Szabina
7 °C
19 °C
Index - In English In English Eng

Egy szoknyapecér király tündöklése és bukása

000 ARP1459330
2020.10.17. 06:49 Módosítva: 2020.10.18. 06:32
Talán nincs még egy olyan államfő a nyugati világban, aki olyan magasról olyan mélyre süllyedt – mit süllyedt, zuhant – volna népe szemében, mint Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón, vagy ahogy mifelénk és világszerte ismerik: I. János Károly, Spanyolország exkirálya. A Tejero-puccs elleni bátor fellépése harminckilenc éve hőssé emelte az uralkodót, hogy aztán egyre gyorsabban feleméssze erkölcsi tőkéjét egyre sűrűsödő botrányaival, mígnem idén augusztus 3-án dicstelenül elszökött hazájából Abu-Dzabiba. Egy zűrös életű monarcha portréja.

Kezdjük a történetet a végén. Augusztus 3-án hajnalban a picinyke vigói repülőtérről magánrepülőgép szállt fel a hatóságok előtt ismeretlen úti céllal, hogy aztán hét órával később – Kairó érintésével, egy félórás, tankolással egybekötött „pit-stopot” követően – megérkezzen Abu-Dzabiba, az al-Bateen repülőtérre, ahonnan a rejtélyes, Juan Sumer néven regisztrált utast, ugyancsak rejtélyes útitársát és négytagú testőrségét helikopterrel átszállították a földkerekség egyik legdrágább szállodájába, az Emirates Palace Hotelbe.

A Juan Sumer I.  János Károly leggyakrabban használt álneve, merthogy az 50 millió dollárt érő,  Global 6500 típusú, 9H-VBG rendszámmal bejegyzett magánrepülőgép – amelynek tulajdonosa a máltai illetőségű TAG nevű cég – utasa nem más volt, mint a spanyol exkirály.

Aki gyakorlatilag elmenekült hazájából az egyre terebélyesedő botrány és a felelősségre vonás elől.

A lemondott uralkodó szökése csak akkor vált hivatalossá, amikor a királyi ház augusztus 18-án közleményt adott ki; ebben két hét késéssel beszámoltak I. János Károly Abu-Dzabiba távozásáról.

Az a szándék vezérelt, hogy a lehető legjobb szolgálatot tegyem a spanyol nemzetnek, intézményeinek és fiamnak, VI. Fülöp királynak 

– írta le szemrebbenés nélkül a közleményben az exuralkodó az Emirates Palace Hotel biztonságos távolából, ahol minden költségét kebelbarátja, Mohammed bin Zayed Al Nahyan, az emírségek trónörököse állta.

Rómában született a polgárháború idején

Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón 1938. január 5-én született Rómában – azért az olasz fővárosban, mert 1931-ben, amikor kikiáltották a második spanyol köztársaságot, nagyapjának, XIII. Alfonznak emigrálnia kellett családjával együtt. XIII. Alfonz fia János infáns, a trónörökös volt, anyai ágon pedig a Bourbonok szicíliai ága szerepelt a felmenők között. (Ennek később még jelentősége lesz.)

Egy évvel János Károly megszületése után Francisco Franco tábornok, a falangisták vezére megnyerte a spanyol polgárháborút, és beköszöntött az 1975-ig tartó diktatúra időszaka. Egyszersmind azonnal szertefoszlottak azok az álmok, amelyeket János Károly apja dédelgetett az esetleges trónra lépéséről, hiszen Franco vaskézzel ragadta meg és birtokolta a hatalmat.

A kisfiúnak mozgalmas gyermekkora volt, a királyi család Rómából előbb Svájcba – itt járt magániskolába a kis János Károly –, majd Portugáliába költözött, nyilván ennek a vándorlásnak is szerepe van abban, hogy a későbbi uralkodó folyékonyan beszél spanyolul, katalánul, portugálul, németül, franciául, olaszul, valamint angolul.

