Putyin a tankjaival bizonygatja, hogy ő nem gyilkos

2021-03-22T132258Z 230789084 RC2DGM9LL7VT RTRMADP 3 HEALTH-CORON
2021.04.10. 20:30
Miközben Volodimir Zelenszkij ukrán államfő Ukrajna NATO-csatlakozását sürgeti, az utóbbi hetekben folyamatosan gyűlnek az orosz fegyveres erők az ukrán határ közelében. Szakértők szerint az Egyesült Államok és szövetségesei türelmét teszteli Moszkva, miközben a nyugati világot legyengítő koronavírus-járvány kiváló lehetőséget kínál egy villámháború elindítására.

Az utóbbi hetekben ismét a figyelem középpontjába került Ukrajna, miután Oroszország fegyveres erőket csoportosított át a keleti, szakadár területek közelébe, valamint az általa elcsatolt Krím-félszigetre. Az ukrán vezérkar egy invázió lehetőségére figyelmeztetett, helyi katonai szakértők pedig azt pedzegették, hogy Moszkva ismét az oroszajkúak védelmére hivatkozva elvágná Ukrajnát tengeri kijáratitól, majd a Donyec-medencétől keleti irányban a déli területeken át egészen a Dnyeszter Menti Köztársaságig vonulnának. Márpedig ezzel megvalósulna a nyolc éve elbukott Novorosszija, azaz Újoroszország projekt.

Igen ám, de ezt már nem a Krímhez hasonló, váratlan „invázióval” lehetne megvalósítani, hanem nyílt háborúval. Ukrán városokat kellene bombázni, orosz- és ukrán ajkú lakosokkal együtt. Az ukrán hadsereg viszont sokat fejlődött 2014 óta, megtanulta, ha jönnek az oroszok, lőni kell. Az ukránoknak ugyanis nincs más választásuk, míg az oroszoknak van: vagy támadnak, vagy nem

– elemzi a helyzetet Roman Cimbaljuk külpolitikai elemző, az UNIAN ukrán hírügynökség moszkvai tudósítója az Indexnek. Cimbaljuk szavai szerint az orosz hadsereg jelentős akadályba ütközne a nyolc év alatt sokat fejlődött ukrán fegyveres erőkkel szemben.

A Donyec-medencei konfliktus kiéleződése, a csapatátvezénylés valószínűleg csak egy hadgyakorlatnak álcázott látványos erődemonstráció része, amely elsősorban az Egyesült Államoknak szól. Olyannyira látványos, hogy az orosz médiában is fenyegető hangnemben beszélnek a nyílt konfrontáció lehetőségéről, a közösségi oldalakon pedig több felvétel jelent meg nem csekély csapásmérő erővel bíró haditechnikai eszközök szállításáról Ukrajna irányába. Az invázió előkészítésének látványtervét a partraszálló hajóknak a Kaszpi-tengerről a Fekete-tengerre történő átvezénylése is erősíti.

A mieinket nem hagyjuk magukra

Ha ott Srebrenica lesz, természetesen az orosz állampolgárok védelmére kelünk – fogalmazott Dmitrij Kozak, az orosz elnöki hivatal helyettes vezetője, utalva arra, hogy amennyiben kiéleződik a helyzet a donyecki és luhanszki szakadár területeken, Oroszország kénytelen lesz beavatkozni. Ehhez fenyegetően hozzátette azt is, hogy

ha komolyabb katonai konfrontáció robban ki, az „Ukrajna végének a kezdetét” fogja megjelölni.

Ez a fenyegető hangvétel a Vlagyimir Putyin a Krímmel kapcsolatban elhangzott, majd az orosz politikai közbeszédben, valamint pólókon és egyéb szuveníreken visszatérő kijelentését tükrözi, miszerint „своих мы не бросаем”, azaz „a mieinket nem hagyjuk magukra”.

De hol vannak a „mieink” a Kreml szerint?

Az utóbbi években több százezer – az ukrán tudósító adatai szerint 600 ezer – ember vette fel az orosz állampolgárságot a szakadár területeken. A Krím pedig népszavazás útján döntött az egyesülésről Oroszországgal, automatikusan orosz állampolgárrá, és az orosz jogrendszer alanyaivá léptetve elő a lakosságot.

