Mekkora katonai erőt hoznának a NATO-ba a finnek és a svédek?

Nemrégiben a finn külügyminiszter azt mondta, amikor svéd kollégájával tárgyalt, hogy a két állam azonnal elmélyíti katonai együttműködését, ha a Balti-tenger térségében romlana a biztonsági helyzet, miután Stockholm és Helsinki kéri felvételét a NATO-ba. 

Ha a helyzet gyorsan romlana, akkor rögtön szorosabbra fűzünk minden kapcsolatot Svédországgal, beleértve a katonai együttműködést is.

A svéd külügyminiszter pedig arra utalt, hogy Moszkva kétféleképpen reagált, amikor kiderült, hogy a skandináv államok kérhetik felvételüket a nyugati katonai tömbbe. „Egyfelől figyelmeztettek a lépés lehetséges következményeire, másfelől meg lekezelően megjegyezték, mit számít, hogy a NATO-nak 30 vagy 32 tagja van.”

Később Ann Linde külügyminiszter már azt mondta az SVT svéd televíziónak adott interjúban, hogy egészen biztos Finnország jelentkezésében, azonban, ha bármelyikük meglépi ezt, akkor megbillen a biztonsági helyzet a Balti-tenger térségében, és ez feszültséghez vezet.

Egy napon jelentkezhet a két ország

Nemrégiben szellőztette meg az Iltalehti című finn napilap, hogy a svédek javasolták, a két ország egy napon jelentse be csatlakozási kérelmét, amire a finnek már rábólintottak, és csak arra várnak, hogy a stockholmi kormány meghozza a végleges döntést. Mindezt egyébként megerősítette az Expressen svéd lap is. Az is kiszivárgott, hogy az amerikaiak és a britek külön is biztosították a svéd kormányt, hogy ha jelentkeznek, akkor egyértelműen számíthatnak a tömb fegyveres védelmére. Áprilisban egyébként a svéd és a finn kormányfő személyesen egyeztetett a csatlakozásról Stockholmban.

Akkor a finn kormányfő kijelentése, miszerint nem akarnak védtelenek maradni, mint Ukrajna, jól jelezte, hogy merre tart a gondolkodás, és hogy mennyire sürgető a dolog. Ugyanezt a svéd miniszterelnök azzal fejelte meg, hogy az időhúzás ellenük dolgozna, hiszen szeptemberben parlamenti választások lesznek Svédországban, tehát egyértelmű, hogy még az előtt meg kell születnie a döntésnek. Azóta viszont felgyorsultak a dolgok.

Április végén Ann Linde külügyminiszter már arról beszélt, hogy felgyorsították az országról készülő, átfogó biztonságpolitikai elemzést, amely akár már május 13-án készen lehet, és nem várják meg közzétételével az előzetesen javasolt május 31-et. 

Közben május legelején a Fennovoima finn–orosz konzorcium finn tulajdonosai váratlanul felmondták az atomerőmű-építésről a Roszatom orosz állami atomenergetikai céggel kötött szerződést. A Hanhikivi atomerőművet az azonos nevű félszigeten építette volna meg a Roszatom a Fennovoima megrendelésére.

Korábban egyébként már több tagállam is jelezte, hogy támogatni fogja a skandináv országok felvételét a NATO-ba. A német bátorítást maga Olaf Scholz kancellár közölte, amikor a héten a finn és a svéd miniszterelnököt fogadta a szövetségi kormány Berlin melletti vendégházában. A találkozó után Sanna Marin finn kormányfő elmondta, hogy még nem ért véget hazájában a parlamenti vita a NATO-tagságról, de bármi is legyen a döntés, a következmény mindenképpen az lesz, hogy Finnország a védelmi kapacitásaival és az önvédelem iránti erős elkötelezettségével hozzájárul Európa biztonságához. 

Magdalena Andersson svéd miniszterelnök pedig azt hangsúlyozta, hogy a NATO-tagság körüli vitát még nem zárták le. A parlament május 13-án mutatja be elemzését Svédország biztonsági helyzetéről és arról, hogy milyen partneri kapcsolatok szükségesek a biztonság fenntartásához.

Közben Zoran Milanovic horvát államfő jelezte, hogy összeköti a bosznia-hercegovinai választási törvény reformjának ügyét a két skandináv állam felvételének kérdésével. Mint mondta, ha jelen lesz a közelgő madridi NATO-csúcson, akkor biztosan vétózni fog. Ellenpontként a horvát kormányfő megerősítette, hogy szerinte az elnök visszaél a boszniai horvátok helyzetével, és oroszpárti politikát folytat.

