Új világrend szimbóluma jelent meg a Japán-tengeren és az Ománi-öbölben
További Külföld cikkek
-
Volodimir Zelenszkij reagált a Trump–Putyin egyeztetésre, beszélni akar az amerikai elnökkel
- Trump árulása miatt visszaköveteli a Szabadság-szobrot egy francia politikus
- Kétszáz katona és több tucat jármű: nagyszabású ukrán behatolási kísérlet hiúsult meg Oroszországban
- Erőszakos incidens történt az Antarktiszon, a sarkkutatók a kimenekítésükért könyörögnek
- Gyújtogatás, lázadás és kijárási tilalom Indiában egy bollywoodi film miatt
Mint írtuk, Észak-Korea több ballisztikus rakétát is kilőtt a Sárga-tengerbe hétfőn, reagálva Dél-Korea és az Egyesült Államok közös, „Szabadságpajzs” elnevezésű, tizenegy napig tartó hadgyakorlatára, amelyet Phenjan „veszélyes, provokatív cselekedetnek” minősített, ami „növeli a katonai konfliktus kockázatát”. A héten Irán, Oroszország és Kína is elkezdte a „Tengeri Biztonsági Övezet” néven ismert évenkénti hadgyakorlatát Irán déli részén, az Ománi-öbölben.
Nagy Dávid, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány biztonságpolitikai elemzője szerdán az InfoRádióban mondta el meglátásait a két hadgyakorlatról, felhívva a figyelmet arra, hogy bár a Japán-tenger és az Ománi-öböl földrajzilag bár távol van egymástól, az eseményekre mégis egyszerre érdemes odafigyelni. Úgy látja, a két hadgyakorlat önmagában nem növeli egy globális háború kitörésének kockázatát, de egyfajta blokkosodás kezdődött, különböző szövetségi rendszerek alakultak ki.
Az elemző szerint megszilárdul a kétpólusú világrend, amelynek egyik oldalán az Egyesült Államok vezette nyugati blokk, míg a másikon egy lazább tömörülés – a BRICS-tagországok, Észak-Korea, valamint néhány közel-keleti, ázsiai állam szövetsége – áll.
Nagy Dávid szerint az USA és az általa vezetett nyugati világ a saját befolyási övezetének lehatárolására, az erőkivetítési képességeinek megmutatására törekszik, ahogyan a kihívó államok – köztük Irán, Kína, Oroszország és Észak-Korea – „laza szövetsége” is. Az elemző elmondta, hogy a keleti blokk célja annak egyértelműsítése, hogy stratégiailag autonóm, független országok és a nyugati szövetségesek nélkül is „képesek mélyebb katonai és más jellegű kooperációra”, valamint meg tudják védeni a saját befolyási övezeteiket.