Mikor húzza meg a ravaszt az iskolai lövöldöző?

K  AP20220525002
2022.05.25. 17:20
Az újabb döbbenetes vérengzés kapcsán mindig ott a kérdés az ember fejében, hogy miért. Miért? Miért? Szakértőkkel próbáltunk utánajárni, hogy az amerikai emberekben mitől ilyen erős a ragaszkodás a fegyverekhez, illetve igyekeztünk felvázolni, kik követik el ezeket a rémségeket.

A 18 éves gyilkos helyi idő szerint 2022. május 25-én dél körül sétált be Texas állam Uvalde városának általános iskolájába, és válogatás nélkül lövöldözni kezdett az alsó tagozatosokra. Tizenkilenc kisdiák és két tanár életét vesztette. A merénylő ezután elbarikádozta magát, és felvette a harcot a kivezényelt különleges egységekkel, majd a tűzharcban végül lelőtték. Két rendőr is megsebesült nem életveszélyesen.

Szakértőket kérdeztünk meg arról, hogy mi jellemzi ezeket az elkövetőket, akik képesek válogatás nélkül iskolásokat lemészárolni, illetve miért nem lehet a most már szinte havi rendszerességgel bekövetkező lövöldözések ellenére sem változtatni az amerikai fegyvervásárlás szabályain.

Kik is azok az ámokfutók?

Kulcsár Gabriella kriminológus kutató írt egy nagy sikerű könyvet még 2016-ban az Iskolai ámokfutásokról. Ebben visszanyúlt a történelmi időkhöz, hogy kiderítse, vajon a XX. század velejárója-e az ámokfutás, vagy ismerjük korábbról is. Mint kiderült, évszázadokkal ezelőtt a hajósok, utazók már beszámoltak olyan maláj férfiakról, akik a klasszikus ámokfutás jeleit mutatták, amikor komoly tekintélyvesztést, súlyos sértést vagy traumát éltek át, és nem láttak más kiutat a helyzet megoldására.

Ilyenkor visszavonultak, felkészültek, majd egy adott pillanatban kirohantak az utcára, és aki szembejött, azt összevissza szurkálták. Az ámokfutót pedig vagy megfékezték, vagy megölték a helybéliek.

Sokáig nem foglalkoztak Európában vagy az Egyesült Államokban az ámokfutókkal, mert úgy vélték, hogy különböző kultúrkörökhöz kötődnek. Viszont a vélemények változni kezdtek, amint a XIX. században Európában is sorra kezdtek beszámolni ámukfutókról. A szakemberek véleményét összesítve Kulcsár Gabriella az alábbi összegzést adja, ha meg akarjuk fogalmazni, mit értünk iskolai ámokfutáson:

  • két vagy több áldozattal járó emberölés vagy annak kísérlete,
  • amelyet az oktatási intézmény jelenlegi/volt diákja, illetve egyéb, az intézményt szimbolikus jelentéssel felruházó – jellemzően serdülő vagy fiatal felnőttkorú – személy követ el,
  • nyugalmi periódus nélkül,
  • előre kitervelten,
  • az áldozatokat részben vagy teljes egészében véletlenszerűen választva ki,
  • demonstratív jelleggel,
  • a saját biztonságára tekintet nélkül,
  • az iskolában vagy ahhoz funkcionalitásában szorosan kapcsolódó területen.

Alaposan vizsgálták az elmúlt évtizedekben az elkövetők rizikófaktorait, vagyis mentális állapotukat, családi helyzetüket, az iskolai közegben számukra megjelenő kockázati tényezőket. Elmondható az is, hogy

az elmúlt 15-20 évben az elkövetők mindig fekete ruhát vagy valamilyen harci öltözéket húztak, maszkot viseltek.

Ennek egyrészt szimbolikus jelentése van (a cél az elvesztett önbecsülés és tisztesség visszaszerzése), másrészt pragmatikus okai (a fegyverek könnyebb elrejtése, az identitás titkolása által az áldozatoktól való távolságtartás biztosítása, ezáltal a kontroll megőrzése – például nem tudják az elkövetőt a nevén szólítani).

A tett után elkövetett öngyilkosságok száma az elmúlt 15 évben a kétezres évek előtti cselekményekhez képest megtöbbszöröződött. Hasonló tendencia látható az interneten hátrahagyott, az ámokfutás előtt feltöltött anyagokkal kapcsolatban is. 2005 óta szinte minden elkövető feltett magáról képeket, amelyen a fegyverével látható, vagy videókat, írásokat, amelyekben bejelentette és megmagyarázta a tettét.

Ez utóbbival kapcsolatban Kulcsár Gabriella az Indexnek elmondta, hogy az internet nyilván csak egy eszköz, amelyet lehet jóra és rosszra is használni.