Tízéves volt János Károly, amikor a család a „caudillo” engedélyével hazatért Spanyolországba. A fiút Franco azonnal úgy kezdte kezelni, mint potenciális utódját. Szigorú katolikus és nemzeti szellemű neveltetésben részesítette mint védencét, azaz felkészítette a majdani államfői feladatokra.

Ki húzta meg a puska ravaszát?

Tizennyolc éves volt a fiatalember, amikor szörnyű baleset történt; János Károly a négy évvel fiatalabb öccsével, Alfonzzal egy puskát tisztogatott, amikor a fegyver máig tisztázatlan körülmények között elsült, és János Károly öccsét halálra sebesítette. Két tanú – akiknek állítólag a király beszélt a végzetes balesetről – is azt állítja, hogy János Károly játékból az öccsére fogta a fegyvert, amelyről nem tudta, hogy meg van töltve, és meghúzta a ravaszt. A későbbi király azóta sem beszélt nyilvánosan az esetről, esetleges bűntudatáról, mint ahogy arról sem, hogyan és mint „ugrotta át” édesapját az örökösödési rangsorban, és lépett a trónra 1975-ben, akkor, amikor János trónörökös még élt.

Történelmi tény, hogy amikor 1975 novemberében Franco meghalt, a 37 éves János Károly trónra lépett, és gyámja a „caudillo” végakaratával szembeszállva szép lassan, óvatosan elindította Spanyolországot a demokratizálódás útján.

A király nagy pillanata 1981-ben jött el, amikor február 23-án Antonio Tejero alezredes a Guardia Civil százötven fegyverese élén berontott a Cortés, a spanyol képviselőház nagytermébe, és pisztolyával a mennyezetbe lőve túszul ejtette a képviselőket. A falangista puccskísérlet többek között azért is fulladt kudarcba, mert a király tábornoki egyenruhába öltözve televíziós beszédben szólította fel a spanyol népet, hogy támogassa a legitim választás útján hatalomra került polgári kormányt. Tejeróékat lefegyverezték, magát a puccskísérlet vezérét börtönbe vetették, ahonnan tizenhat év múlva szabadult – ma, 88 évesen békésen éldegél Madridban, és festeget...

János Károly egy csapásra a nemzet és a nyugati világ kedvence lett. Népszerűsége megingathatatlannak tűnt. Aktív sportemberként komoly szerepet játszott az 1992-es barcelonai olimpia előkészítésében – korábban ő maga is olimpikon vitorlás volt –, szívesen vegyült el az egyszerű néppel, beszédstílusa cseppet sem volt arisztokratikus, nem ódzkodott egy-egy vaskos tréfától sem.

Persze ki-kiszivárogtak pletykák a nőügyeiről, állítólag Diana hercegnére is kivetette a hálóját – hogy eredménnyel vagy sem, nem tudni –, az biztos, hogy a spanyol királyi család és Károly herceg famíliája többször is együtt nyaralt Mallorca szigetén. A görög uralkodói házból származó Zsófia királyné – János Károly hitvese – csendben tűrt, mindent a szőnyeg alá söpörtek. Zsófia a fiára, Fülöp trónörökösre – a jelenlegi királyra – való tekintettel nézte el férje félrelépéseit, mivel pontosan tudta, hogy egy botrány megingathatja, sőt, meg is döntheti az uralkodóházat. Ahogyan az velük is megtörtént Görögországban, amikor 1973-ban lemondásra kényszerítették Zsófia bátyját, II. Konstantint.

Zsófia mindent lenyelt, olyan ügyeket is, amelyeket egyetlen feleség sem nyelt volna le, csak hogy fia, Fülöp majdan király lehessen, és a monarchia ne kerüljön válságba

– vélekedik Mábel Galaz, az El País madridi lap udvari ügyekben járatos munkatársa.

Tény: János Károly és Zsófia immár évtizedek óta a Zarzuela királyi palota két különböző szárnyában élt, egymástól földrajzilag és érzelmileg is messze eltávolodva.

