Moszkva szerint 1939-ben nem megszállták Lengyelországot a szovjet csapatok, hanem felszabadították

GettyImages-515171864
2021.09.17. 19:18 Módosítva: 2021.09.17. 19:19

Felszabadító hadjáratnak minősítette az orosz külügyminisztérium a szovjet csapatok 1939. szeptember 17-én megkezdett lengyelországi bevonulását hivatalos Twitter-oldalán. 

Az orosz diplomáciai tárca mintegy kétperces zenés, archív képekkel illusztrált összeállításának narratívája szerint a Vörös Hadsereg „a lengyelek által 1920–1921-ben megszállt Nyugat-Ukrajnát és Nyugat-Belorussziát szabadította fel, ahol a lakosság ünnepléssel fogadta”. A videóban azt állítják: 

a náci Németország, amely 1939. szeptember 1-jén rohanta le Lengyelországot, csatlakozásra szólította fel Moszkvát, amit a szovjet vezetés figyelmen kívül hagyott, „és az utolsó pillanatig nem kívánt a konfliktusba belépni”.

„Amikor világossá vált, hogy a Wehrmacht egységei elérhetik Minszket, döntés született a csapatok lengyelországi bevezetéséről” – olvasható a videóhoz mellékelt szövegben.

Kijelenti azt is:

Moszkva nem engedhette meg egész Lengyelország elfoglalását, ami rontotta volna nyugati katonai pozícióit, emellett pedig meg akarta védeni a helyi ukrán és belarusz lakosságot.

A Vörös Hadsereg „ellenállásba alig ütközve”, tizenkét nap alatt 250-300 kilométert nyomult nyugatra, és elérte az úgynevezett Curzon-vonalat. Ezt George Curzon brit külügyminiszter javasolta 1920–1921-ben a lengyel–keleti szláv etnikai határ mentén lehetséges demarkációs vonalként, de egyik fél sem fogadta el.

A videós összeállítás szerint a lengyel „katonai-politikai vezetés” szeptember 17-ig Romániába szökött, és Lengyelország „állami léte gyakorlatilag megszűnt”.

A történtekért a videó – Vlagyimir Putyin orosz elnököt idézve – az akkori lengyel vezetést tette felelőssé.

A szöveg szerint a Szovjetunió korábban többször is javasolta Varsónak, hogy kössenek kölcsönös segítségnyújtási megállapodást a német agresszió elhárítására, a lengyel vezetés azonban elutasította, hogy a Vörös Hadsereggel együtt lépjen fel a Wehrmachttal szemben.

Az összeállítás szerzői történelmi kitérőt téve azzal vádolják meg Varsót, hogy „támogatta a nácik agresszív politikáját, amely megfelelt expanzív terveinek”. Idézik Churchillt, aki szerint Lengyelország „egy hiéna mohóságával vett rész Csehszlovákia kirablásában és megsemmisítésében”. A szöveg arra is kitér, hogy a második világháború végén Lengyelországot a fasiszta megszállóktól a szovjet csapatok szabadították fel, amelyek kétszázezer katonát veszítettek a harcokban.

Az összeállítás ugyanakkor egy szóval sem említi, hogy a szovjet invázió a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradékának következménye volt, amelynek értelmében a Szovjetunió és a náci Németország befolyási övezetekre osztotta fel Kelet-Európát.

A dokumentum értelmében, amelyet csak a Peresztrojka idején hoztak nyilvánosságra, Moszkva megkapta a Kelet-Lengyelország, a balti államok és a Besszarábia feletti ellenőrzést.

Hitler egyébként a Szovjetunió 1941-ben történt megtámadását követően néhány nap alatt elfoglalta az anyagban a lengyelországi szovjet bevonulás indokaként emlegetett Minszket – emlékezet a hírt hozó MTI.

Vlagyimir Putyin júliusban írta alá azt a törvényt, amely megtiltja, hogy a Szovjetunió, illetve a náci Harmadik Birodalom és az európai tengelyhatalmak céljait és tetteit a nyilvánosság előtt egyenlőként tüntessék fel, valamint azt, hogy tagadják vagy megkérdőjelezzék a Szovjetuniónak Európa nácizmus alóli felszabadításában játszott döntő szerepét.

Emellett nagyban zajlik a szovjet történelem újraértelmezése, az RTR Planyeta állami televízió egyik esti politikai vitaműsorában a múlt héten éppen Sztálin érdemeiről volt szó a volt szovjet diktátor rehabilitációjának keretében. Mi több:

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint Sztálin bírálata, korának „főgonoszaként” való ábrázolása nem más, mint az orosz történelem, a második világháború kimenetele elleni támadás, ami fenyegetést jelent Oroszország számára. 

Belaruszban egyébként szeptember 17-ét idén júniusban a nemzeti egység napjának minősítették, mert belorusz álláspont szerint 1939-ben a Vörös Hadsereg az 1921-es rigai lengyel–bolsevik békeszerződés után lengyel ellenőrzés alá került belorusz területeket szabadított fel. Az Aljakszandr Lukasenka-féle vezetés szerint az ünnepet eddig Varsó érzékenysége miatt nem tartották meg, de miután Lengyelország – a tavalyi fehérorosz elnökválasztás eredményének meghamisítása után – az ellenzéket támogatva „beavatkozott Fehéroroszország belügyeibe”, ez a szempont elvesztette jelentőségét.

(Borítókép: Szovjet katonák Vilnában 1939-ben. Fotó: Bettmann / Getty Images)



  • Tippek
  • Lakáshitel