Radikális iszlamista vagy nyugatias: a tét Szíria jövője

A 2011-ben kitört szíriai polgárháború 2020-ra látszólag nyugvópontra jutott, miután Bassár al-Aszad elnök iráni és orosz segítséggel megerősítette pozícióját, hatalmát pedig az ország területének a kétharmadára kiterjesztette. Az arab országokkal fenntartott kapcsolatok rendezésének köszönhetően Szíriát 2023-ban visszafogadták az Arab Ligába.

Gyors előretörésüket segítette, hogy a rendszer támogatóinak száma a mély gazdasági válság és a nyomában járó társadalmi elégedetlenség miatt jelentős mértékben csökkent az elmúlt években. 

A szíriai változások vesztesei

A szíriai fejlemények első számú vesztese Irán. Látva a felkelő csoportok gyors előretörését és a kormányerők összeomlását, a perzsa állam már a szíriai elnök bukását megelőző napokban megkezdte csapatai kivonását az országból. A Forradalmi Gárda mellett az Irán által támogatott fegyveres csoportok, különösen a libanoni Hezbollah jelentős szerepet játszott, hogy Aszad hatalma 2015-re újra stabilizálódott. Uralmának restaurációját Irán pénzügyi, gazdasági és diplomáciai téren egyaránt segítette. Bukásával Irán jelentős befolyásvesztést szenved el a Közel-Keleten, mivel így a térségbeli partnerhálózatokkal fenntartott rugalmas kapcsolati háló meggyengülése miatt kevesebb lehetőség nyílik majd Teherán előtt, hogy regionális törekvéseit a nemzetközi jog megkerülésével érvényesíteni tudja.

Aszad elnök távozásának másik vesztese Oroszország. Iránhoz hasonlóan az oroszok is a saját geopolitikai érdekeik mentén támogatták a szíriai elnök túlélését, hiszen kérdéses, hogy a most kezdődő átmenet után megtarthatják-e a tartúszi haditengerészeti bázisukat és a khmejmimi légitámaszpontot. A 2015 óta üzemelő tartúszi bázis kiemelt jelentőségű, mivel ez Oroszország egyetlen meleg vizű kikötője. A használati jogot 2017-ben kapta meg.

Az átmeneti időszak legfontosabb helyi szereplői 

A felkelők több frakcióból állnak. Legjelentősebb csoportjukat a polgárháború kezdeti időszaka óta aktív Hajat Tahrír as-Sám (HTS) ernyőszervezet jelenti. A HTS 2016-ig Dzsabhat an-Nuszra néven működött, és az al-Káida helyi fiókszervezete volt. Emiatt 2018 óta szerepel az Egyesült Államok szerinti külföldi terrorista szervezetek listáján. A Törökország által támogatott szervezet fő bázisa az észak-nyugati Idlib tartomány volt eddig. Túlélését és megerősödését Törökország támogatásának köszönheti. A felkelők másik fontos csoportját a szintén török befolyás alatt működő, és a szekuláris arab lázadókat tömörítő Szíriai Nemzeti Hadsereg képezi. A két frakció pragmatizmusból és Ankara ráhatása miatt együttműködik egymással.

Az ország keleti részét az amerikai támogatásban részesülő, a kurd és arab milíciákat is tömörítő Szíriai Demokratikus Erők (SDF) uralják. A szervezet működését 900, Kelet-Szíriában állomásozó amerikai katona segíti, azonban az SDF-re Törökország terrorszervezetként tekint. 

Damaszkusz elfoglalásában a HTS mellett az ország déli részén működő, különböző drúz, szunnita és keresztény milíciák is részt vettek. 

Kérdés, hogy ezek a csoportok miként tudnak együttműködni az elkövetkező időszakban. Bizakodásra ad okot, hogy Törökország a stabilitásban érdekelt, így a nagyobb felkelőcsoportok együttműködése megmarad. Az SDF-fel való kapcsolatok alakulása pedig elsősorban Washington és Ankara egyeztetésein múlik.

Mi vár most Szíriára?

Nem várható, hogy az Aszad elnök megbuktatását követő, jelenleg is zajló alkudozási folyamatok eredményeképpen Szíriában európai mintát követő demokratikus viszonyokat fognak megteremteni, hiszen a felkelő csoportok maguk sem demokratikus szervezetek. Viszont az sem valószínű, hogy Szíria Líbia vagy Irak sorsára jut, mert Aszad rendszerét nem kívülről, hanem alapvetően belülről döntötték meg helyi beágyazottságú, a saját érdekeik mentén harcoló csoportok, akik a helyi társadalmi és politikai logikának megfelelően működnek.

A felkelőknek van némi kormányzási gyakorlatuk. Az ország ügyvivő miniszterelnökének jövő év március 1-jéig Mohamed al-Básirt jelölték ki, aki korábban Idlib tartomány vezetője volt. Persze más dolog egy tartományt irányítani és más egy egész országot. Az átmeneti folyamat békés jellegét és az állam működését azonban előmozdítja, hogy a felkelő frakciók nem követik a „báásztalanítás” iraki mintáját, vagyis nem űzik el a korábbi rendszer tisztviselőit és a hadsereg tisztjeit, akik (egyelőre legalábbis) a pozícióikban maradhatnak. A közrend fenntartására irányuló törekvésüket mutatja, hogy este 8 után kijárási tilalmat rendeltek el, hogy elejét vegyék a fosztogatásoknak. Bizonyos kivételektől eltekintve egyelőre még nem kezdődtek sorozatos, bosszúként értelmezhető cselekmények.

Kérdéses, hogy az egyes csoportok ideológiai meggyőződését a realitás hosszabb távon mennyiben lesz képes formálni. Egyelőre azonban a jelentősebb frakció, a nemzetközi legitimáció erősítésében érdekelt HTS vezetője, Abu Mohamed al-Dzsuláni az egységes és inkluzív Szíria megteremtését hirdeti, ahol a különböző etnikai és vallási csoportok békében egymás mellett élhetnek.

A HTS ezért több gesztust is tett a keresztények felé. A vezetőik Aleppó bevételét követően is találkoztak a város keresztény elöljáróival, és felköszöntötték a keresztényeket advent alkalmából.

A HTS egyelőre igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani a Szíriában élő keresztényekkel. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt a magatartást más felkelő csoportok is követni fogják. Szíria északi részén, Manbidzs környékén a Szíriai Nemzeti Hadsereg és a Szíriai Demokratikus Erők egységei között már több fegyveres konfliktus is volt az elmúlt napokban. A kurdok kelet felé irányuló kiszorítása mindenekelőtt Törökország érdekeinek kedvez. 

A szép ígéretekkel kapcsolatban a Szíriában élő vallási és etnikai kisebbségek – lakosság 10 százalékát kitevő keresztények és a főként a nyugati, tengerparti sávban élő, szintén 10 százalékot képviselő alavita közösségek – aggodalmakat fogalmaznak meg, hiszen ezek az ígéretek olyan embertől származnak, aki korábban az al-Kaida soraiban harcolt.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

(Borítókép:  Zászlókat lengető szírek gyűlnek össze az Umayyad téren, hogy megünnepeljék a 61 éves Baath-rezsim összeomlását Damaszkuszban 2024. december 11-én. Fotó: Emin Sansar / Anadolu / Getty Images)