Dúl a polgárháború, senki sem biciklizik, mégis kerékpárutak épülnek

Először rossz viccnek tartottam az egészet: az átlagosan 2500 méter magasan fekvő, meredek hegyoldalakra épült etióp fővárosban semmi kultúrája nincs a kerékpározásnak, nem beszélve a fizikai kihívásokról. Mégis, már tavasszal is irdatlan ütemben haladt a munka, heti hét napban, napi 24 órában, hogy még az esős évszak beköszönte előtt elkészüljenek. És sikerült: szürreális élmény volt most október végén, amint az ember a frissen elkészült kerékpárút-hálózat mellett sétál, amelyet frissen ültetett pálmafák és gondosan öntözött fű szegélyezett, végigkísérve a főváros összes fontosabb közlekedési ütőerét.

A projekt a 2018-ban hivatalba került miniszterelnök, Abij Ahmed szimbolikus vállalkozása. Addisz-Abeba a kontinens regionális szervezetének, az Afrikai Uniónak a székhelye, és Afrika – legalábbis egyik – diplomáciai fővárosa. Éppen ezért

Különösen, hogy a sávokat valóban csak a kerékpárosok használják.

Persze nem azért, mert az etiópok annyira fegyelmezettek: az átadás utáni első hetekben száz méterenként álló rendőrök terelték le a rendetlen gyalogosokat a kétkerekűeknek fenntartott részről. De mostanra már nem kellenek rendőrök: a széles járdának köszönhetően a munkába igyekvők nem lépnek rá a bicikliútra. Amit egyébként – várakozásaim ellenére – az esős évszak se mosott el, ami nagy szó.

Etnikai ellentétek a Magasföldön

Összességében még örülhetnénk is, hogy a dolgok így alakultak, az esztétikai élvezet mellett azt is remélve, hogy előbb-utóbb kerékpárokkal is találkozunk a bicikliúton (legalábbis többel, mint most), ha nem tudnánk, hogy Addisz-Abebától pár száz kilométerre polgárháború dúl. Most nem Tigráj tartományban, ahol 2020 és 2022 között dörögtek a fegyverek, és amely konfliktusban egyes becslések szerint akár 600 ezer ember is életét veszthette. Hanem másik két fontos szövetségi államban, Amharában és Orómiában. 

Amhara esetében politikai csoportjai egy része és a híres-hírhedt amhara milícia, a FANO elégedetlen volt azokkal a koncessziókkal, amelyeket a tigráji konfliktus lezárása után kapott. A 83 etnikumot magába foglaló államszövetségben ugyanis az amharák talán a legmeghatározóbb csoport: az államszövetség hivatalos nyelve az amhara, miközben ők adták az uralkodó elit zömét. Bár csak a második legnagyobb etnikum az oromók után, de politikailag évszázadokig meghatározták a Magasföld történéseit.

Az oromó Abij épp azért számíthatott rájuk a másik történelmileg nemzetalkotó népcsoport, a tigrájiak elleni harcban, mert az amharáknak elegük volt belőle, hogy 1991 és 2018 között de facto a tigrájiak vezették vaskézzel az államszövetséget. Ahogyan azonban az lenni szokott, Abij rájött, hogy szövetségesei túlságosan megerősödtek, és 2022 után megkezdte az amhara befolyás visszaszorítását. A feszültség akkor eszkalálódott fegyveres konfliktussá, amikor Addisz-Abeba megpróbálta részben leszerelni, részben integrálni a FANO-t a szövetségi Etióp Nemzeti Védelmi Erőkbe (ENDF).

Szemben ugyanis a Tigrájt ellenőrző Tigráji Nép Felszabadítási Frontjával (TPLF), illetve fegyveres szárnyával, a Tigráji Védelmi Erőkkel (TDF) a FANO decentralizált, és nincs szoros központi felügyelet alatt. Sőt, néha nehéz elkülöníteni a politikai motivációkat az egyszerű banditizmustól. Számos nemzetközi segélyszervezet panaszkodott arra, hogy hiába állapodnak meg egy helyi milíciával a segélyek érkezéséről, ha a következő ellenőrzőpont már egy másik FANO-csoport kezében van, akik nem tartják magukra nézve kötelezőnek az egyezséget. Márpedig több tízezer négyzetkilométernyi hegyvidéki területről lévén szó, fizikailag lehetetlen mindenütt mindenkivel megállapodni.

