Miért szántja be Donald Trump az amerikai Oktatási Minisztériumot?

Miközben az európai sajtó az orosz–ukrán háború béketárgyalásaitól hangos, az amerikai emberek érdeklődését egy egészen más ügy köti le: az, hogy Donald Trump elnök elkezdte beszántani a szövetségi Oktatási Minisztériumot. A lépés nem váratlan, az elnök az utóbbi hónapokban ugyanis tömeges elbocsátásokat jelentett be a washingtoni kormányzat számos területén, ahogy azt a kampányában is belengette.

Már több ezer embert bocsátottak el a Szövetségi Nyomozóirodától (FBI), a nemzetközi segélyeket elosztó USAID-től (amit a Külügyminisztérium irányítása alá helyeztek), az Erdészeti Szolgálattól, a Kiberbiztonsági és Infrastruktúrabiztonsági Ügynökségtől (CISA) pedig több százat. De szárnyra kaptak pletykák arról is, hogy az Egészségügyi Minisztériumnál és számos más szervnél is hasonlóra készül az új, republikánus vezetés.

Végezetül, megszüntetjük az oktatási minisztériumot, és az oktatás ügyét visszaadjuk az államoknak

— mondta Trump még 2024-ben, egy Wisconsinban tartott kampányeseményen, amit aztán szinte minden egyes nyilvános beszédében megismételt, és a napokban nekilátott annak, hogy ezt az ígéretet a lehetőségeihez mérten be is váltsa. Ahogy az Index megírta, az elnök utasítására Linda McMahon oktatási miniszter kedden tömegesen elbocsátotta a hivatal „bürokratáinak” mintegy felét.

A szövetségi oktatási hivatal 1867 óta létezik, azonban önálló minisztériumként csak 1979 óta tartják számon, amióta Jimmy Carter egy elnöki rendelettel leválasztotta az oktatást az Egészségügyi és Emberi Erőforrások Minisztériumáról. Egyes republikánusok már egészen azóta a megszüntetéséért kampányolnak. 2024-ben a jobboldali szavazók 64 százaléka volt negatív véleménnyel az Oktatási Minisztériumról.

Mi baja a jobboldalnak a minisztériummal?

A republikánus szavazók három okból táplálnak ellenérzéseket a hivatallal szemben. Az egyik, hogy a Republikánus Párt hagyományosan az amerikai föderáció lazítása mellett kampányol. A konzervatívok azt szeretnék, ha az államok ügyeibe a szövetségi kormány csak minimális szinten szólna bele, míg a demokraták szerint szükség van egy erős központi szervezetre, ami kordában tartja a tagállamokat. Ez az úgynevezett state rightsról, vagyis az államok jogköréről szóló több évszázados vita. Egyébként ennek mentén tört ki a 19. századi polgárháború is. A déli-államok úgy vélték, joguk van saját jogkörben szabályozni a rabszolgaságot, vagyis megtartani azt a szövetségi kormány tiltása ellenére.

Az oktatási minisztériummal szembeni ellenérzések második fajtája nem a tradicionális konzervatív ideákból, hanem az új jobboldalról jön. A trumpizmus egyre inkább kezdi magára ölteni az illiberális ideológiát, amely ellenez minden autonóm, liberális intézményt, mert (eszerint) azoknak tisztviselőit nem választotta meg senki, így nincs joguk ellentartani a nép által választott vezetők akaratának. A trumpizmus hangadói, például Elon Musk techmogul, ennek a gondolatnak a támogatására elterjesztették azt az összeesküvés-elméletet, hogy a minisztérium egyrészt korrupt, másrészt

A harmadik egyszerű gazdasági megfontolás. A republikánusok a neoliberális, avagy libertariánus gazdasági iskolák hívei, amelyek minimális kormányzati költést, és a lehető legkevésbé szabályozott piacot preferálják az állami kiadásokkal és beavatkozással szemben.

A republikánusok szerint a költésekről inkább a Szövetségi Kincstárnak kellene döntenie, mert a jelenlegi vezetés nem megfelelően gazdálkodik. Továbbá a jobboldal zászlójára tűzte a szabadabb iskolaválasztást, amelynek keretében a magán- és az egyházi iskolák is részesülhetnének állami támogatásból, attól függően, hogy hány diák választja az adott intézményt. (A demokraták szerint ez arról szól, hogy a szegény iskoláktól és környékektől elvegyék a szövetségi támogatásokat, és átjátsszák a gazdagabbaknak.)

Mi fán terem az amerikai Oktatási Minisztérium?

Az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma megtévesztő neve ellenére a valóságban teljesen más funkciókat lát el, mint amit Európában megszokhattunk a hasonló nevű intézményektől. A kontinensünkön inkább az jellemző, hogy az edukációért felelős kormányszervek központosítva vannak, az USA oktatási szervezete viszont teljesen decentralizált. Ez a különbség abból fakad, hogy az Egyesült Államok nem egy Magyarországhoz vagy a többi európai nemzetállamhoz hasonló unitárius (vagyis egy politikai központtal rendelkező) állam, hanem több állam szövetsége, amelyek felett vagy között a szövetségi kormány különböző hivatalai gyakorolnak laza ellenőrzést.