Csak akkor látják egymást, amikor hivatalos eseményeken vesznek részt. Nem is beszélnek egymással, üzeneteiket udvaroncok közvetítik...

– árulta el Mábel Galaz.

A csillogó felszín akkor repedt meg, amikor 2012 áprilisában egy botswanai szafari során János Károly elesett, eltörte a csípőcsontját, és repülőgépen kellett Madridba szállítani sürgős műtétre. A média egy emberként rontott a királyra, főleg azok után, hogy bejárta a világsajtót a felvétel, amelyen egy általa lelőtt elefánttal pózol az uralkodó. Felhördültek az állatvédők is, a nemzet pedig azért, hogy a válságot követő, 23 százalékos munkanélküliség idején a király dél-afrikai vadászkiránduláson múlatja az időt – voltaképpen közpénzen.

De ennél nagyobb baj is történt.

A dél-afrikai bulvársajtó kiderítette, hogy a szafarin János Károly hölgy kísérője bizonyos Corinna zu Sayn-Wittgenstein volt, egy 48 éves, kétszer elvált dán arisztokrata üzletasszony, amúgy monacói lakos.

A király nyolc évvel korábban találkozott a csinos szőkeséggel egy lőtéren, ahol feltűnt neki, hogy a hölgy milyen jól ért a puskákhoz. János Károly azonnal fülig szerelmes lett Corinnába, és ha csak tehette, kereste a hölgy társaságát, azzal sem törődve, hogy az egész világ tudott a viszonyukról.

A botswanai vadászbaleset és a szerelmi szál napvilágra kerülése után csak idő kérdése volt, hogy János Károly lemondjon a trónról. Még csak lábadozott a csípőoperáció után, amikor a király botjára támaszkodva tévéinterjút adott, bocsánatot kérve a spanyol néptől a hibájáért.

De már késő volt, nem lehetett visszanyomni a fogkrémet a tubusba. A bulvármédia kopói nyomozásba kezdtek, és kiderítették, hogy a botswanai szafarit egy homályos múltú, a szaúdi királyi családdal szoros kapcsolatban álló szíriai üzletember finanszírozta. Ettől függetlenül a király egészsége is romlani kezdett. Előbb egy jóindulatú tumort távolítottak el a tüdejéről, majd műtétek sorozata következett, amelyet egy 2019-es szívoperáció tetőzött be. A király bizalmasai szerint ekkoriban döntött úgy János Károly, hogy nem törődik a látszattal, és hátralévő éveit már igyekszik mindenféle megfelelési kényszer nélkül leélni, úgy, ahogy neki tetszik.

Egy alkalommal odáig ment, hogy egy madridi étteremben elárulta a fiainak ebéd közben, hogy el akar válni az anyjuktól, és el akarja venni Corinnát.

A dolog persze kipattant, és a spanyol bulvársajtó kedvenc témája lett a „Corona o Corinna” dilemma – azaz: korona vagy Corinna? A válásból azonban nem lett semmi, egyrészt mert a királyt lebeszélték róla, másrészt pedig Corinna szerint már 2009-ben kitette János Károly szűrét, amikor kiderült, hogy a királyt nyughatatlan vére – elvégre mégiscsak Bourbon volt... – még a szép dán üzletasszony mellett is kalandokba vitte.

Zsófia annyira megutálta hűtlen férjét, hogy még a kórházba sem akart bemenni hozzá a csípőműtétet követően.

„Egy dolog egy hűtlen férj, és megint más, amikor az egész világ tud a hűtlenségéről”

– duzzogott a királyné.

2014 júniusában nem maradt más választása János Károlynak, mint lemondani a trónról a fia javára, akit VI. Fülöp néven koronáztak meg. János Károly pedig „rex emeritus” lett, ennyivel azonban nem úszta meg, az igazi botrányok még hátravoltak.

