A buddhista királyságban épül meg a Tudatosság városa

A mindössze 38 ezer négyzetkilométeren fekvő aprócska bhutáni királyság egy „tudatosság városának” létesítését vette tervbe, amely, ha elkészül, az ország mintegy 2,5 százalékát foglalja majd el – ez nagyobb terület, mint Szingapúr. A tervek szerint az 1000 négyzetkilométeres város Gelephu város közelében épül majd, Bhután déli, Indiával közös határa mentén.

„Gelephu Mindfulness City”, ahogy a projekt főtervében nevezik, a várakozások szerint gazdasági csomópontként és a turisták kapujaként szolgál majd az ország többi részébe. Bhután királya, Jigme Khesar Namgyel Wangchuck decemberben hangsúlyozta, hogy az ország

nem ragadt az örökség fogságában, és képes gyorsan újítani, hogy olyan terveket valósítson meg, amelyek megvalósításától más országok talán ódzkodnak.

Gelephu fontos határátkelőhely az indiai utazók számára. A legtöbb nemzetközi látogató azonban a Paro nemzetközi repülőtérre repül, amely Bhután legnagyobb városa és fővárosa, a mintegy 26 négyzetkilométeren elterülő Timpu közelében található.

Az aprócska himalájai királyság jelenleg 100 millió dollárt szeretne összegyűjteni a tervezett különleges közigazgatási régió létrehozásához, ennek érdekében pedig elsősorban Délkelet-Ázsiából várja a szükséges tőke beáramlását.

Szaúd-Arábia tervezett lineáris városához, a The Line-hoz hasonlóan a „Gelephu Mindfulness City” is azt a koncepciót gondolja újra, hogy miként nézzenek ki, működjenek és hogyan szolgálhatják ki a modern városok a lakosok igényeit.

A város támogatni fogja a gyaloglást és a kerékpározást a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében, a meditációt és a pihenést szolgáló zöldterületeket, a mindfulness-alapú oktatást, a nyilvános közösségi tevékenységeket, az egészségügyi és wellnessközpontokat, valamint az ökoturizmust.

A projekt szerepe az ország gazdaságában

A GMC több mint 2500 négyzetkilométernyi területet foglal majd el az óriási szomszéddal, Indiával határos térségben, és a pénzügy, a turizmus, a zöldenergia, a technológia, az egészségügy, a mezőgazdaság, a légi közlekedés, a logisztika, az oktatás és a spiritualitás területén működő vállalkozásoknak kínál majd helyet.

A hétfőn megnyíló 10 éves GMC „nemzetépítő kötvényt” december 17-ig jegyezhetik a nem bhutáni lakosok. Az összegyűjtött forrásokat többek között a kezdeti infrastruktúra kiépítésére, a zöldenergiára és az összeköttetésre fogják fordítani. „Ez az ambiciózus projekt újradefiniálja a nemzet gazdasági tájképét és megnyitja az utat egy virágzó és rugalmas Bhután előtt” – fogalmazott Lotay Tshering, a GMC kormányzója és korábbi miniszterelnök.

Utóbbi egy olyan gazdasági mérőszám, amely a bruttó hazai termék mérése során figyelmen kívül hagyott tényezőket, például a kikapcsolódást, az érzelmi jólétet és a környezetet veszi figyelembe.

A kevesebb mint 800 ezer lakosú, az ázsiai óriások, India és Kína közé ékelődött Bhután évek óta küzd a gazdaság fellendítéséért, amely nagymértékben függ a segélyektől, a vízenergiától és a turizmustól, amelyet keményen sújtottak a Covid–19-korlátozások.