Azaz minden egyes államnak saját oktatási rendszere és szabályai vannak, de még a helyi iskolai körzetek (school districts) is jelentős autonómiával rendelkeznek. Ellentétben az unitárius államokkal, mint Franciaország vagy Magyarország, ahol az oktatási minisztérium (itthon ez a Belügyminisztérium alá tartozó Oktatási Hivatal) közvetlenebb irányítást gyakorol az iskolák felett. Vagyis: központilag határozza meg a tanterveket, a vizsgarendszert, és sokszor még a tankönyveket is. Egyébként éppen ezért a washingtoni minisztérium ezen jogkörök hiányában még ha akarna sem tudna „woke” ideológiát terjeszteni, ahogy azzal a jobboldalon gyakran vádolják.

Az oktatás bankja

Felmerülhet a kérdés, hogy ha ezekbe a dolgokba a washingtoni szervenek nincs beleszólása, akkor mégis mi szükség van egy szövetségi szintű oktatási minisztériumra? Nos attól eltekintve, hogy Donald Trump szerint az égvilágon semmi, az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának jelenleg az a fő funkciója, hogy a Kongresszus által közoktatásra megszavazott pénzeket elossza – ezek a források szövetségi szinten beszedett adókból származnak.

Az európai típusú iskolarendszerekhez képest azonban szövetségi kormány nem finanszíroz teljes mértékben iskolákat, csak kiegészítő támogatásokat nyújt olyan intézményeknek, ahol helyi szinten kevés forrás áll rendelkezésre az állami oktatásra. Ez a „bank” diákhiteleket és ösztöndíjakat oszt ki, oktatási és művészeti programokat finanszíroz, valamint speciális nevelési igényű, fogyatékkal élő és szegény diákok esélyegyenlőségéhez biztosít pénzügyi forrásokat, szerte az országban. Az itt dolgozó bürokraták is – ennek megfelelően – nagyrészt pénzügyekkel kapcsolatos munkakörökben dolgoznak, és nem feltétlenül oktatási szakemberek. 

Megszüntethetik a republikánusok?

A rövid válasz az, hogy nem. Az Oktatási Minisztériumot csak a Kongresszus szüntetheti meg úgy, hogy felülírja az intézményt létrehozó 1979-es intézkedést egy újjabbal. Elméletileg ehhez elegendő lenne a Republikánus Párt jelenlegi szűk többsége, ugyanis egy új törvény elfogadásához az amerikai Képviselőházban és a Szenátusban is csak a törvényhozók 50 százaléka, plusz 1 szavazat szükséges.

Igen ám, de a demokraták annyira ellenzik a minisztérium bedarálását, hogy valószínűleg „filibustert” – magyarul obstrukciót – alkalmaznának a megakadályozására. Az USA Szenátusában az ellenzék bármilyen törvényt megakadályozhat azzal, hogy a vitát a végtelenségig húzza, mivel a Szenátus csak azután szavazhat egy új törvényről, ha a honatyák előbb elfogadtak egy indítványt arról, hogy a vitát lezárták.

A republikánusok nem valószínű, hogy találnának 7 szenátort, akik hajlandók megtörni az obstrukciót, ahogy arra is kevés esély van, hogy a minisztérium megszüntetése egyáltalán eljusson a felsőházba. Ezt onnan tudni, hogy a republikánusok trumpista szárnya már tavaly megpróbálta megszüntetni az Oktatási Minisztériumot, amit aztán a demokraták pont a Republikánus Párt mérsékelt szárnyának támogatásával együtt kaszáltak el a Képviselőházban.

A demokraták és a pedagógusok szerint a milliárdosok osztozkodnak

A Wall Street Journal értesülései szerint – mivel elnöki jogköre ehhez kevés, és a törvényhozásra sem számíthat – Donald Trump elnök terve jelenleg az lehet, hogy a minisztériumot belülről pusztítsa el. Ezért utasította a nemrégiben kinevezett Linda McMahon oktatási minisztert arra, „hogy tegyen meg mindent” a saját maga által vezetett hivatal „leállítására”, ennek első lépése volt, hogy kedden a 4400 alkalmazottból kétezret elbocsátottak.

Egy dolgot tisztázzunk. Ez a kormány a közoktatás elpusztítását tűzte ki célul, azért, hogy az iskolákat privatizálhassák. […] Tudjuk, hogy tudományos és művészeti programok fognak megszűnni, és azt is tudjuk, hogy nem lesz pénzünk etetni a gyerekeket

— mondta Becky Pringle, Amerika legnagyobb szakszervezetének, a tanárokat tömörítő Nemzeti Oktatási Szövetségnek az elnöke az ABC Newsnak, a leépítésről. A pedagógusszakszervezet vezetője hangsúlyozta azt is, teljesen egyértelmű, hogy

Hasonló véleményen volt Connecticut demokrata szenátora, Chris Murphy is, aki az X-en azt írta, hogy az Oktatási Minsztérium elleni támadás arról szól, hogy az állami iskolákat eladják „a vállalatoknak és magántőkét befektető társaságoknak”, akik aztán pénzt csinálhatnak a gyerekek oktatásából. Hozzátette, „a vállalati osztály és a milliárdos osztály belebetegszik abba, hogy eddig nem tehették rá a kezüket az Oktatási Minisztérium kincstárára és az iskoláinkra. Pont úgy, ahogy a múltban rátették a kezüket országunk egészségügyi rendszerére” — mondta a demokrata törvényhozó. 

(ABC, BBC, CNBC, The Hill, The Wall Street Journal)

(Borítókép:  Donald Trump és Elon Musk 2024. november 16-án. Fotó: Chris Unger / Zuffa LLC)