Domonkos, Dominika
18 °C
29 °C

Ezerötszáz éve élnek ugyanott – szláv kisebbség Németország szívében

K EPA20190620165
2021.06.19. 14:34
Bár a birodalmak jöttek-mentek, a szorbok már ezerötszáz éve élnek a mai Németország keleti részén, amely egykor Mátyás birodalmához tartozott.

Andrea Bunarnak van az egyik legkülönlegesebb munkája Németországban. Andrea kilenc méter hosszú csónakját kormányozza nap mint nap a csatornák labirintusában, hogy kézbesítse a leveleket egy Lehde nevű, mindössze 150 lelkes kistelepülésre, Berlintől 150 kilométerre, a Spreewald UNESCO bioszféra-rezervátumban – írja a BBC

Spreewald, azaz erdő a Spree folyónál. A terület több mint 250 kilométernyi csatorna és organikus farm otthona, amelyek közül nagyon sok termeszti a régió egyik nevezetességét: a spreewaldi uborkát.

Spreewald ugyanakkor egy nagyon egyedi identitásnak is otthont ad: itt élnek ugyanis

a szorbok, akik a világ legkisebb lélekszámú szláv etnikumát alkotják, méghozzá németország kellős közepén.

A szorb egyike Németország négy elismert nemzeti kisebbségének a dánok, a frízek, valamint a romák mellett.

A szorbok szláv törzsek leszármazottai, és eredetileg Közép- és Kelet-Európában, a Kárpátok hegyvonulataitól északra éltek. Körülbelül ezerötszáz éve ezeknek törzseknek egy csoportja átvándorolt a Luzsice/Lausitz történelmi régiójába. Ez a mai Németország keleti, a mai Lengyelország nyugati, valamint Csehország északi területének egy kis részét fedi le. Már 806-ban a Frank Birodalom része volt a Szorb, más néven Lausitzi határőrgrófság.

Ma körülbelül hatvanezer szorb él Németországban.

Egyharmaduk Brandenburg tartományban, ahol Spreewald is található, a többiek pedig attól délre, Szászországban. A szorb a nyugati szláv nyelvek egyike, a többség által Brandenburgban beszélt felsőszorb nyelvjárás a cseh nyelvhez áll közel, míg a Szászországban használatos alsószorb a lengyellel mutat hasonlóságokat.

A nyelv rendkívül fontos sokak számára, ez a legfőbb módja annak, hogy valaki szorbként határozza meg magát

– mondja Fabian Kaulfürst, aki a Szorb Intézet nyelvi szakértője Bautzenben (szorbul Budyšin), amely a szorbok spirituális és politikai központja. Bautzent egyébként nem csak a szorbok miatt érdemes fölkeresni, hanem azért is, mert a város 1479 és 1490 között 

Hunyadi Mátyás birodalmának része volt, ennek emléke a király domborműve a várkapu fölött.

Bautzen abban az időben a cseh korona egyik tartományának, Felső-Lausitznak volt a székhelye. 1477-ben Mátyás megegyezett a későbbi magyar királlyal, II. Ulászlóval, akivel fölosztották a cseh korona tartományait: Csehország II. Ulászlóé lett, míg Morvaország, Szilézia és Lausitz Mátyásé, emellett a cseh királyi címet megosztották, így papíron mindketten német választófejedelemnek számítottak, amely Mátyás egyik fő céljának, a német-római császári korona megszerzésének volt az előfeltétele.

Miként maradt fenn ez a népcsoport?

A szorbokat nyelvük és kultúrájuk megőrzésében segítette az is, hogy hithű katolikusok, emellett a terület, ahol élnek, meglehetősen elszigetelt, ezért tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető. Az egyediségnek egyik tökéletes példája Crostwitz (Chrósćicy) faluja, ahol a lakosság kilencven százaléka szorbul beszél, így a hivatalos dokumentumok kétnyelvűek.

A szorbok odafigyelnek a jövő generációira is. Jelenleg

ötezer gyerek tanulja a szorb nyelvet 41 általános iskolában, valamint több középiskolában is. Crostwitzben például hatvan diák tanulja a szorbot mint anyanyelvet, a németet pedig második nyelvként.

Bár egyre nehezebb  tanárokat találni, a fiatalabb szülők viszont egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy gyermeküknek továbbadják a szorb tradíciókat és nyelvet. Vélhetően ez is a titka annak, hogy ez a kis nép a mai napig megőrizte identitását.

(Borítókép: Szorb népviseletbe öltözött lányok úrnapi – Corpus Christi – körmeneten vesznek részt a szászországi Croswitz településen 2019. június 20-án. Fotó: MTI / EPA / Filip Singer)