Bhután gazdasága a mezőgazdaságon és az erdőgazdálkodáson alapul, amely a lakosság több mint 60 százalékának biztosítja a fő megélhetést. A mezőgazdaság nagyrészt önellátó gazdálkodásból és állattenyésztésből áll. A domborzati viszonyokat a hegyek uralják, megnehezítve az utak és egyéb infrastruktúra kiépítését. Bhután az egy főre jutó (nominális) bruttó hazai termék alapján 2022-ben Dél-Ázsiában a leggazdagabbak közé tartozott, 3491 dollárral, de még mindig a világ egyik legszegényebb állama. A Nemzetközi Valutaalap szerint a teljes bruttó hazai össztermék mindössze 2653 millió dollár, ezzel a 178. a világon. A Világbank szerint 2022-ben 5,2 százalék volt a GDP növekedése .

A foglalkoztatási gondokkal küszködő ország, ahol a fiatalok munkanélkülisége 2022-ben megközelítette a 30 százalékot, a külföldön lehetőségeket keresők tömeges elvándorlását okozta, hiszen csak Ausztráliába ezrek költöztek ki.

A GMC-t szakaszosan építik, és a tisztviselők szerint 21 év alatt készül el, a magánpartnerek pedig utakba, hidakba, repülőtérbe, házakba, iskolákba, kórházakba és vállalkozásokba fektetnek be. A Mindfulness City SAR kétségtelenül egy olyan hosszú távú projekt, amely az elkövetkező években minden bizonnyal tovább fog növekedni és fejlődni.

A város, amely egy különleges közigazgatási régióban fog működni Dél-Bhutánban, a sajtóközlemény szerint a híres bhutáni bruttó nemzeti boldogság filozófián fog alapulni. „A Mindfulness City egyedülálló abban, hogy nemcsak a gazdasági fejlődést, hanem a személyes jólétet is előtérbe helyezi minden lakos számára” – áll a közleményben. Az épületekben helyi anyagokat, például fát, követ és bambuszt használnak majd a város főtervének megfelelően.

A bruttó nemzeti boldogság egy nemzet kollektív boldogságának mérőszáma, amelyet Bhután negyedik sárkánykirálya, Jigme Singye Wangchuck vezetett be az 1970-es években. A bruttó hazai termék (GDP) alternatívájaként szolgál, és a fejlődés holisztikus és fenntartható megközelítését hangsúlyozza, az emberi jóléthez szükséges anyagi és nem anyagi értékek kiegyensúlyozásával.

Gelephu mesterterve

A „Gelephu Mindfulness City” mesterterve egy alacsony és középmagas metropoliszt mutat, amely egy sor lakható híd köré épül. A terv szerint minden egyes híd „otthont ad” majd a város kulcsfontosságú funkcióinak: egy új nemzetközi repülőtérnek, egy egyetemnek, egy keleti és nyugati orvoslással foglalkozó egészségügyi intézménynek, egy hidroponikus üvegháznak, egy kulturális központnak, egy spirituális központnak, egy helyi árupiacnak és egy vízerőműnek.

A Sankosh Temple-Dam esetében lépcsők vezetnek majd egy magasan fekvő templomhoz, amelyet Bjarke Ingels, a Bjarke Ingels Group alapítója és kreatív igazgatója „egy 21. századi Tigrisfészekhez” hasonlított, utalva Bhután leghíresebb nevezetességére.

A tervezett város tizenegy „szalagszerű negyedből” áll majd, amelyek a terület 35 folyóját és patakját foglalják magukba. A Bjarke Ingels Group honlapja szerint a városrészeket mandalákhoz hasonlóan tervezik, ismétlődő mintákkal, amelyek egy központi közterület köré szerveződnek.

Az áradások elleni védelem érdekében a folyók mentén rizsföldeket fognak építeni, „olyan városi teraszokat alkotva, amelyek a hegyekről a völgybe zuhanó kaszkádszerűen esnek le” – olvasható a dokumentumban. „Ezek a helyi növény- és állatvilág számára biodiverzitási folyosóként is működnek majd, zavartalanul hagyva az elefántok és más vadon élő állatok vándorlási útvonalait.” 

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.

(Borítókép:  A Taktshang kolostor Bhutánban. Fotó: takepicsforfun / Getty Images)