Mindenesetre a már említett Expressen című svéd lap úgy értesült, hogy a közös bejelentés a május 16-ával kezdődő héten várható, hiszen akkor látogat majd a svéd fővárosba Sauli Niinistö finn államfő.

Változik a finnek és svédek véleménye

Míg az év elején szinte elképzelhetetlen volt, hogy a finn társadalom odaálljon a belépés mellé, és az akkori mérések szerint az emberek mindössze 20-30 százaléka támogatta az esetleges NATO-csatlakozást, addig ez az arány már 68 százalékra ugrott a legutóbbi közvélemény-kutatás alkalmával. A háborútól való félelem gyakorlatilag megduplázta a csatlakozáspártiak számát. A semleges státusz további fenntartását már csak 12 százalék támogatja. A felmérések Svédországban azt mutatják, hogy a svédek több mint fele sürgeti a csatlakozást.

A hangulat változását jól jellemzi Robert Dalsjónak, a svéd védelmi kutatási központ igazgatójának a véleménye, amely szerint

a svédek mára rájöttek, könnyen ugyanolyan helyzetben találhatják magukat, mint most Ukrajna. Hatalmas a nemzetközi szimpátia irányukba, de harcoló katonai alakulatokat senki nem fog értük küldeni.

A két állam tehát semleges, katonailag el nem kötelezett ország, amely nagyon szoros partneri kapcsolatot alakított ki a NATO-val, alakulataik részt vesznek a közös hadgyakorlatokon és megosztják hírszerzési értesüléseiket a tömbbel. Ez a fajta aktív semlegesség azután gyorsult fel, hogy a hidegháború lezárását követően – 1995-ben – csatlakoztak az Európai Unióhoz.

Mekkora a svéd és a finn haderő?

Megnéztük, hogy milyen haderővel rendelkezik a két skandináv állam, és azt is, hogy jelenleg mennyit fordítanak védelmi kiadásokra. Szándékosan egy olyan évet választottunk - 2019-et -, amely mentes volt a katonai fenyegetéstől, nem kezdődött meg az orosz felvonulás Ukrajna határán és szó sem volt közös orosz-belorusz hadgyakorlatokról. A NATO-ban általános elvárás, hogy a tagállamok a GDP minimum két százalékát költsék honvédelemre.

Mivel eltérő méretű gazdaságokról van szó, ezért bár a finnek több mint 2 százalékot fordítanak hadikiadásokra, ez összességében még a 6 milliárd dollárt sem éri el, míg a nagyobb svéd gazdaság esetében az 1 százalék már több mint 7 milliárd dollárt jelent.

A táblázatba – az összehasonlítás kedvéért – belevettük a már nagyon régóta NATO-tag Görögországot és viszonyításképpen Oroszország haderejét és hadiköltéseit. Jól látszik, hogy az oroszok igen erőteljesen finanszírozzák a katonai hátteret, a hatalmas ország gazdaságának több mint 4 százalékos költése már 61 milliárd dollár fölött van.

Míg az aktív katonai állomány nagyjából hasonló méretű, addig a 900 ezer finn tartalékos jóval komolyabb mennyiségű hadra fogható embert jelez, mint a svédek esetében. A görög adatok azt jelzik, hogy bár az ország méretben hasonló a svédekhez, viszont háromszor annyi aktív katonát tart fegyverben. Ugyancsak jól látszik, hogy a görög hadsereg fegyvernemein belül is komoly eltolódások mutatkoznak, például ha csak a légierő, a harckocsik, vagy éppen az önjáró lövegek számát nézzük. Az is érdekes, hogy bár tenger menti állam Finnország, még sincs egyetlen egy tengeralattjárója sem.

Összegezve, talán a finn és a svéd haderő jelentősen nem tesz hozzá a NATO haderejéhez, viszont ha felveszik őket és 32 tagúra bővül a szervezet, onnantól kezdve a katonai védernyőt föléjük is kiterjesztik. Mivel a NATO-nak nincs önálló hadereje, de ha a két új tagállam esetében életbe lépne az 5-ös cikkely, azaz támadás éri az egyik tagországot, akkor a katonai tömb teljes erőforrása a védelem rendelkezésére állna.

A támadás pedig a jelen kiélezett háborús helyzetben egyértelműen csak Oroszország felől érkezhetne. A táblázatból pedig kitűnik, hogy mekkora katonai gépezettel szemben kellene kiállítani az észak-atlanti katonai szövetségnek a megfelelő mennyiségű embert és fegyverzetet, hogy sikerrel vegye fel a harcot.

(Borítókép: A Svéd Hadsereg gotlandi ezredének egyik tagja géppuskával 2019. február 5-én. Fotó: Tom LITTLE / AFP)