Kénytelenek lesznek beavatkozni? Már nyolc éve itt vannak. Az ott élők állampolgárosításának pedig két következménye van: aki teheti, elment Oroszországba dolgozni, és a katonák, lévén, hogy ők is orosz állampolgárok, szabadon járhatnak ki-be a területeken

– magyarázza tovább az Indexnek Cimbaljuk.

A szakadár területek demarkációs vonalát pont úgy húzták meg, hogy kettévágta a Donyec-medence szerteágazó gazdasági és szállítmányozási hálózatát, súlyos károkat okozva nemcsak Ukrajnának, de a szeparatista területeknek is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy donyecki bányában kitermelt nyersanyagokat Dnyipro területre szállítottak feldolgozásra, az ott készült terméket majd vissza Donyeckbe, majd megint vissza egy másik régióba további értékesítésre.

„Éppen ezért romokban hever a szakadár területek gazdasága. Évi kétmilliárd dollárba kerül a fenntartásuk Moszkvának, és akinek nincs kedve az egyetlen jövedelmező testületben, a fegyveres erőkben szolgálni a szakadár területeken, már régen elmenekült onnan″ – fejtegeti Cimbaljuk.

Nyolc éve kijárási tilalom van érvényben egy, Moszkvából irányított katonai rezsim uralma alatt Donyeckben és Luhanszkban. Ennek alapján ki fogadná örömmel az orosz „felszabadítást” más ukrán területeken? 

– folytatja az ukrán tudósító.

Nem lehet mindent erővel megoldani. Vagy mégis?

Miután Ukrajna elzárta a vízcsapot Herszon területen, a Krímben akadozik az ivóvízellátás, ami alapjául szolgálhat annak, hogy Oroszország egy gyors rohammal megoldja ezt a problémát az állampolgárai védelmére hivatkozva. Csakhogy még orosz szakértők is azon az állásponton vannak, hogy a Krímből irányuló területi terjeszkedés lehetősége már a múlté, és ha már a központi költségvetésnek évi mintegy 200 milliárd rubelébe (770 milliárd forintba) kerül a félsziget fenntartása, a szintén nem két kopejkából épült Krími-híd megépítése után nem kéne sajnálni a pénzt sótlanító üzemek létrehozására.

„Egy katonai konfrontáció ráadásul újabb szankciókat vonna maga után. Az így is vergődő orosz gazdaságot újabb mélységekbe taszítaná, magyarán, nincs pénz háborúzásra″ – vélte Dmitrij Oreskin orosz politológus a Roszbalt orosz hírlapnak nyilatkozva. Vele szemben Alekszandr Hramcsihin orosz politikai és katonai elemző szerint az Európai Unió már 2014-ben kimerítette szankciós lehetőségeit Oroszországgal szemben, az orosz energiahordozók importját pedig azóta sem szokás elutasítani. Az Indexnek nyilatkozó tudósító szerint, az biztos, hogy Moszkvának anyagi szempontból nem jönne jól egy fegyveres konfliktus. 

ha valamire ott van pénz, az a hadsereg. viszont egy háború most drága mulatság lenne Oroszországnak, és a jelenleg nagyjából 20-30 ezer fős fegyveres erőknek meggyűlne a bajuk a gyorsan akár félmilliósra duzzasztható ukrán erőkkel szemben

– húzza alá Cimbaljuk.

Az UNIAN tudósítója hozzáteszi, az egyáltalán nem tényező, hogy az orosz társadalom milyen véleménnyel van a Kreml külpolitikai kalandozásairól. Az oroszok el vannak foglalva a saját problémáikkal, az életszínvonal rohamos csökkenésével, a külvilági események nemigen mozgatják meg társadalmat. Bár sokak számára kulcsszerepet játszott a romló gazdasági helyzet abban, hogy utcára vonuljanak a Navalnij-párti tüntetések keretében, ország-világ láthatta, hogy a kritikus hangokat miként némítja az orosz hatalom.

A Nagy Medve egyelőre csak kóstolgat

Ha Oroszország mégis egy villámháborúra adná a fejét Ukrajna ellen, felmerül a kérdés: a koronavírus-járvány sújtotta EU hogyan reagálna, miután több tagország már beszerezte a Szputnyik V oltóanyagot, vagy - mint például Németország -, fontolgatja a beszerzését a Kreml első számú vakcinadiplomáciai nehézfegyverének.

Moszkva már az év elején elkezdte tesztelgetni az unió toleranciáját a Navalnij-párti tüntetések leverésével, illetve az Északi Áramlat-2 építésével kapcsolatban. Ezekből az akciókból arra a következtetésre juthatott, hogy viszonylag nagy mozgástere van Brüsszellel szemben. Ezt bizonyítja Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének megalázóra sikeredett moszkvai látogatása is.

