Orsolya
5 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Folytatódik Albánia és Koszovó de facto egyesülése

000 1UB6EM
2020.10.01. 20:28

Október 2-án, pénteken Tiranában újabb közös kormányülést tart Koszovó és Albánia. A két ország lakossága döntően albán identitású, vezető politikusaik általában jó kapcsolatokat ápolnak egymással, ezt a médiában is igyekeznek jól kidomborítani, széles mosolyokkal és férfias vállonveregetésekkel a kamerák előtt. A találkozó éppen ezért hangsúlyozottan nem is egyedi esemény, inkább része egy sorozatnak, ami

legjobban talán a két állam funkcionális egyesüléseként írható le.

Ennek keretében Tirana és Pristina igyekeznek gazdasági szabályozóikat összehangolni, egyszerűsíteni a vámeljárásokat, összekötni az infrastruktúráikat.

Egy évtizeddel ezelőtt Pristinából lejutni az albán tengerpartra egy igazi autós tortúra volt, szűk hegyi utakon, amelyek ráadásul zsúfoltak és balesetveszélyesek is voltak, az egy irányban 9-10 órás menetidőt követően a sofőrökre jócskán ráfért a vízparti rekreáció. Az összehangolt autópálya-fejlesztéseknek köszönhetően ez ma már csak három és fél óra,

ami lehetővé teszi, hogy a koszovói albán családok a szezonban a hétvégéiket az albán tengerparton töltsék.

Sőt, a tengerpart északi részén, ahol a koszovói turisták aránya rohamosan megnőtt, megjelentek azok a koszovói és macedóniai albán vállalkozók, akik honfitársaik jellegzetes és az albániaitól eltérő gasztronómiai igényeit igyekeznek kielégíteni például a pecsenyesütő-csevapcsicsás kínálattal.

A sport területén is egyre szorosabbra fűzik a kapcsolataikat. Ennek egyik régebbi eleme az volt, hogy sok koszovói albán sportoló Albánia színeiben lépett ki a nemzetközi színtérre, főleg amíg Koszovó nemzetközi igazgatás alatt állt, illetve a függetlenség utáni első évtizedben, amikor még nem volt tagja a világ sportszövetségeinek, mint az Olimpiai Bizottság, FIFA vagy UEFA. Mindez azonban nagyrészt már a múlté. Koszovó 2016-ban már részt vett az olimpiai játékokon és annak első napján megszerezte első aranyérmét cselgáncsban. (Ennek egy érdekes magyar leágazása, hogy ez a Majinda Kelmendi nevű olimpiai bajnokuk korábban több alkalommal járt Magyarországon a paksi cselgáncsklubnál.)

Később, amikor Koszovó még nem rendelkezett nemzetközi színvonalat megütő futball-stadionnal,

Albánia segítette ki a válogatottjukat.

Sok mérkőzést éppen Skodra város sportlétesítményében játszottak le, ami – a fentiekben említett útfejlesztéseknek köszönhetően - elérhető távolságban volt a koszovói szurkolóknak, ezért szinte „hazai pályának” minősült. Két héttel ezelőtt azonban ezen a területen is szintet léptek: Edi Rama albán miniszterelnök jelenlétében a két ország kosárlabda-szövetségének vezetői egy közös bajnokság megrendezéséről írtak alá megállapodást.

Egy nemzet, két állam 

Érdemes felidézni, hogy az albánok 1912-ig egy államon belül éltek, és ezzel többnyire ki voltak békülve,

annak ellenére, hogy ezt az államot Török Birodalomnak hívták. Az első világháború előtti években lezajlott háborúk azonban háromfelé vágták az albánságot, amelyet ekkora a nyelv és közös származástudat egyre jobban összekötött, bár a nemzet vallásilag mai napig megosztott (katolikus, ortodox, keresztény, szunnita iszlám, szufi dervisrendek). Északon sokan a szerb és montenegrói államban találták magukat, délen pedig a hirtelen megnőtt Görögországban, ráadásul a szomszédok az 1913-ban hivatalosan elismert Albániát is szívesen felosztották volna egymás között, tettek is rá kísérleteket.

A történelem a 20. században az albánoknak sem kedvezett. Idegen megszállások, brutális kommunista diktatúra, az etnikai kisebbségi lét keserű kenyere, háborúk és üldöztetés egyaránt kijutott nekik. A 21. századra azonban mindez enyhült:

2008-ban Koszovó egyoldalúan deklarálhatta függetlenségét Szerbiától, amit azért a világ fele azóta elismert, Albánia pedig 2009-ben a NATO tagja lett, mindkét ország felett pedig az Egyesült Államok gyakorol egyfajta védőangyal szerepet.

Érdemes azt is rögzíteni, hogy a Jugoszlávia előtti és utáni balkáni kisállami lét elengedhetetlen eleme a nagyhatalmi bábáskodás, legalább annyira, mint a protekció egy közigazgatási állás elnyeréséhez ezekben a kisállamokban, amint erről a korrupciós indexek lépten-nyomon tanúskodnak.

A két ország funkcionális egyesülése nyilvánvalóan az Egyesült Államok (több mint) hallgatólagos jóváhagyásával történik.

Valós politikai egyesülés azonban – az időről időre felröppenő pletykák ellenére – nem túl valószínű, mert a határok bolygatása nem érdeke sem Washingtonnak, sem Brüsszelnek, különösen ebben a régióban.

Egyébként ezt az albánok is világosan értik, és jól elvannak az egy nemzet – két állam felállással. Van ennek egy olyan előnye is, hogy a nemzetközi szervezetekben a Tirana-Pristina által felkarolt ügyeknek rögtön két szavazata van...

(Borítókép: Hashim Thaci (balra), koszovói elnök üdvözli az albán miniszterelnököt, Edi Ramát pristinai találkozójuk előtt 2020. június 29-én. Fotó: Armend NIMANI / AFP)