Szinte lehetetlen eljutni Kijevbe a háborús káoszban

Szóba került, hogy fegyveres erősítéssel vagy a terrorelhárítással, de a háborús erőfeszítések miatt az ügyintézést egyre nagyobb akadályok nehezítik. 

Nem tudom, küldünk-e autót Kijevbe, és az sem biztos, hogy egyelőre szükség van ott erősítésre

− mondták a terrorelhárítás lvivi központjában. Miután segítőnk, Olha körbetelefonálta azokat az önkénteseket, akik segélyeket próbálnak eljuttatni a fővárosba, azt a tanácsot kaptuk, hogy egyenesen a fegyvereseknél érdeklődjünk.

Az autóút Kijevbe egyre viszontagságosabb, a fő problémát a benzinhiány jelenti. Persze, tele lehet még Lvivben tankolni az autót, de ha blokádba ütközik az ember, vagy járhatatlanak az utak, körözni kell, és a benzin könnyen elfogyhat. 

Újságírói szempontból azonban az autós megközelítés szolgálna előnyökkel, mert így fel lehetne mérni az útviszonyokat, a Kijev irányában elterülő városok állapotát és azt, van-e még egyáltalán, vagy lehet-e még újralétesíteni ellátási vonalat nyugatról. Fővárosi beszámolók szerint ugyanis vészesen fogynak az élelmiszertartalékok, és nem tudni, hogy a megszállók mikor döntenek úgy, hogy elvágnak minden kijáratot, köztük a vasútit. 

Először a fegyveres erőknél próbálkoztunk, hátha küldenek katonákat a fővárosba. A válasz nemleges volt, máshova mennek a behívónak eleget tevők. Ez két dolgot jelenthet: a főváros körül még nincs szükség erősítésre, vagy máshonnan csoportosítanak oda át katonákat. 

Ott-tartózkodásunk alatt is érkeztek ránézésre húsz és harminc év közötti férfiak, akik − miután gyorsan ellenőrizték táskáik tartalmát − eltűntek a kaszárnya falai mögött. Többeket családtagjaik kísérték a laktanyához, az anyák egy utolsó ölelést adtak fiaiknak, és le sem vették szemüket róluk addig, amíg már nem voltak látótávban. 

A katonaságnál már felmerült, hogy akkreditáció kellene Kijevbe. Egyértelmű volt, de hiába írtuk be három nyelven a Google-ba különböző sorrendben és más szinonímákkal azt, hogy „Kijev újságírói akkreditáció hadsereg védelmi minisztérium”, semmi hivatalos nyomtatványt nem találtunk. Végül, amikor a terrorelhárításnál jártunk, nagy nehezen találtunk három telefonszámot, melyek, bár kicsöngtek, a vonal másik végén nem válaszolt senki. Vélhetően el vannak foglalva. 

A terrorelhárítás amúgy értelmezésünk szerint az a szervezet, amely a hivatalos ellenőrzőpontokat felügyeli, a városokban járőrözik és a diverzánsokra vadászik. Akkreditáció hiányában a fennakadás veszélye valós, de ahogy az a háborús övezetekben szokott lenni, egy telefonhívás a megfelelő helyre életmentő tud lenni.

A terrorelhárításnál csupán annyi ígéretet kaptunk, hogy értesítenek, ha indul valaki Kijevbe, persze csak akkor, ha van hely. Olha eközben fél Lvivet körbetelefonálta, a városi adminisztrációtól kezdve újságíró ismerőseit kérdezte, hogyan lehet az áhított akkreditációhoz minél hamarabb hozzájutni, és tudni vélnek-e valakit, aki szembe megy a széllel, azaz a háború zaja felé utazik. 

Végül a helyi Espresso TV főszerkesztője mutatott rá a legegyszerűbb megoldásra: 

A legjobb, ha csak felülsz a vonatra. 

Ez eddig is opció volt, hiszen a járatokat már ingyenessé tették, csak el kell csípni a vonatot. Egy szerdán vonaton Kijevbe érkezett haditudósító arra figyelmeztetett, hogy hektikusan járnak a vonatok, így nem biztos, hogy az a vonat jön, amelyikre fel akarunk szállni.

Ráadásul a vonatozás is rizikóval jár, bár lehet, kevesebbel, mint autóval megtenni az utat. Ki tudja ugyanis, hogy mikor bombázzák le a vasútvonalat, de egy mező mellett üzemanyaghiány miatt halálra fagyni sem vonzó dolog.

Fennáll annak lehetősége, hogy a megszállók megtámadják a vasútvonalakat, de vélhetően − vagy reményeink szerint − csak akkor, ha középkort idéző ostromot akarnak kezdeményezni Kijev ellen. Mivel nem tudni, mi jár az orosz elnök fejében, csak remélik az emberek itt Ukrajnában, hogy a rengeteg civil áldozat után Vlagyimir Putyin nem akarja a tömegmészáros címet is elnyerni, még kevésbé a sztálini kegyetlenségek hagyományát újraélesztve kiéheztetni a fővárost. 

Egy dologban egészen biztosan egyetért mindenki Ukrajnában: nem tudni, mit hoz a jövő, és nem tudni, mit akar Putyin − mondta Olha, és rövid külpolitikai elemzésünk után arra a következtetésre jutott, hogy

Jelen helyzetben az aktivizmus és a segélyezés mellett egy dolgot tud tenni az ember. Ahogy az ukrán televízióban egy-két óránként lejátszott, a hadi állapotban szükséges állampolgári kötelességek és intézkedések tájékoztatójában is biztatják a népet:

(Borítókép: Ukrán katona Kijevben 2022. március 3-án. Fotó: Aytac Unal / Anadolu Agency / Getty Images)