A vezető, akit az egész világon köröznek

A bíróság legfőbb ügyésze, Karim Khan brit ügyvéd nyilatkozatában arról beszélt, hogy a végzés iránti kérelem csak az első, és „továbbiak fognak következni”. „Ezzel minden partnerünkkel együtt demonstrálni fogjuk, hogy a rohingyákat nem felejtették el és, hogy nekik is, mint minden embernek világszerte, joguk van a törvény védelmére” – fogalmazott Khan.

A nyilatkozatot egy nappal azután adták ki, hogy Khan ellátogatott a bangladesi Cox's Bazarban található Kutupalong menekülttáborba, amely egyike azoknak a zsúfolt településeknek, amelyekben körülbelül egymillió rohingya menekült él. A legtöbbjüket elűzték Mianmar Rakhine államából, miután a hadsereg 2017 augusztusában „tisztogató hadműveletet” indított, válaszul a rohingya harcosok elszórt támadásaira. Az offenzíva során, amelyet az ENSZ szakértői „népirtásnak” és az „etnikai tisztogatás tankönyvi esetének” is neveztek, mianmari katonák és helyi polgárőrök legalább 6700 embert öltek meg, és több mint 740 ezret űztek el, jószágokat lőttek le ,és falvak tucatjait gyújtották fel.

A Nemzetközi Büntetőbíróság 2002-ben alakult állandó bíróság, amelynek célja a népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, háborús bűncselekményekkel és az agresszió bűntettével gyanúsítottak felelősségre vonása. Az agresszió bűntette miatt vádolt személyek ügyeinek lefolytatására azonban csak 2017 óta van hatásköre. Habár a bíróság székhelye Hágában található, tárgyalásait bárhol lefolytathatja.

A háromtagú bírói testület most arról fog dönteni, egyetért-e azzal, hogy „megalapozottan” feltételezhető, hogy Min Aung Hlaing büntetőjogi felelősséggel tartozik az ügyészség által állított bűncselekményekért. Nincs meghatározott időkeret a döntésükre, de általában körülbelül három hónapot vesz igénybe, amíg határoznak egy elfogatóparancsról.

Az ICC 2019-ben indította meg a vizsgálatot, de viszonylag szűk keretek között kénytelen eljárni, mivel Mianmar nem tagja az ICC-t létrehozó Római Statútumnak. Tevékenységét nagyrészt arra korlátozta, hogy bizonyítékokat gyűjtsön Banglades területén, amely tagja a bíróságnak.

De ki is valójában Min Aung Hlaing?

Min Aung Hlaing tábornok a mianmari hadsereg hivatásos tisztje volt, aki az etnikai csoportok elleni támadásaival szerzett magának kétes hírnevet. 1977-ben végzett az ország Védelmi Szolgálatok Akadémiáján, ahol hírhedt volt arról, hogy más diákokat zaklatott. Ezután gyalogsági tisztként kezdte véres katonai karrierjét. 

A védelmi szolgálatok főparancsnokaként 2011 márciusa óta vezeti a Tatmadaw-t (a mianmari fegyveres erők), amikor is őt választották ki a hosszú ideje a hatalmat birtokló Than Shwe altábornagy utódjául, aki nyugdíjba vonulásakor átadta az ország vezetését a polgári kormánynak. Mielőtt átvette a Tatmadaw irányítását, Min Aung Hlaing 2010 és 2011 között egyesített vezérkari főnökként szolgált. Min Aung Hlaing az első, aki mianmari Védelmi Szolgálati Akadémiát (DSA) végzett, majd katonai puccsot hajtott végre. Továbbá az első DSA-t végzett személy, aki később a Védelmi Szolgálatok főparancsnoka lett.

Az Egyesült Államok 2019-ben utazási szankciókat rendelt el a tábornok és más tisztségviselők ellen, arra hivatkozva, hogy bűnrészesek az emberi jogok megsértésében.

A tábornok a 2021. februári puccsal történt hatalomátvétel óta az Állami Közigazgatási Tanács elnökeként irányítja Mianmart. Emellett 2021 augusztusában kinevezte magát Mianmar miniszterelnökévé, 2024 júliusában pedig átvette az elnöki teendőket is. 

A felelősségre vonás nehézségei

Az érintettek hangsúlyozták, hogy az igazságszolgáltatás csak akkor lehetséges, ha a parancsot kiadják és végrehajtják. Mint mindig az ICC esetében, ez most is problémát jelent. A mianmari katonai rezsim nyilatkozatában közölte, hogy az ország nem tagja a bíróságnak, és nem ismeri el annak nyilatkozatait.

Bizonyára vannak olyan országok, amelyek vállalnák, hogy végrehajtják az ICC esetleges elfogatóparancsát, ha Min Aung Hlaing belépne a joghatóságuk alá.

Ezzel szemben azok a nemzetek, amelyek a legnagyobb valószínűséggel fogadnák őt – Oroszország és Kína – nem tagjai a bíróságnak, és szinte biztosan figyelmen kívül hagynák a letartóztatási parancsot.

Annak is kicsi az esélye, hogy egy délkelet-ázsiai kormány lépéseket tenne Min Aung Hlaing elfogására. A Nemzetközi Büntetőbíróság gyengén képviselteti magát a régióban; csak Kambodzsa és Kelet-Timor állama részes fele a Római Statútumnak. Nincs remény arra, hogy a kambodzsai hatóságok elfogatóparancsot adjanak ki, tekintettel saját ellenséges irányultságukra az emberi jogi normákkal szemben, valamint a szomszédok belügyeibe való „beavatkozás” elleni erős regionális normára.

Kelet-Timor vezetői hajlamosabbak lennének a letartóztatási parancs alapján cselekedni, de még ha Min Aung Hlaing úgy döntene is, hogy vállalja az odautazás kockázatát, Dili talán kétszer is meggondolná, hogy lépéseket tegyen-e, mert aggódik amiatt, hogy ez hatással lehet a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tagságára irányuló, még függőben lévő kérelmére. 

A többi délkelet-ázsiai állam, közül Thaiföld, aláírta a Római Statútumot, de még nem ratifikálta, míg a Fülöp-szigetek 2019-ben kilépett a Római Statútumból, mivel az ICC vizsgálatot folytatott Rodrigo Duterte akkori elnök véres „drogellenes háborúja” miatt.

Az egyetlen reális út magán Mianmaron keresztül vezet, ahol a katonai junta a közelmúltban megalázó vereségek sorozatát szenvedte el, amelyek jelentősen meggyengítették az ország nagy része feletti hatalmát. Ha az ellenállás végül győzedelmeskedik a fegyveres erők felett, vagy segít egy belső puccsot előidézni, amely eltávolítja Min Aung Hlaingot a hatalomból, elképzelhető, hogy átadják az ICC-nek, már ha túléli az összeomlást.

A rohingya menekültek és támogatóik számára némi vigaszt jelenthet az a tény, hogy az ICC ügyészei felismerték szenvedésüket, és mindent megtettek azért, hogy elnyomóikat bíróság elé állítsák. De hogy valaha is láthatják-e Min Aung Hlaingot a hágai börtöncellában, az egy egészen más kérdés.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.

(Borítókép:  Min Aung Hlaing 2021. június 23-án Moszkvában. Fotó: Sefa Karacan / Anadolu / Getty Images)