- Külföld
- írország
- simon harris
- micheál martin
- mary lou mcdonald
- fine gael
- fianna fáil
- sinn féin
- parlamenti választás
Sima győzelem helyett akár nagy pofonba is beleszaladhat a legerősebb ír kormánypárt
További Külföld cikkek
November 29-én pénteken tartanak Európa egyik leggazdagabb, egyben legdrágább tagállamában, Írországban parlamenti választásokat. Az ír Taoiseach – ez az ír miniszterelnöki pozíció megnevezése – Simon Harris még november 8-án bejelentette, kezdeményezi a parlament felosztását, majd pedig a választások kiírását.
Írországban az Egyesült Királysághoz hasonlóan a miniszterelnök határoz arról, mikor legyen a parlamenti választás. Az alkotmányban mindössze annyi kikötés van, a két parlamenti választás között maximum öt év telhet el.
Amikor Harris úgy döntött, november végén tartják a parlamenti választásokat, pártja rendkívül jól állt: a közvélemény-kutatásokat vezette, miközben a sajtó a legnagyobb ellenzéki párt, a korábban az IRA nevű terrorszervezet politikai szárnyának számító baloldali-nacionalista Sinn Féin botrányaitól volt hangos. Nagyobb botránya se volt, mióta a miniszteri posztot elődje, Leo Varadkar váratlan lemondása után megkapta.
Azonban a háromhetes, Harris személye köré épített kampányban látványos bakikat vétett, így elképzelhető, hogy Harris pártja, a Fine Gael a választások előtti népszerűsége ellenére csak a harmadik lesz.
Harris hibái mellett ez nagyban köszönhető annak, hogy időközben a Sinn Féin magára talált.
Megújítónak tűnni regnáló erőként
Harris döntése a választásról alapvetően logikus volt: amikor bejelentette a választás időpontját, pártja, a centrista-liberális Fine Gael 25 százalékponton állt, míg legnagyobb koalíciós partnere, a szintén centrista, ám szociális kérdésekben valamennyivel konzervatívabb Fianna Fáil 20-on, a legnagyobb ellenzéki párt, a Sinn Féin támogatása pedig továbbra is csökkenő tendenciát mutatott.
Emiatt a párt dublini székházában úgy számolhattak, hogy a legutóbbi, 2020-as választáshoz képest – amikor harmadikok lettek a Fianna Fáil és a SInn Féin mögött – jobb eredményt érhetnek el, ráadásul azzal, hogy a Micheál Martin vezette Fianna Fáilnál több mandátumot szerezhetnek, jobb helyzetbe hozhatja a koalíciós tárgyalások során.
Mivel a 38 éves politikus Írország legfiatalabb Taoiseachjaként népszerű, ezért egyértelmű, hogy a párt kampányát az ő személye köré építik: a 64 éves Martinnál fiatalabb és lendületesebb, tele új, megvalósítandó ötletekkel, míg a Sinn Féin-elnök Mary Lou McDonald a pártja botrányai miatti védekező állása mellett a párton belüli belharcokkal van elfoglalva.
Azonban hiába vannak a Fine Gael számára kedvező körülmények, a kampány során egymást követték a pártot érintő botrányok.
Óriási médiavisszhangja lett – ráadásul a Sinn Féin narratíváját erősítette –, amikor Harris földhözragadtságát hangsúlyozó, egy közértben rendezett médiaeseményen csak úgy faképnél hagyott egy őt leszólító szociális munkást, aki miután szembesítette, hogy kormánya nem tesz eleget az elesettekért, Harris először megpróbálta rövidre zárni a beszélgetést, majd inkább otthagyta – mindezt az ír közmédia kamerái előtt, ami után a Sinn Féin elő is állt az új üzenetével: a centrista párt az átlagember és a munkások helyett a nagytőkét szolgálja. Az eset miatt Harrisnek napokig kellett magyarázkodnia, és azt ügyet nem is sikerült hamar lezárnia: miután ismét beszélt a nővel, ezúttal telefonon, a nő csak még inkább úgy érezte – és ezt a sajtóval is megosztotta –, hogy Írország vezetője egyszerűen meg sem hallgatja.
Fine Gael leader Simon Harris was approached during a canvass this evening by a woman who says she is a carer, and who said she believes the Government has "done nothing for us" | follow live: https://t.co/eUoCK3Qb5Y pic.twitter.com/MXiN9b60Ke
— RTÉ News (@rtenews) November 22, 2024
Ezenkívül az sem segítette a Fine Gaelt, hogy egy képviselőjelöltjükről kiderült, hogy jogilag felelős egy night clubban történt verekedéséért, és ugyan Harris azzal kampányol, hogy ő az új, energikus jelölt, de új, formabotló ötlettel a kampány során nem állt elő.
