Paulina
20 °C
35 °C

Lassan a magyar katonák is elhagyják Afganisztánt

2021.05.13. 19:50

Tinédzserkorunk egyik meghatározó élménye volt Paul Hardcastle 19 című popslágere, amely a brit lista csúcsát is meghódította. A  vietnámi háborúról, és az ott harcolt nagyon fiatal amerikai katonákról szóló dal lényegében egy ismeretterjesztő film szövegét, és az akkor teljesen új technológiának számító, úgynevezett sampling hangeffekteket mixelte össze egy dallamos eleggyé, ráadásul kezdő angol tanulóként érdekes és jól érthető szövege kitűnő gyakorlás volt. Így a számtalan bővített verzió egyikében többször is elhangzó mondatok jelentős része szinte beleégett az ember memóriájába: „It was the longest war in American history” (Ez volt az amerikai történelem leghosszabb háborúja), szólt az egyik.

A korábbi katonai segítségnyújtást felváltó közvetlen amerikai beavatkozás ugyanis 1965 márciusában kezdődött és 1975 májusában ért véget, amikor az észak-vietnámi csapatok bevonultak Saigonba. Bár számos és komoly eltérés van a Vietnamban és Afganisztánban vívott háborúk körülményei között, elég csak az éghajlati, vagy ideológiai eltérésekre gondolni, elkerülhetetlen azonban a  párhuzamok is. Különösen azért, mert az afgán szinte napra pontosan húsz évig tartott, így már tíz éve átvette az  az amerikai történelem leghosszabb háborúja jelzőt. Amikor Biden elnök bejelentette, hogy az ikertornyok elleni támadás huszadik évfordulójára időzítve 2021. szeptember 11-én az utolsó amerikai katona is elhagyja Afganisztánt egyértelművé vált, hogy a magyar kontingens sem marad tovább az közép-keleti országban. 

Bár magyar alakulatok korábban is vettek részt külföldi missziókban, ezek elsősorban közvetlen földrajzi régiónkban, a Balkánon láttak el feladatokat. A távolság és a küldetés összetettebb jellege miatt az afganisztáni küldetés egy teljesen más jellegű, több szempontból eddig ismeretlen kihívás volt. Már az Oszáma bin Laden elfogására indított műveletek 2001 októberi megindulása után felmerült a jelentősebb nemzetközi részvétel lehetősége Afganisztánban, bár az amerikai vezetés eleinte kifejezetten ellenezte azt, mindössze a fővárosban Kabul biztosításában kapott szerepet az International Security and Assistance Force (ISAF) nevű nemzetközi szervezet.

Másfél évvel később, az amerikai fegyveres erők iraki fellépésével és az ezzel kapcsolatos nagyobb leterheltség miatt felmerült, hogy a NATO nagyobb szerepet vállalhatna Afganisztánban. Erre kínál lehetőséget, hogy az eredeti katonai beavatkozás alapját az iker tornyok elleni támadás után, a Washingtoni Szerződés V. cikkelyének, azaz az egyik tagország területét ért támadás nyomán közösen megvalósított, kollektív katonai védelem első alkalmazása adta.  

Az ISAF-ot 2003 óta irányító NATO feladatainak bővülését a 2004-es isztambuli NATO-csúcson formálisan is rögzítették, így elindult az újjáépítésben szerepet játszó, általában nemzeti vezetésű tartományi újjáépítési csoportok (Provincial Reconstruction Teams - PRT-k) létrehozása a négy régióra felosztott országban. A PRT-k létrejötte azonban egy szükség megoldás volt. Az akkor 21 milliós lakosságú Afganisztánban a békeműveletek tapasztalatai nyomán szükséges 1000 lakosra eső 20 katona arány eléréséhez több mint 400 000 NATO katonára lett volna szükség. A kisebb lakosságú és földrajzilag közel eső Boszniában, valamint Koszovóban sikerült ezt az arányt megközelíteni vagy elérni, erre a távoli Afganisztánban esély sem volt.

