Berta, Bettina
15 °C
26 °C

A hosszabb élet titka a fizikai aktivitás

GettyImages-1178659677
2021.06.18. 18:59
A megerőltető fizikai munkát végző férfiak átlagosan nagyjából egy évvel élnek tovább, mint az íróasztal mellett dolgozók. A nők esetében ilyen összefüggést egyelőre nem mutattak ki.

Vajon jót tesz-e az egészségünknek, ha munkaidőben zihálunk, ásunk, emelgetünk, mozgunk vagy más módon megerőltetjük magunkat? Vagy az erőt igénylő foglalkozások megviselik a testünket és az egészségünket?

A józan ész azt sugallja, hogy a munkahelyi mozgás – a kocogáshoz, a kerékpározáshoz vagy a konditermi edzéshez hasonlóan – jótékony hatással van a szívre és általában véve az egészségre. Néhány korábbi kutatás szerint azonban a fizikai munka növeli a munkavállalók szív- és érrendszeri megbetegedésének és korai elhalálozásának a kockázatát. Magyarán a fizikai aktivitás hatásai eltérők és kevésbé jótékonyak az önként és szabadidőben végzett edzéseknél. Legalábbis ezt gondolták korábban.

Egy új, több mint négyszázezer munkavállaló bevonásával készült, a tekintélyes Lancetben közzétett tanulmány azonban azt állapította meg, hogy azok, akiknek a munkája gyakori mozgással és emeléssel jár, általában tovább élnek, mint azok, akiknek a foglalkozása íróasztalhoz kötött. Az eredmények rácáfolnak arra az elképzelésre, hogy a munkaidőben végzett megerőltető munka különbözik a többi testmozgástól. Ehelyett egyenesen azt javasolják, hogy amikor csak lehet, mozogjunk munka közben.

Senki sem vitatja, hogy a testmozgás hasznos. Általános szabály, hogy minél több, annál jobb. A testmozgás azonban szándékunk függvénye: jobbára mi döntjük el, hogy edzünk-e, és ha igen, mikor, hol, meddig, milyen keményen és kivel. Kiderült, hogy a kötelező testmozgás ugyanolyan módon hat a szervezetre, mint az önként választott edzés – írja a New York Times.

Korábban azt hitték, a fizikai munka ártalmas

Állatkísérletekben nem ezt igazolták. Amikor egerek vagy patkányok futópadon futnak, ahol az edzés tempóját, intenzitását és tartamát mások szabják meg számukra, stresszhormonokat termelnek, biológiai eredményeik pedig különböznek azoknak a rágcsálóknak az eredményeitől, amelyek ugyanazt a távot az általuk önkéntesen is kedvelt futókeréken teljesítik. Egy érdekes, 2008-ban megjelent tanulmány szerint a futópadon futó patkányoknál erősebb szorongás alakult ki, mint a futókerekekben szaladgáló patkányoknál, és eltérő volt az agyi neuronok termelése is.

A kutatás e területét jól ismerő néhány, testmozgással foglalkozó tudós évekkel ezelőtt azon kezdett töprengeni, hogy a kötelező munkahelyi testmozgás szintén más és esetleg kevésbé kívánatos élettani hatásokat válthat ki az emberekben, mint a szabadidős testmozgás. Ezt kiderítendő összevetették a munkahelyi fizikai aktivitásra vonatkozó adatokat az elhalálozási nyilvántartással.

Kijózanító összefüggéseket tártak fel. Több mint egy tucat releváns tanulmány 2018-as összevetése szerint azok a férfiak, akiknek a munkája gyakori emelést, cipekedést vagy egyéb fárasztó fizikai munkát igényelt, 18 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg idő előtt, mint azok, akiknek a munkája kevésbé volt fizikailag megterhelő. A tanulmányok nem találtak összefüggést a nők munkahelyi tevékenysége és élettartama között.

A kutatók fizikai aktivitási paradoxonnak nevezték megállapításaikat, miszerint a munkahelyi mozgás kényszere aláássa a férfiak egészségét és megrövidíti élettartamukat, miközben a munkaidőn kívüli testmozgás javítja azokat.

Néhány mozgáskutató azonban továbbra is kétkedett. Azt gyanították, hogy a nehéz munka és a korai halálozás közötti összefüggés inkább az emberek munkán kívüli életének, mint a munkahelyi megerőltetésnek tudható be, illetve hogy a korábbi kutatások nem ellenőrizték kellőképpen az életmódot.

Az életmód, a munkahelyi aktivitás és az élettartam összefüggése

Az oslói Norvég Sporttudományi Iskola más intézmények kutatóival együtt a lehető legmélyebben és legszélesebb körben vizsgálta meg az életmód, a munkahelyi munka és az élettartam kapcsolatát. A Lancet Public Health című szaklapban publikált eredmények megdöbbentők.

A norvég egészségügyi szervek évtizedek óta mérik több százezer norvég egészségi állapotát. Ezek az adatok részletes információkat tartalmaztak az emberek munkahelyi tevékenységéről, testmozgásáról, iskolai végzettségéről, jövedelméről és az életük egyéb aspektusairól.

A kutatók 437 378 ember adatait kategorizálták munkakörök szerint. Néhányan, például a hivatalnokok vagy ellenőrök mozogtak és emeltek valamennyit a munkahelyükön. Mások nehéz fizikai munkát végeztek, a többiek pedig jobbára egész nap az íróasztaluknál ültek. A kutatók összevetették ugyanezeknek a személyeknek az adatait a betegségeket és haláleseteket nyomon követő, több évtizedes norvégiai adatbázisokkal.

Első körben megerősítették azt a feltételezést, hogy az aktív munka megrövidíti az életet. Durván harminc év alatt a mozgásszegény munkakörben dolgozó férfiak túlélték azokat, akik gyakran sétáltak vagy más módon megerőltették magukat a munkahelyükön. Ezúttal sem találtak összefüggést a nők munkavégzése és élettartama között.

Amikor azonban aprólékosan ellenőrizték a kutatásba bevontak iskolai végzettségét, jövedelmét, dohányzási és edzési szokását, valamint testtömegét, gyökeresen ellentétes következtetésre jutottak.

A munkahelyükön aktívan dolgozó férfiaknál kisebb arányban alakult ki szívbetegség és rák, mint az íróasztalhoz kötődő férfiaknál. Az aktív férfiak átlagosan körülbelül egy évvel tovább éltek.

A tanulmány lényegében azt igazolja, hogy „minden mozgás számít, attól függetlenül, hogy munkaidő alatt vagy a szabadidőben vagyunk-e aktívak” – mondja Ulf Ekelund, a norvég sporttudományi iskola professzora, aki a tanulmányt felügyelte. Az eredmények szerint a hosszadalmas ülés, még a kényelmes íróasztaloknál vagy kanapékon is, egészségtelen.

A tanulmányból nem derül ki, hogy életünknek a munkán kívüli részei közül melyek azok, amelyek a leginkább befolyásolják az egészséget vagy javíthatják a hosszú élet esélyeit. Az sem derült ki, miért nincs kapcsolat a nők élettartama és munkahelyi megerőltetése között. Dr. Ekelund és kollégái bíznak abban, hogy a közeljövőben erre is választ adnak.

Addig is feltételezzük, hogy „minden fizikai aktivitás előnyös, attól függetlenül, hogy szabadidőben, munkahelyen, otthon vagy éppen közlekedés közben végezzük” – üzente Ekelund professzor.

(Borítókép: Építőmunkások betonoznak Drezdában, Németországban 2019. október 16-án. Fotó: Jens BÃttner / picture alliance / Getty Images)