Százmilliós ajándék a szaúdi királytól

2018 nyarán titkosszolgálati eszközökkel rögzített beszélgetések kerültek napvilágra; ezekben zu Sayn Wittgenstein arról beszélt egy titkosügynöknek, hogy János Károlynak homályos offshore-számlákhoz volt köze, és innen-onnan komoly vesztegetési pénzeket fogadott el. Nem beszélve arról, hogy a királynak fogalma sem volt arról, hogyan is működnek a pénzügyek. Több alkalommal is nagyobb összegeket helyezett el Corinna számláján, amiket a szakítás után vissza akart kérni, természetesen mindhiába. A spanyol titkosszolgálat ügynökei azonban azóta is nyomás alatt tartják a nőt, visszakövetelvén a dollármilliókat. Yves Bertossa genfi ügyész azonban cserébe rászállt János Károlyra, és kiderítette:

a király 2008-ban nem kevesebb mint százmillió dollárt fogadott el „ajándékként” Abdullah szaúdi királytól.

Az óriási összeg 2012-ig egy panamai bankszámlán pihent, amikor is rejtélyes módon átkerült Corinna számlájára „visszavonhatatlan ajándék” címkével. A király pénzügyi tanácsadója olyan esetekről számolt be Bertossa ügyésznek, mint például az a történet, amikor János Károly egy alkalommal átadott neki  megőrzésre  egy kis táskát, benne 1,9 millió dollárral. Az összeget a király egy másik – meg nem nevezett – uralkodótól kapta...

Az igazi bomba azonban idén március 15-én robbant, azon a napon, amikor egész Spanyolországot lezárták a koronavírus-járvány miatt. A Sunday Telegraph kiderítette, hogy János Károly – még mielőtt Fülöp trónra lépett volna – a fiát nevezte meg két homályos panamai offshore-számla kedvezményezettjeként. Még azon a napon VI. Fülöp bejelentette, hogy semmiféle pénzre nem tart igényt az apjától,

egyszersmind János Károly évi 200 000 eurós apanázsát azonnali hatállyal megszünteti.

Jaime Penafiel, a királyi család ügyeinek legnevesebb spanyol szakértője így vélekedik:

János Károly csodálatos király volt, aki Franco diktatúrájából demokráciába vezette Spanyolországot. Imádták a spanyolok, csakhogy a pénz romlásba vitte. A szerelmi élete nem jelentett volna problémát; a Bourbon-házból származik, és a Bourbonokról tudjuk, hogy szoknyabolondok. De a pénzügyei megbocsáthatatlanok.

Sokan úgy vélik, VI. Fülöp lesz az utolsó spanyol király, mivel apja oly mértékben diszkreditálta a királyság intézményét, hogy az emberek már kidobott pénznek értékelik az uralkodói ház finanszírozását. Akárhogy is, Abu-Dzabiból olyan hírek szállingóznak, hogy János Károly egyre jobban unatkozik ötcsillagos aranyketrecében, miközben odahaza, Spanyolországban a legfelsőbb bíróság gőzerővel próbálja szétszálazni az exuralkodó sötét pénzügyeit. Londonban Corinna ügyvédei pert készítenek elő a hölgyet folyton zaklató spanyol titkosszolgálat ellen. A svájci ügyészi vizsgálat mintha lelassult volna, de Svájc nem az az ország, ahol hagynák elaludni az efféle ügyeket.

János Károly a minap azt találta mondani keserűen az egyik bizalmasának:

A negyvenévesnél fiatalabb spanyoloknak rólam már csak Corinna, a lelőtt elefánt és a pénzzel tömött táska jut az eszükbe. Szörnyű...

Tényleg az. Mint ahogy azok Carlos Espinosa de los Monteros, az exkirály legjobb barátja szavai is:

Ha János Károly három éve meghal, hősként maradt volna meg a spanyolok szívében. De ha ma kellene írnunk a sírbeszédét, az sokkal sötétebb lenne. Ugyanakkor azt is tudom, hogy mindennek ellenére hazavágyik, és spanyol földön szeretne meghalni.

(Borítókép: I. János Károly és felesége, Szófia királyné 1975. november 22-én. Fotó: AFP)