Másnak tűnni a mindenben azonos koalíciós partnernél
Koalíciós partnerének, a Fianna Fáilnak ezzel szemben teljesen más jellegű problémája van a kampánnyal: miközben a két párt szakpolitikailag azonos nézeteket vall. A legnagyobb különbség korábban az volt, hogy az 1921-es angol–ír egyezményt száz évvel ezelőtt a Fine Gael elődpártja oppurtunista módon támogatta, míg a Fianna Fáil ideológiai okokból azt ellenezte.
Amikor a 2020-as választás után közösen kormányra kerültek, eltemették e csatabárdot. Ez ugyanakkor azt a problémát hozta a két párt esetében a felszínre, hogy
egyáltalán mi a létjogosultsága két ugyanazt valló, ám a történelem egy fontos, ma már sokadlagosnak számító kérdésében ellenkező nézetű pártnak.
Annak ellenére, hogy a Fianna Fáilnak a kiegyezés után a ciklus elején sokáig 10–15 százalékos támogatottsága jócskán elmaradt a Sinn Féin és a Fine Gael mögött – 2020-ban a koronavírus-járvány idején előfordult, hogy több mint 20 százalékpontos (!) különbség volt a Fine Gael és a Fianna Fáil közöt. Az utóbbi két évben Martinnak sikerült pártját 16–19 százalékon stabilizálnia, a legutolsó kutatások szerint pedig akár a legtöbb első helyet is megszerezhetik.
Míg a Fine Gael kampánya egyszerre szól a folytonosságról és az új generációt jelentő Harris-frissességről, addig Martinék szlogenje azt hirdeti, hogy Lépjünk tovább, közösen, de semmilyen javaslat vagy ötlet nem igazán különbözteti meg őket a Fine Gaeltől, azonkívül, hogy az FG-s igazságügyminisztert kritizálják.
Ráadásul Martinék már az elején hangsúlyozták, hogy a Sinn Féinnel való közös koalíció egy olyan vörös vonal, amit nem hajlandóak átlépni. Ezzel pártja, a Fianna Fáil mozgásterét is csökkentette, jelezve, hogy a választás után a Fine Gaellel és egy kisebb párttal folytatná az elmúlt négy év politikáját.
Még az elemzők sem tudják, mi lehet Martinék stratégiája, hiszen pártjának nem sikerült túl éles vonalat húzni a korábbi ősellenségből koalíciós partnerré váló Fine Gael és önmaga közé, így vélhetően a helyben jól beágyazott jelöltek lokális témáival és aktivistáikkal próbálják meggyőzni a szavazókat. Ezen kívül sok helyen abban bízhatnak, hogy a második vagy harmadik helyen szerzett preferenciaszavazatok segíthetik őket mandátumhoz – egyedül Martinék hirdetik, hogy nem baj, ha nem első helyen ikszelik a jelöltjeiket.
Hogyan néz ki az ír választási rendszer?
Az ír választás Európában rendhagyónak számít, hiszen nem teljesen arányos (mint Magyarországon az EP-választás), és nem is teljesen többségi, ahol a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyer, hanem ún. STV választási rendszert használnak.
A választók a szavazólapon nem egy jelöltet ikszelnek, hanem a jelöltek között preferenciasorrendet állítanak fel és egy körzetben a lakosságszám alapján több mandátumot is kiosztanak.
A körzetekben leadott szavazatok alapján kiszámolják, mennyi szavazat kell egy mandátum megszerzéséhez: ha az első helyre tett jelöltek ezt megugorják, mandátumot szereznek, azonban ha nem kapnak elég szavazatot, akkor megszámolják a második, ha így sem, akkor a harmadik preferenciális szavazatokat is, egészen addig, amíg minden mandátumot ki nem osztanak.
A rendszer miatt egy körzetben egy párt több jelöltet is indít, idén 43 körzetben összesen 174 képviselőt fognak választani az ír parlament alsóházába, a Dáil Érieannba. A fentebb említett Fianna Fáil például nem kizárólag amellett kampányol, hogy jelöltjeiket az első helyre helyezzék, hanem második vagy akár harmadik helyre. A rendszer ugyanis a centrista, kompromisszumot kereső jelölteket segíti, hiszen ők lehetnek a „legkisebb rossz” jelöltek a szélsőségekre szavazók számára.
Négy év alatt elillant a McDonald-varázs
Az ír határ mindkét oldalán, az Ír Köztársaságban és Észak-Írországban is működő Sinn Féinnel szemben a többi párt, valamint a választók is sokáig távolságtartóak voltak annak véres múltja miatt: 2018-ig az a Gerry Adams vezette, aki ugyan ezt tagadja, de a britekkel és unionista észak-írekkel szemben harcoló IRA-hoz is köze lehetett.
A párt emiatt nem is volt még kormányon az Ír Köztársaságban, hiszen a többi párt számára a baloldali-nacionalista párttal való együttműködés vörös vonalnak számított, az írek többsége pedig Adams miatt sokáig nem volt hajlandó a korábban IRA-val együttműködő pártra szavazni.