Az ámokfutások szempontjából három nagy veszélye van: a korábbi esetekkel kapcsolatos részletes dokumentumok, esetbemutatások, elkövetői naplók, videók, online csatornák egyrészt pszichés azonosulási felületet adhatnak a korábbi elkövetőkkel, másrészt nagyon konkrét ötleteket tartalmazhatnak a kivitelezésre vonatkozóan, harmadrészt a potenciális elkövetők olyan online csoportokra találhatnak, ahol a tagok megerősíthetik, fokozhatják egymás erőszakos fantáziáit.

Az öltözet mellett fontos még a figyelemfelkeltés is. Ebben a szenzációhajhász hírekkel maga a média szolgálja ki az ámokfutók figyelemkeresési igényét. Ugyanakkor nem elhanyagolható tényező a fegyverszerzés, amelyet igazán bonyolult dolognak nem nevezhetünk – például – az Egyesült Államokban.

Érdekes az is, hogy az ámokfutók között kevés női elkövetőt találunk. A kriminológus kutató ezt azzal magyarázta, hogy a nők aránya az összbűnözésben mindig jóval alacsonyabb volt, mint a férfiaké, az utóbbi években 16-17 százalék körül mozog. Kifejezetten az emberöléseket nézve ez az arány ugyan valamivel magasabb, de 

a női emberöléseknek is megvannak a jellemzői kategóriái, amelyek közé nem tartoznak az ámokfutások.

Az ámokfutások jellemzően lőfegyverrel, idegenek vagy az elkövető által kevéssé ismert személyek sérelmére (is) elkövetett emberölések, és a női elkövetőkre sem a lőfegyverhasználat, sem az ismeretlenek elleni elkövetés nem mondható jellemzőnek. Az ismertté vált ámokfutások 90 százalékát az USA-ban követték el.

A magyar iskolai lövöldözés egyetemen történt

2009 novemberében a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán kezdett lövöldözni az egyik előadóban az akkor 23 éves Gere Ákos. Későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a fiút kóros elmeállapota akadályozta abban, hogy felmérje, akciója mekkora veszélyt jelent a társadalomra nézve, illetve abban is, hogy így viselkedjen. Ez viszont csak a helyes helyzetfelmérést gátolta, de nem teljesen akadályozta abban, hogy reális értékelés alá vesse tettét, emiatt Gere Ákos büntethető. 

A vizsgálatok kiderítették, hogy a fiú szeptemberben kezdte meg tanulmányait a csoporttal. Eleinte jókedvű volt, később azonban egyre zárkózottabbá vált, és nem kommunikált a többiekkel. Állítólag egyre jobban bosszantotta, ahogy időnként gúnyt űztek belőle fiú csoporttársai. A lányokkal sem tudott érdemi emberi kapcsolatot kialakítani. Azt, hogy egyre fullasztóbbnak érzi az egyetemi légkört, tette elkövetése előtt ismerőseinek többször jelezte.

A hallgató a támadás napján a Biofizikai Intézetben vett részt órán, amelyről fél 12 körül kiment a mellékhelyiségbe. Akkor vette elő a magával hozott fegyvert és tárakat, majd visszaindult az előadóba, amelynek ajtaját társa éppen be akarta csukni Gere után. Azonnal lőtt, eltalálta, majd befelé menet még egy egyszer rálőtt. A diáktárs a helyszínen meghalt, bár a kiérkezett mentők megpróbálták újraéleszteni.

Az előadóban rálőtt az órát tartó tanárra, megsebesítette, mint ahogy eltalálta egy másik csoporttársát is. Végül kiment, és miközben elhagyta az épületet, megsebesített egy idősebb takarítónőt is. Tette elkövetése után felhívta telefonon a rendőrséget, és bejelentette a lövöldözés tényét. Nem sokkal később a nagy erőkkel kivonuló rendőrök őrizetbe vették.

Gere az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja volt, így rendelkezett érvényes fegyvertartási engedéllyel. A lőegylet vezetője később azt mondta, hogy a fiúnál nem tapasztaltak semmi szokatlant, teljesen normálisan viselkedett, és nem volt semmi előjele annak, hogy bármire is készülne.

Az egykori egyetemi lövöldözésről Kulcsár Gabriella azt mondta az Indexnek, hogy Magyarországon feltehetően azért nem volt több iskolai lövöldözés, mert egyrészt szigorúak a fegyvertartási szabályok (amelyek a Gere-ügy óta még inkább szigorodtak), másrészt az ámokfutás szerencsére nem vált a jellemző elkövetési forgatókönyvek részévé hazánkban.

Viszont a szakértő hangsúlyozta a média felelősségét, hogy egy-egy ügy bemutatásánál ne az eset részleteit taglalja, hanem azokról a lehetőségekről tájékoztasson, honnan kérhet segítséget valaki, aki súlyosan agresszív késztetést érez magában, illetve hol jelezhet az, aki fenyegető jelet észlel a környezetében. Az elkövetők ugyanis sokszor előre jelzik a tervüket különböző formákban.

Gerét végül 2012-ben másodfokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, leghamarabb 2039-ben helyezhető feltételesen szabadlábra. 

Miért ragaszkodnak a fegyverekhez az amerikaiak?