Hasonló, de nem ilyen drámai a helyzet Orómiában: az Oromó Felszabadítási Hadsereg (OLA) ugyan évtizedek óta harcol, de – szemben a FANO-val – jóval kisebb erőt képvisel, és valójában inkább hasonlít egy szervezett bűnözői csoportra, mint egy felkelőszervezetre. Annál is inkább, mert Abij hatalomra kerülésével politikai szárnyának zöme megállapodott az új vezetéssel.

Hiába adják az oromók az ország legnépesebb etnikumát, sőt miniszterelnökét, megosztottságuk miatt Abij alig számíthatott rájuk – sőt 2018 és 2020 között az oromó etnonacionalista héják szisztematikusan támadták a kormányfőt, amiért szerintük nem osztotta újra a politikai és gazdasági hatalmat a népcsoport javára. Pedig szerintük ők következtek a képzeletbeli asztalnál, amelyen a hatalom tortáját szeletelik.

Romló gazdaság, virágzó feketepiac

A koronavírus-járvány, az aszály, majd az áradások, illetve a 2020 óta tartó harcok megtették a magukét: az ország gazdasága nagyon rossz állapotban van, és a 130 milliós becsült lakosságból legalább 21,4 millióan szorulnának segítségre. A válság méretét jelzi, hogy az ENSZ eleve lemondott róla, hogy ezt az embertömeget elérje, és 15,5 millió etióp ellátását tervezték 2024-re. Tervezték, mert a szükséges 3,24 milliárd dollár alig 21 százaléka érkezett csak meg a donoroktól. Akik – a népszerű elméletekkel szemben – továbbra is alapvetően a nyugati érdekszférába tartozó államok és szervezetek: sem Kínát, sem Indiát, sem Oroszországot nem találjuk meg köztük.

Sőt, az elmúlt másfél évben egyre többen beszélnek például arról, hogy a korábban nagy elánnal érkező kínai befektetések stagnálni látszanak, Peking ugyanis egyre bizonytalanabb a megtérülésükben. Az egyetlen szereplő, akinek látványosan megerősödtek a pozíciói, az Egyesült Arab Emírségek, amelynek egyre komplexebb – és esetenként sokat kritizált – Afrika-stratégiájában Etiópia kulcsszerepet játszik, legyen szó termőföldbérlésről, infrastruktúra-fejlesztésről vagy külpolitikai manőverekről. 

Ez azonban önmagában kevés. Az etióp kormány végül kénytelen volt az általuk is sokat kritizált Világbankhoz és IMF-hez fordulni. A több mint 10,7 milliárd dolláros programnak nagy ára van: az etióp birr leértékelése. Etiópiában ugyanis továbbra is kötött valutagazdálkodás van, aminek következtében virágzott a feketepiac. 2024 májusában egy dollárt hivatalosan 54 birrért váltottak, miközben a feketepiacon 100 birr fölött volt az árfolyama.

Októberre aztán a kiigazítás hatására azt hittem, hogy rosszul látok, amikor kiderült, 113 birr lett a hivatalos árfolyam – vagyis a nálam maradt birr értéke megfeleződött. Ami számomra csak apró kellemetlenséget jelentett, az az etióp családok milliói számára a napi megélhetést veszélyezteti, hiszen ezzel drasztikusan megnőtt minden importtermék ára. 

Mindezeket figyelembe véve tűnik döbbenetesnek az etióp kerékpárút-építés, amellyel ugyan Abij kétségkívül rajtahagyja kézjegyét a városon, és amely a csak Addisz-Abebába látogatók elől elfedni látszik az ország problémáit. Ezek a problémák azonban nagyon is léteznek, és megoldásért kiáltanak. Ami viszont biztos, hogy nem fogja megoldani őket, ha a főváros lakosságának zöme mégis biciklire pattan. 

A szerző a Migrációkutató Intézet igazgatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

(Borítókép:  Emberek tolonganak a Merkato kerület piaci utcáin 2014. július 04-én Addisz-Abebában. Fotó: Giorgio Cosulich / Getty Images)