Az ukrán állam szuverenitása és területi egysége márpedig egész Európa, így Magyarország érdeke is. Hogy Szergej Lavrov orosz külügyminisztert idézzem: „Oroszországnak törvényes érdekei vannak a szomszédos országokban”. Vajon ha az orosz határ kitolódik Ukrajnán keresztül, ez a kijelentés ugyanúgy igaz marad?

– fogalmaz Cimbaljuk, hozzátéve: hogy a helyzetre pont Ukrajna EU- és NATO-integrációjának felgyorsítása adna megoldást.

Ami pedig Magyarországot illeti, az ukrán tudósító szerint a kárpátaljai magyarságot is sújtó ukrán oktatási és nyelvtörvényeket épphogy Putyinnak köszönhetjük. Az oroszajkúak védelmével indokolt agresszió következményeként születtek a jogszabályok, ezért Cimbaljuk úgy véli: a kárpátaljai magyarság helyzetére uniós kereteken belül sikeresebben lehetne megoldást találni, különösen akkor, ha elhárítódik az Ukrajnára jelentett orosz fenyegetés.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is a minap sürgette Ukrajna NATO-ba történő felvételét, amivel Moszkva legrosszabb rémálma válna valóra, a katonai szövetség már így is túl közel merészkedett határaihoz. Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő tolmácsolta is Moszkva álláspontját, miszerint 

már Ukrajna elméleti NATO-csatlakozása is visszafordíthatatlan következményekkel járna az ukrán államiságra nézve.

Egyúttal felszólította Kijevet, hogy hajtsa végre a minszki megállapodásban foglaltakat. Abból viszont nem lesz semmi, mert teljesíthetetlenné vált.

Most üt vissza az, hogy a szakadár népköztársaságok lakói felvették az orosz állampolgárságot. A megállapodás ugyanis kimondja, hogy az ukrán törvényeknek megfelelően választásokat kell tartani a területeken, de hogyan lehetne ezt megengedni, ha mindenki orosz állampolgár? 

– teszi fel a költői kérdést Cimbaljuk.

Így lényegében létrejönne egy olyan térség Ukrajnában, mely az ország része lenne, beleszólhatna az ország irányításába úgy, hogy közben Moszkva utasításait követi. Egy törvényesített trójai faló.

Oroszországból szeretettel

A legtöbb nyugati elemző között egyetértés van abban, hogy Moszkva semmiképpen sem fogja feladni Ukrajnát. Örök politikai hintában tartja nyugati szomszédját, és ha kell, folyamatos katonai nyomásgyakorlással próbálja távol tartani a NATO-tól.

A most zajló katonai erődemonstráció, elsősorban Joe Biden amerikai elnöknek szól. A demokrata vezető kormányzata egyértelműen Oroszországot jelölte az Egyesült Államok egyik geopolitikai kihívásaként, miközben igyekszik rendet teremteni NATO- és más szövetségesei soraiban, miután Donald Trump kissé destruktív magatartása meggyengítette azt. Az amerikai elnök azonban még száz napja sincs hivatalban, és mint ahogy más nyugati országok vezetői, a koronavírus-járvány kezelésével van főként elfoglalva. Meglehet tehát, hogy Moszkva hadgyakorlat címén csak valóban azt méri fel, hogyan reagál a Nyugat a nagyszabású csapatösszevonásokra, mennyire kockáztatnának egy konfliktust Oroszországgal Ukrajna miatt.

Nem zárható ki azonban az sem, hogy még most csapnának oda Ukrajnának, miközben a világ a sebeit nyalogatja a járvány miatt, és az EU gazdasági motorja, Németország is beállt a sorba a Szputnyik V-ért.

A Krím elcsatolása és a Donyec-medencei felkelés is megleptésként érte a világot, jóllehet, azokat nem előzte meg ilyen látványos csapatösszevonás. Az orosz tankok mindeközben megállíthatatlanul érkeznek az ukrán határra. Cimbaljuk éppen ezért jegyezte meg keserűen és némi gúnnyal, hogy

„PUTYIN most A TANKJAIVAL MUTATJA, Ő NEM egy GYILKOS″.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Sputnik / Alexei Druzhinin / Kremlin / Reuters)



  • Bérelnék
  • Bankszámla