Azonban jelenlegi vezetőjük, Mary Lou McDonald 2018-as megjelenésével a véres múltat egy modern, a kisebbségeket és munkásokat felkaroló baloldali párt képére cserélték, amiben a párt baloldaliságát domborították ki jobban az Ír-sziget egyesülését célzó követeléseik helyett.
Ezzel 2020-ban McDonald megrázta az ír politikát, amikor vezetésével pártja holtversenyben az élen végzett. A Fine Gael és a Fianna Fáil a Sinn Féin előretörése miatt volt kénytelen kiegyezni. Ugyanakkor az akkori eredmény négy év távlatából már inkább kirívónak tűnik, mintsem normálnak.
McDonald akkor a megélhetési és lakhatási válság miatt a politikából kiábrándultak és elégtelenek hangját meghallva ért el történelmi eredményt, azonban pártja azóta lejtmenetben van.
Egyrészt azért, mert több prominens politikusát vagy háttéremberét is megvádolták szexuális bűncselekménnyel – korábbi szóvivőjük bűnösnek is vallotta magát, amiért fiatalkorúakkal próbált közösülni. (Ezt McDonald megpróbálta szőnyeg alá söpörni.)
Ezenkívül pedig két országosan ismert képviselőjük is kilépett a pártból: egyikük azzal vádolta meg a párt vezetését, hogy a pártközpontból mondják meg, mit lehet és mit nem lehet posztolni a közösségi oldalon, míg egy másik azzal gyanúsította meg McDonaldot, hogy visszaél az ír adófizetőktől kapott állami támogatással.
Mindkét kilépés hangos és botrányos volt, ráadásul mindkét kilépő, Patricia Ryan, valamint Brian Stanley független jelöltként gyengíti a két körzetben a párt új jelöltjeit.
Emellett pedig a pártot szétfeszíti a migrációval kapcsolatos politikájuk.
Míg a pártvezetés kitart amellett, hogy baloldaliként segíteni kell a menekülteket, addig több képviselő – látva a helyiek témában képviselt véleményét –, jóval szigorúbban szabályozást szeretne a menekültekkel, valamint az illegális migrációval szemben.
2020-ban a politikailag elégedetlenek és hátrahagyottak támogatásával 24,5 százalékot szereztek – a ciklus közepén pedig tartósan 35 százalékpont felett mérték, ami az ír politikában hatalmas eredmény. Az immáron valamennyire már a mainstream részévé váló párt helyett az országosan nem annyira együttműködő, függetlenként induló szélsőjobboldali jelöltek felé fordultak, akik a tavaly novemberi zavargásokat tüzelték.
A Sinn Féin migrációról vallott nézetei miatt sokan elfordultak tőlük. A szegényebb írek pedig a lakhatási és megélhetési válságot nem kizárólag gazdasági problémának látják, nem az alacsony társasági adóra épülő ír gazdasági modell miatti elhibázott kormányzati politika következményének, hanem tévesen a menekülteket okolják, így hiába próbál a baloldali-nacionalista párt ismét a lakhatás kérdésével választást nyerni.
Hogyan tovább, Írország?
2020-hoz hasonlóan idén is elképzelhető, hogy az első helyet a Fianna Fáil és a Sinn Féin megosztja egymás között, de az utóbbi napokban a Fine Gael is zárkózik – a legutolsó közvélemény-kutatások szerint a 21 százalékpontos támogatottságával jelenleg a Fianna Fáil vezet hajszálnyival a 20–20-ra mért Fine Gael és Sinn Féin előtt.
Annak ellenére, hogy McDonald a kampány során ezt állítja, a Sinn Féin továbbra is távol áll a kormányrúdtól,
hiszen még a kisebb baloldali pártokkal, a Szociáldemokratákkal (6 százalékpont), a Munkáspárttal (4) vagy a szélsőbaloldali People Before Profittal (2) összeállva sem tudna felmutatni parlamenti többséget.
Így a választás legnagyobb kérdése, hogy az elmúlt négy évben kormányzó Fine Gael–Fianna Fáil-kettős hogyan szerepel, és hogy eddigi juniorpartnerükkel, a Zöldekkel, vagy egy másik párttal, esetleg független képviselőkkel lépnek majd a hosszú koalíciós tárgyalások után kormányra.
Ugyan sok szélsőjobboldali független jelölt elindul, de töredezettségük, valamint a választási rendszer miatt valószínűtlen, hogy nagy súlyuk legyen a Dáil Érieannban. Az ír társadalom jobbratolódása miatt azonban a leendő kormánynak a migráció mellett a lakhatás- és megélhetési válságot is kezelnie kell – utóbbi kettő kapcsán olyan problémákat, ami már négy éve is jellemző volt.
(Borítókép: Kampányplakátok Dublinban, Írországban, 2024. november 27-én. Fotó: Toby Melville / Reuters)