Miért volt fontos Putyinnak, hogy visszakapja kedvenc fegyverkereskedőjét?

GettyImages-82083347
2022.12.09. 17:26
Sok kérdést felvet a váratlanul bejelentett fogolycsere. A két ember teljesen más súlyú bűncselekményt követett el, ha egyáltalán. Másfelől pedig miként lehetett összehozni egy ilyen fajsúlyú fogolycserét éppen az orosz–ukrán háború kellős közepén, amikor Moszkva Amerika-ellenes retorikája túlszárnyalja a hidegháború csúcspontján pufogtatott propagandaérveket.

Grinert balszerencséjére nem sokkal a háború kezdete előtt – tavaly augusztusban – vették őrizetbe Moszkvában, amikor találtak nála egy gramm kannabiszolajat, amit az orosz hatóságok kábítószernek minősítettek. Hiába hangoztatta ártatlanságát a kosaras, gyorsan egy büntetőtáborban találta magát, első körben 9 évre ítélve. Tökéletes alanya lett ezáltal egy lehetséges fogolycserének éppen az orosz–amerikai kapcsolatok mélypontján.

Viktor But viszont egy sokkal nagyobb fajsúlyú nemzetközi bűnöző. A most 55 éves férfi Tádzsikisztánban, Dusanbében született, hat nyelven beszél folyékonyan, meggyőző stílusú, rámenős üzletember lett. Előtte azonban szolgált a szovjet titkosszolgálatnál, a KGB-nél, és katonai főiskolát is végzett. A fegyverüzlet 1997-ben indult. Onnantól kezdve aztán állítólag szállított fegyvert Afganisztánba a táliboknak, az al-Kaidának, de benne volt Afrika jó néhány puccsgyanús megmozdulásában, sőt egyszer kolumbiai terroristáknak álcázott amerikai ügynököknek akart eladni fegyvert.

Butot végül 2008 márciusában fogták el, amikor a thaiföldi rendőrök amerikai drogellenes ügynökökkel közösen őrizetbe vették egy bangkoki szállodában. A férfit végül kiadták az Egyesült Államoknak, és 2011-ben New Yorkban bíróság elé állították. 2013-ban 25 év börtönre ítélték.

Viktor But, aki egyébként pilóta és a szovjet időkben katonai tolmácsként is szolgált, egyes értesülések szerint a szovjet időkben a hírszerzés támogatásával a háta mögött kezdett bele a nemzetközi fegyverkereskedelembe, amely remek fedőtörténetet kínált Moszkva geopolitikai terveihez is. Akkoriban olyanokkal szolgált együtt, akik ma már nagyon közel állnak Putyinhoz. Nem véletlen, hogy az amerikaiak miért is üldözték éveken át, pénzt, időt, energiát nem kímélve. 

Orosz–amerikai fogolycsere a háború kellős közepén

Az, hogy miként jöhetett létre a háború kellős közepén ez a fogolycsere, hát, az egy nagyon jó kérdés. Két dolog biztos. Az egyik, hogy a legnagyobb szembenállás idején is, amikor amerikaiak szállította fegyverek végeznek orosz katonákkal, és ukrán civileket végeznek ki oroszok fenntartás nélkül, mégis van kommunikáció a két nagyhatalom között, és nem is akármilyen témában.

A másik Putyin gyengeségére utal. Miközben folyamatosan megy az atomháború belengetésének retorikája, képes mégis belebocsátkozni egy olyan diplomáciai egyeztetésbe, amelynek eredménye egy olyan ember szabadon bocsátása, aki fontos a nemzeti büszkeség szempontjából éppúgy, mint az orosz elit és a hírszerzés nagy öregjei számára. Viktor But az a figura, akit „nem hagyunk az árok partján” – legalábbis Vlagyimir Putyin szerint. 

Viktor But innentől az orosz elnök lekötelezettje lesz. Mások úgy vélik, a fogolycserével szabadult fegyverkereskedő még az afrikai fegyverbiznisz idején épített ki szoros kapcsolatokat azokkal az orosz üzletemberekkel, akik ma már oligarchaként állják körbe és támogatják Putyint – írja elemzésében a CNN.

(Borítókép: Viktor But 2008-ban. Fotó: Chumsak Kanoknan / Getty Images)



  • Hírek
  • Hírek