Hogyan néz ki az a keletukrán védelmi rendszer, amelybe eddig beletört az oroszok bicskája?

GettyImages-893953530
2023.02.14. 07:00
Miért nem sikerült Moszkvának a donbászi áttörés a háború közel egy éve alatt? A jelenlegi frontvonal a 2014 óta orosz kontroll alatt lévő Donyeck városától csupán néhány kilométerre húzódik, a donyecki megye közel fele pedig továbbra is ukrán ellenőrzés alatt áll. A válasz a kérdésre az, hogy Ukrajna éppen ott, a donbászi medencében készült egy újabb orosz támadásra, és 2014 után nem várt tétlenül: nyolc éven keresztül kiterjedt, több száz kilométeres védelmi vonalakat épített ki, amelyek igen hatékonynak bizonyultak.

A jelenlegi leghevesebb harcoknak a helyszíne, Bahmut csupán 60 kilométerre húzódik légvonalban Donyeck városától, amelyet 2014 óta tartják megszállás alatt az ukránellenes erők, de a front legközelebbi pontja mindössze 9 kilométerre van a város határától.

Kilenc kilométerre a fronttól

A 2022. február 24-én indított orosz offenzíva egyszerre öt különböző irányból indult, de a donbászi medencében ért el Moszkva a legkevesebb sikert, annak ellenére, hogy a régió megszerzése kiemelt orosz háborús célok közé tartozik. Sőt, „Ukrajna denacifikációján és demilitarizációján” túl lényegében az egyetlen kimondott, konkrét cél.

Kijev nyolc éven keresztül készült az orosz támadásra, miután 2014 februárjában Oroszország előbb megszállta a Krím félszigetet, majd az orosz titkosszolgálatok részvételével és a helyi szeparatizmus felkarolásával katonai akciókat indított Kelet-Ukrajnában. Az intenzív harcoknak előbb a 2014 szeptemberében megkötött első minszki megállapodás, majd az ennél tartósabbnak bizonyuló, 2015 februárjában aláírt második minszki megállapodás vetett véget.

Az ukrán vezetés az első minszki megállapodást követően realizálta, hogy a donbászi területek feletti kontroll egy részét nem egyhamar fogják visszaszerezni, és az ország területén egy befagyott konfliktus van kialakulóban.

2014 októberében az akkori ukrán elnök, Petro Porosenko elrendelte: három sor védelmi vonalat kell kialakítani a szeparatista területek közelében. 

Az első vonal rögtön a demilitarizált területek után, a frontvonal mentén indult. A második vonal a frontvonaltól 15-20 kilométerre, a harmadik pedig 25-50 kilométerre a fronttól. A rendszer 2015 végére készülhetett el. Nem tudjuk pontosan, hogy épült-e további védelem a régióban 2016 után, ahogy az elkészült védelmi vonalak pontos pozícióját sem ismerjük: ezek mind titkosított adatok. Pontos tervrajzok a nyilvános térben nem léteznek, ahogy az ukrán erők háború előtti elhelyezkedése is titkos volt. A frontvonaltól számított, építés előtt bejelentett távolság és bizonyos ukrán települések helyzete alapján ugyanakkor felvázolható az ukrán védelmi rendszer körülbelüli helyzete.

Minden egyes védelmi vonal feltételezett hossza 410 kilométer. Ugyanakkor a rendszer valójában nem egy folytonos vonalat képez, hanem úgynevezett szakaszerődítményekből áll, amelyek 5-20 kilométerre helyezkednek el egymástól. 2015-re a három vonalon összesen több mint kétszázhatvan ilyen erődítményt alakítottak ki.

Hogyan néz ki a rendszer a gyakorlatban

A gyakorlatban az ukrán védelmi rendszer hosszan húzódó lövészárkokból, légvédelmi rakétarendszerekből, úttorlaszokból, védelmet szolgáló bunkerekből, föld alatti lőszertárolókból és tankok elhelyezésére szolgáló óvóhelyekből áll. 

A védelmi vonal építés közben, 2015 elején. Forrás: ukrán védelmi minisztérium sajtószolgálata
A védelmi vonal építés közben, 2015 elején. Forrás: ukrán védelmi minisztérium sajtószolgálata
Fotó: mil.gov.ua

„A második világháborút követően egyetlenegy ország sem emelt ilyen grandiózus védelmi objektumokat ilyen rövid idő alatt” – mondta még 2015-ben a védelmi minisztérium egyik tanácsadója.

2015 végéig közel egymilliárd hrivnyát, vagyis akkori árfolyamon 42 millió dollárt költött Ukrajna a védelmi rendszerre: ennek a nagy részét az ukrán megyei adminisztrációk, kisebb részét a védelmi minisztérium finanszírozta meg. 2022 előtt az első vonalat az ukrán haderő használta, az utána húzódó másik kettőt a nemzeti gárda.