Magyarics Tamás, az ELTE egyetemi tanára szerint az amerikaiaknál – ahol a fegyver a kultúra része – mintegy négyszázmillió darab lőfegyver van az embereknél, legalábbis ennyiről tudnak legálisan. Ez nagyjából a felnőtt amerikaiak negyven százalékát jelenti. Még 1791-ben született a második alkotmánykiegészítés, amely kimondja az önvédelemhez és a fegyvertartáshoz való jogot. De felfoghatjuk ezt a lehetséges zsarnokság elleni korabeli óvintézkedésként is.

Aztán nyolcvan évvel később létrehozták a National Rifle Associationt (NRA) – lényegében a második alkotmánykiegészítés védelmében –, illetve azért, hogy elérjék a vadászati és sportcélú fegyvertartás elterjedését. Ez az egyesület az elmúlt 150 évben hihetetlen befolyásra tett szert, mára több millió taggal rendelkezik, köztük vannak egykori elnökök, szenátorok és befolyásos üzletemberek. Mottójuk, hogy nem a fegyver öl, hanem az ember, vagyis azt képviselik, hogy korlátozott, ellenőrzött formában, de szükség van a fegyvertartáshoz való jogra.

Magyarics Tamás az Indexnek válaszolva felhívta a figyelmet arra, hogy a fegyverhez jutás első szigorítása a hatvanas évek végére – a Gun Controll Act elfogadásának idejére – tehető, miután megölték a két Kennedy testvért, és ugyancsak lelőtték a polgárjogi harcost, Martin Luther Kinget. Ez a módosítás egyébként csak a tagállamok közötti fegyverek kereskedelmét szabályozta. Utána jött 1993-ban a Brady-törvény, amely már háttérellenőrzéshez kötötte, ha valaki fegyvert akart vásárolni.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjának főmunkatársa arra is felhívta azonban a figyelmet, hogy a szabályozás ellenére sokféleképpen ki lehet játszani a törvényt. Ennek egyik formája a gyakran megrendezett Gun show, vagyis azok a fegyverbemutatók, ahol nemcsak bemutatják, hanem adják-veszik is a legújabb lőfegyvereket.

A másik ilyen szürke zóna az online értékesítés, illetve teljesen legális, ha családtagoknak, rokonoknak adunk, ajándékozunk fegyvert. És akkor még nem említettük az Egyesült Államokban illegálisan forgalomban lévő fegyvereket

– említette meg Magyarics Tamás. Ami pedig a fegyverlobbi erejét jelenti: az iparág dinamikusan növekvő, egy évente többmilliárdos piacról beszélünk.

Mennyi fegyver van a magyaroknál?

Nemrégiben a Népszava kért adatokat a hazai fegyvertartási statisztikákról az Országos Rendőr-Főkapitányságtól. Ebből kiderült, hogy mintegy 145 ezren rendelkeznek 222 ezer engedéllyel. A fegyvertartók közül 63 ezer tulajdonosnak gáz- és riasztófegyvere van, amelynek megszerzéséhez és tartásához nem kell engedély.

A rendőrségi válaszából nem derült ki, hogy az engedélyesek között hányan vannak a vadászok, a sportlövők vagy azok, akik önvédelmi céllal tartanak maguknál lőfegyvert. Márpedig a kérvényezőknek meg kell jelölniük, miért kérnek engedélyt.

Az elmúlt időszakban nőtt az évente kiadott hatósági hozzájárulások száma. Amíg 2010-ben 18 ezren kaptak valamilyen engedélyt, addig 2012-ben húszezren, 2017-ben 24 ezren, 2018-ban pedig 21 ezren. Igaz, az is megválaszolatlan kérdés maradt, hogy ebből mennyi, milyen típusú fegyver, illetve milyen célból kértek rájuk engedélyt.

A hazai fegyvertartásra rálátó szakemberek a lapnak elmondták, hogy túlzónak tartják a 222 ezer lőfegyverről szóló számot. Ez szerintük azzal is magyarázható, hogy a statisztikákba beleszámolják az emberélet kioltására nem alkalmas flóberteket, és az engedélyesek között tartják nyilván a lőfegyvernek nem minősülő, engedély nélkül tartható gáz- és riasztópisztoly-tulajdonosokat is.

A források szerint a legális fegyvertartók száma kismértékben nőhetett Magyarországon, ám ezt vélhetően a vadászok, illetve gáz- és riasztópisztoly-vásárlók számának emelkedése okozza.

Az önvédelmi maroklőfegyverrel rendelkezők száma inkább stagnált vagy csökkent az utóbbi években. Szakmai vélekedések szerint ötven-hatvanezren lehetnek azok, akik magáncéllal tartanak lőfegyvert, mintegy négyötödük vadász, a többiek jobbára sportlövők. 

(Borítókép: A biztonsági erők tagjai a texasi Uvalde város Robb általános iskolájánál, amelyben egy tizenéves tüzet nyitott 2022. május 24-én. Fotó: Dario Lopez-Mills / MTI / AP)



  • Hírek
  • Lakáshitel