A PRT-k így egy korlátozottabb katonai, biztonsági feladatkört láttak el, melynek során igyekeztek a helyi erőkkel együttműködésben fenntartani a civil közigazgatás működéséhez elengedhetetlenül szükséges biztonságot. Az alacsony védelmi kiadások miatt folyamatosan bírált magyar kormányzat első kelet-európai országként vette át teljes egészében egy PRT működtetését 2006-ban. Ehhez az is hozzájárult, hogy Afganisztán déli és keleti részén addigra már annyira megromlott a biztonsági helyzet, hogy a növekvő létszámú ISAF erőket már elsősorban a klasszikus, felkelésellenes műveletekre kellett bevetni. A NATO afganisztáni jelenléte 2010-ig alapvetően a PRT-k tevékenységére fókuszált.

A magyar PRT a viszonylag békésnek mondható északi Baghlan tartománybeli Pul-i-Khumriban jött létre 2006-ban, az ottani holland bázis átvételével, és indulása után egy ideig a nemzetközi viszonylatban is jónak mondható 500 millió forintos fejlesztési források felett rendelkezett. Az elosztásukra felállított tárcaközi bizottság munkáját átgondolatlan felépítése, valamint az egyik fő koordinátor, a Külügyminisztérium folyamatos humán erőforrás problémái jellemezték.

Ezek miatt a Honvédelmi Minisztérium, amely mindössze a tárcaközi bizottság társvezetője volt, nem meglepő módon lassan az irányítása alá vonta a szervezetet, amely hamarosan mint MH PRT (azaz a Magyar Honvédség PRT-ja) működött. Az évek során a PRT eleinte 160 fős létszáma fokozatosan 240 főre nőtt, akiket kiegészített 40 montenegrói katona. Ez a létszám 2012-ig volt jellemző, majd fokozatosan csökkenni kezdett a Camp Pannonia 2013-as átadásáig, amivel az önálló magyar PRT szerepe is végetért.

A fentiek miatt a témával foglalkozó hazai szakirodalmat főként a helyszínen járt katonai szerzők írásai dominálják, ezért  következetesen ragaszkodik a misszió „békefenntartó” jellegéhez, amiben bizonyos szempontból igazuk is van, de az eredeti PRT-k létrehozására vonatkozó szándék nem ez volt.

A PRT 2013-as kivonása óta folyamatosan csökkenő létszámmal, de különböző NATO ellenőrzésű kiképzői és törzstiszti beosztásokban szolgálnak magyar honvédek Afganisztánban, valószínűleg az ő kivonásuk is az amerikai szerepvállalás befejeztével történik meg. 

Az amerikai kivonulás bejelentésének kapcsán természetesen megkérdeztük a Honvédelmi Minisztériumot is arról, hogy mikor hagyja el az utolsó magyar katona is Afganisztánt.

Válaszában a HM Sajtóosztálya arról tájékoztatta az Indexet, hogy a nemzetközi erők kivonása nem függ politikai feltételek teljesülésétől, ezzel egyidőben a NATO elvárja, hogy az afgán kormány és a tálibok közötti béketárgyalások során vállalt kötelezettségeiket a felek betartsák. Kiemelték, hogy

Magyarország továbbra is tartja magát a „together in - together out” (együtt be – együtt ki) elvhez, ezért fontos, hogy a kivonást a rendezésben résztvevő nemzetekkel egyeztetve, a keretnemzetekkel és a Szövetséggel együttműködésben, koordináltan hajtsuk végre. Jelenleg, a 2020. első felétől véghezvitt létszámcsökkentéseket és optimalizációt követően, a keretnemzet igényeinek megfelelően csökkentett létszámmal (9 fővel) veszünk részt az afganisztáni műveletben.

Összefoglalva a fentieket, szemben a rosszindulatú kijelentésekkel, a minek mentek oda, mi keresnivalónk van ott hozzáállással, Magyarország erejéhez mérten kivette részét a hatályos szerződések alapján szövetségeseink által kért segítségből. A NATO afganisztáni szerepvállalásának befejeztével lezárul a Magyarország első és összetett külföldi szerepvállalása, ami – elnézve a nemzetközi helyzet „fokozódását” – valószínűleg nem volt az utolsó.

(Köszönjük Wagner Péternek, a KKI kutatójának és a KRE BTK oktatójának a cikk megírásában nyújtott segítségét.)