A Mariupolnál található erődítményekről például ezt írta közleményében a megépítés után az ukrán védelmi minisztérium:

Sok kilométernyi, embermagasságú lövészárokrendszer, több százezer tonna beton és föld, intelligensen megtervezett lövészszektorok, a szomszéd vonalakból érkező tűztámogatás. Minden lőpont a földbe van ásva, és többrétegű védelemmel rendelkezik: másfél méteres vasbeton szerkezetek, fa és föld. A bejáratot és a kiskapukat páncélozott redőnyök és ajtók védik, amelyeket középen biztonságos reteszekkel zárnak. A falakat és a mennyezetet nem éghető hangszigetelő anyag borítja. Vannak páraelszívók, alvóhelyek, önellátó energia-tápegységek, hűtőszekrény és televízió is. 

Bizonyos távolságonként a lövészárkok rendelkeznek tüzérségi védelemmel a katonaság számára, amelyeket több mint négyméteres, vasbeton blokkokból álló alapra helyezett betonlapok alkotják. A fokozott ellenséges támadások idejére a katonáknak speciális süllyesztett bunkerekben biztosítanak védelmet. Ez egy páncélozott szerkezet, amely öt méter mélyre van eltemetve. Ezenkívül vannak kialakított lőállások a harcjárművek és a legénység számára is.

Ukrán lövészárokrendszer a kiépítés során, 2015-ben. Forrás: ukrán védelmi minisztérium sajtószolgálata
Ukrán lövészárokrendszer a kiépítés során, 2015-ben. Forrás: ukrán védelmi minisztérium sajtószolgálata
Fotó: mil.gov.ua

A megkerülési kísérlet

Ezek után az orosz vezetés számára is világos volt, hogy frontálisan nekimenni ennek a jól kiépített védelmi rendszernek öngyilkosság, 

ezért azt találták ki, hogy inkább egyszerűen megkerülik. 

A legkönnyebben ezt ott tudták megtenni, ahol a védelem orosz határvonallal érintkezett, például a luhanszki területeken a voronyezsi és rosztovi megyék felől. Máshol két oldalról bekerítették a védelmi vonalakat, például Mariupolnál, a Krím félsziget felől érkezve.

A donyecki ukrán védelem azonban jóval nehezebb falatnak bizonyult. Az orosz stratégia a feladat megoldására a következő lehetett: miközben nyomás alatt tartják az ukrán haderőt frontálisan, elindul az orosz támadás két oldalról, Luhanszk és Zaporizzsja felől. Majd pedig a harkivi területekről érkező orosz hadsereg észak felől a kiépített ukrán védelem hátába kerül. Ehhez kulcsfontosságú lett volna Izjum város megszerzése a harkivi területek déli részén, és ez kezdetben sikerült is Moszkvának. Az ukrán védelem azonban kitartott, és a 2022 szeptemberében elindított ellentámadás során az orosz haderő összeomlott a harkivi régióban, és kénytelen volt kivonulni Izjumból.

Miután az orosz tervek a donbászi ukrán védelmi rendszer bekerítésére kudarcot vallottak, nem maradt más, mint a frontális támadás. Bahmut városa a jelenlegi ukrán védelmi rendszer első vonalában van, és Moszkva július óta, immár nyolc hónapja próbálja elfoglalni. A harcok intenzitása Bahmutnál decembertől nőtt meg drasztikusan, és ezzel együtt a támadó fél veszteségei is. 

A brit hírszerzés hétvégi közleménye szerint a háború első hetei óta most februárban szenvedték el az orosz erők a legsúlyosabb veszteségeket.

Ha már a teljes védelmi rendszer bekerítése nem sikerült, most egy kisebb bekerítéssel próbálkoznak, északkeleten Kremninánál és délkeleten Vuhledárnál. Egy sikeres orosz áttörés az első ukrán védelmi vonal feladását jelenthetné. A következő időszakban eljöhet az a pillanat, hogy Kijev kénytelen lesz feladni Bahmutot is, de a visszavonuló csapatok majd a második vonalon rendezkedhetnek be, és kezdődhet a harc elölről. 

Arra a kérdésre, hogy a kiépített ukrán védelem miatt mennyi ideig ostromolhatja Oroszország a donbászi medencét (feltéve, hogy nem merülnek ki, és nem indít sikeres ellentámadást a másik oldal), Moszkva is egyre óvatosabban reagál. Jevgnyij Prigozsin, a Wagner-csoport orosz zsoldosvállalat vezetője az elmúlt napokban adott interjújában például legalább másfél-két évet saccolt.

 Ha el akarjuk érni a Dnyeper vonalát, akkor még 3 évre van szükségünk. Ha el kell érnünk a DNR és LNR adminisztratív határait, akkor legalább másfél-két évet kell dolgoznunk rajta

– mondta Prigozsin.

(Borítókép:  Martin Trabalik / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)