Hiába az FPÖ győzelme, egyelőre nem kéri fel a pártot kormányalakításra az elnök
További Külföld cikkek
- The Spectator: Donald Trump győzelmével beköszönt az ukrajnai háború végének kezdete
- Meghalt a háromszoros Emmy-díjas televíziós műsorvezető
- Olaf Scholz kirúgta a pénzügyminisztert, véget érhet a német kormánykoalíció
- Reagált a kormány a szlovák nyelvtörvény szigorítására, Szijjártó Péter azonnali tárgyalásokba kezdett
- Magyar turisták ülhettek abban az autóban, amire egy szikla zuhant Üzbegisztánban
Szerdán kamerák elé állt Alexander Van der Bellen osztrák szövetségi elnök, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot a szeptember 29-i szövetségi választások után, kit fog felkérni kormányalakításra.
Van der Bellen bejelentette, hogy a szokásjog szerint eddig az elnök minden esetben a legtöbb szavazatot szerző pártot és annak kancellárjelöltjét kérte fel kormányalakításra,
ugyanakkor ettől ő idén eltér, méghozzá az FPÖ vezetője, Herbert Kickl miatt.
Az elnök ezt azzal magyarázta, hogy a pártelnökökkel folytatott egyeztetései során arra jutott, hogy a választásokat egy olyan párt nyerte, akivel senki nem hajlandó kormányozni, így emiatt nem is tudja annak pártelnökét, Kicklt kormányalakítással megbízni, ahogy más személyt sem.
Emiatt Van der Bellen arra kérte a három nagy párt, a szélsőjobboldali FPÖ, a jobbközép-kereszténydemokrata ÖVP, valamint a szociáldemokrata ÖVP vezetőit, hogy tárgyaljanak egymással, hogy megnézzék, együtt tudnak-e működni, hogy feloldhassák a jelenlegi patthelyzetet.
A választás ugyanis egy rendkívül érdekes helyzetet hozott. Mint arról beszámoltunk, a három nagy párt közül legalább kettőnek együtt kellene működnie, hogy meglegyen a parlamenti többség, királycsináló szerepben pedig a második helyezett ÖVP és annak vezetője, Karl Nehammer van, hiszen az ÖVP mind az FPÖ és mind az SPÖ irányába nyitott.
Emiatt pedig a jelenlegi kancellár döntheti el, hogy az FPÖ-vel alakít egy ideológiailag közelebbi jobbközép-szélsőjobboldali kormányt (ez már 2000-ben és 2017-ben is megtörtént korábban), vagy pedig a múltban már többször is működő balliberális-jobbközép kormányt hoz létre a szociáldemokrata SPÖ-vel és a liberális NEOS-szal vagy az ökobaloldali Zöldekkel.
Azonban Nehammer előre kijelentette, hogy mind az FPÖ, mind az SPÖ jelöltjét szélsőségesnek tartja, így velük nem hajlandó kormányozni
– ezzel közvetetten jelezte is a két párt elitjének, hogy amennyiben kormányra szeretnének kerülni, akkor engedjék el pártelnökeik kezét.
Ez pedig nehéz helyzetet teremtett mind az FPÖ, mind az SPÖ számára. Az FPÖ ugyanis története során másodjára nyert szövetségi választást, ráadásul mindkét győzelem vezetőjüknek, a pártot a szakadék széléről visszahozó Herbert Kicklnek köszönhető, emiatt nem akarják – vagy legalábbis nem tudják – őt háttérbe szorítani.
Ráadásul Kickl előre jelezte, hogy az FPÖ csak úgy hajlandó kormányra lépni, ha a kancellárt a párt adja, aki márpedig ő lenne – a koalícióra egyébként nyitott ÖVP számára ugyanakkor ez a két követelmény elfogadhatatlan, Kicklt pedig semmilyen kormányzati pozícióban nem szeretnék látni.
Ennél egy kicsit egyszerűbb a szociáldemokratáknál a helyzet, mivel a párt bécsi elitje nem igazán jön ki jól a párt marxista szárnyához tartozó kisvárosi polgármesterrel, Andreas Babler pártelnökkel, a választási eredmény pedig akár okot is szolgáltatna, hogy lemondassák – azonban a pártelnököt a párttagok választják, Babler pedig népszerű a körükben.
Így jelenleg az ÖVP arra vár, hogy melyik párt hajlandó háttérbe szorítani pártelnökét, hogy azután folytathassák a kormányzást – a párt egyébként 1986 óta minden kormánynak tagja, és ez a sorozat nem is idén fog megszakadni.
A pártok egyébként szerdán bejelentették, hogy komolyan veszik az elnök kérését, és leülnek egymással tárgyalni.
(Borítókép: Alexander Van der Bellen a bécsi Hofburg-palotában 2024. október 9-én. Fotó: Leonhard Foeger / Reuters)