25 év szolgálat után Abbott a parlamentből is kibukott odahaza, és Hannan felvillantotta neki egy új politikai pálya lehetőségét. Nagy szavakkal méltatta őt és angolabbnak nevezte, mint magukat az angolokat. A Korona rendíthetetlen híve, az adócsökkentések bajnoka, és a szabad beszéd megszállottja.” – mondta róla a Telegraphnak.

Ez a monarchista portré olyannyira pontos, hogy Abbott még miniszterelnökként restaurálta a 30 éve eltörölt lovagi címet Ausztráliában. És vajon ki volt az első kitüntetettje? Fülöp herceg, a királynő férje. Az öregúr nem kérte a megtiszteltetést, de nem is ugrott félre előle. Miért is tette volna? Ő Ausztrália imádója és nagy barátja, aki 1956-ban (a királynő más irányú aktuális elfoglaltságai miatt) megnyitotta a Sydney-i Olimpiát. Viszonylag gyors miniszterelnöki bukása után Abbott beismerte, hogy kudarcának egyik súlyos oka ez a lovagrendes operett volt, tetézve azzal, hogy egyedül döntött róla, és sem a kormányt, sem a pártját nem kérdezte meg. Ezt még a sajátjai is diktatórikusnak érezték, és sokan elszivárogtak mögüle.

De lám, most Abbott védelmére kel egy vezető neoliberális véleményformáló csoport, az Adam Smith Intézet is. “Abbott kinevezése ma már totem-kérdés. Előre halad-e a kormány a feladataival, vagy meghajlik a tiltakozó hangzavar előtt?” – veti fel Matthew Lesh, az intézet vezető elemzője. Az ő rokonszenvüket a szabad piac és kereskedelem védelmének eszméjével nyerte el Tony Abbott. A politikai hátszél mellett Abbottnak pénzügyi bázisa is van, mégpedig egy ausztrál származású eszközkezelő, Sir Michael Hintze személyében. Az ő 3 milliárd ausztrál dolláros tőkeereje sokszor besegített a brexiteseknek, és jól jött a konzervatív pártnak, de személyesen Johnsonnak és Abbottnak is. A nyilvánosan adat szerint százezer fontról van szó, a többiről csak találgatni lehet.

Ha tehát a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, vagyis a megállapodás nélküli brit távozás, akkor ezeknek az uraknak, de főként Abbottnak a nevét sűrűn fogjuk látni a nemzetközi hírekben.

Borítókép: Jelenet a Krokodil Dundee 2. című filmből Fotó: Paramount HE / IMDb