Lendületből tarolják le a világot Donald Trump haveri techmilliárdosai

Az angol nyelvben egy új szóval ismerkedhettünk meg. A sajtó a „broligarch” kifejezéssel illeti a MAGA-eszméket magukra öltött szupergazdagokat. A szó a brother („tesó”) és oligarch („oligarcha”) szavakból összerakott neologizmus. Magyarul a „tesóligarcha” kifejezést lehetne használni, mivel azonban ez a szó a magyar nyelvben nem létezik, így a továbbiakban maradjunk az eredetinél.

Kik ezek az emberek? Mik a céljaik? Mik a vízióik? Miért váltották le az elnök korábbi szűk, belső körét? És mit akarnak Trumptól?

Az utolsó kérdésre egyértelmű a válasz. Vajon ki ne akarna jóban lenni a világ legnagyobb hatalmával rendelkező emberével? Azonban ahogy azt majd később látni fogjuk, ez a válasz jóval cizelláltabb annál, mint az elsőre tűnik. Akkor kezdjük az első kérdéssel!

Itt álljunk meg egy pillanatra! A magyar közbeszédben Thiel viszonylag ismeretlen figura. Elon Muskról, Mark Zuckerbergről és Jeff Bezosról mindenki hallott. Azonban kis túlzással állíthatjuk, hogy mögöttük ez az ember áll. A Stanford Egyetemen végzett, 1996 óta van saját befektetési cége. 2004-ben elsőként szállt be kockázati befektetőként a Facebookba, a PayPalt pedig együtt alapította Elon Muskkal. Tagja a titokzatos Bilderberg csoportnak, és meglehetősen markáns elveket vall. Ő hozta létre az adatelemzéssel foglalkozó, mára már 20 milliárd dollár értékűre becsült Palantir vállalatot, ami az Egyesült Államok védelmi minisztériumának beszállítója, de dolgozik a CIA-nek és az NSA-nek is. Elavultnak tartja a demokráciát. Valamint a piaci versenyt – ami egy nagyvállalkozótól legalábbis szokatlan. A monopóliumok pártján áll, mert szerinte azok tudják elérni a legnagyobb profitot. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a világot zseniális vállalkozóknak kell irányítaniuk.

Thielnek nem csupán a legnagyobb techmilliárdosokkal van bensőséges kapcsolata. Gyakorlatilag ő „fedezte fel” Donald Trump alelnökét, a szintén a Szilícium-völgyből érkező J. D. Vance-t. Ő volt az, aki 2017-ben alkalmazta Vance-t globális befektetési cégénél, majd segítette politikai felemelkedését. 15 millió dollárt adományozott a 2022-es kampányának. Személyes és pénzügyi kapcsolatuk már jóval azelőtt kialakult, hogy Vance belépett volna a politikába. A Yale jogi karán Vance részt vett Thiel egy előadásán, ami a technológiák stagnálásról és az amerikai elit hanyatlásáról szólt.

Úgy látta, hogy ez a két tendencia… összefügg. Ha a technológiai innováció valóban jólétet eredményezne, akkor elitjeink nem versenyeznének ilyen keményen az egyre kevesebb presztízsértékkel rendelkező eredményekért

– írta később Vance a Thiellel való első találkozásáról a The Lamp Magazine című katolikus folyóirat 2020-as blogbejegyzésében. A későbbi alelnök Thiel előadását „a Yale-en töltött ideje legjelentősebb pillanatának” nevezte.

Elon Musk, a mini-Trump

Jelenleg Elon Musk Trump „társelnökeként” – a FrameLab podcast megfogalmazása szerint – egyfajta mini-Trumpként pozícionálja magát. De ezzel nincs egyedül. Sok más szupergazdag technológiai figura is elutasítja a Demokrata Párt politikáját, és teljes mértékben a trumpizmus mellé áll. De mit akarnak valójában ezek a broligarchák? Egy felszínes narratíva szerint csupán alacsonyabb adókat és kevesebb szabályozást. De ennél sokkal mélyebb a kérdés. Ezek a techbárók a pénzüket és a kezükben lévő technológiát arra akarják használni, hogy a globális hatalmi egyensúlyt a saját javukra billentsék – méghozzá tartósan.

Az amerikai elnöki beiktatási ceremóniák ülésrendje legalább annyira szimbolikus, mint amennyire politikai jelentést hordoz. Azok, akik a legközelebb ülnek a hivatalba lépő elnökhöz, nem csak saját jogon nagyhatalmúak, hanem valamiképpen az ország jelképei is. Hagyományosan a közvetlenül a hivatalba lépő elnök és családtagjai mögötti helyeket a kabinet új tagjai, korábbi elnökök vagy más befolyásos személyek számára tartják fenn. Trump elnök beiktatásán azonban semmi nem volt hagyományos. Az a döntés pedig, hogy a broligarchákat közvetlenül az elnök mögé ültették, előrevetítette a Trump-kormányzat által azóta követett irányt – írja az Ausztrál Nemzeti Egyetem honlapján Sarah Logan, az intézmény Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének oktatója. 

A broligarchák főként belpolitikai célokat tűztek ki maguk elé, különösen a trösztellenes törvények és a mesterséges intelligencia szabályozásának megváltoztatását. Befolyásuk azonban messze túlmutat az Egyesült Államok határain – és potenciálisan a technológiai ipar határain is. Amerika a második világháború vége óta uralja a globális rendet, és olyan intézményeket alakított ki, mint a NATO, az Öt Szem Együttműködés, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, sőt még az ENSZ is.

Mit akarnak ezek a „srácok”?

A „techtesók” különböző célokkal érkeztek Trump körébe. Elon Musk „nagyobb hatalmat” akar magának – írja a The Week –, és egy új űrversenyt, amely a SpaceX-nek kedvezne, ami mára a NASA kiszervezett rakétaszolgáltatója lett. Jeff Bezos, aki azt reméli, hogy Blue Origin programja felnő a SpaceX-hez. És az állami megrendelésekért tenni is hajlandó. A jobboldalisággal nem különösebben vádolható Bezos tulajdonában lévő The Washington Post az elnökválasztáson egyik jelölt mögé sem állt be. Így a lapról elmondható volt, hogy nem támogatja Kamala Harrist, holott a korábbi amerikai szokások szerint nyilván ezt tette volna. 

Sam Altman azért lobbizik az elnöknél, hogy Amerika továbbra is „teljes mértékben támogassa” a mesterséges intelligenciát, hogy „megőrizze elsőségét Kínával szemben, amely komolyan beszállt a versenybe”. Ami Zuckerberget illeti, azt szeretné, ha Trump „nem dugná börtönbe élete végéig”, amivel „tavaly fenyegetőzött”.

A Vox szerint egy ideológiai elem is szerepet játszik. Zuckerberg kulturális változást jelentett be a Metánál, hogy visszaszorítsa az állítólagos baloldali elfogultságot, és a közelmúltban a The Joe Rogan Experience podcastban azt állította, hogy a „vállalati világ »kulturálisan kasztrált«”, és „olyanná kell válnia, ami több »férfias energiával« rendelkezik”.

A „broligarchák” céljai nagyon különbözőek, de ami közös bennük, az a

sci-fi és a fantasy iránti szenvedélyes szeretet,

amely az emberiség jövőjéről alkotott elképzeléseiket alakította, és „a saját szerepüket, mint annak leendő megmentőit”.

Mit akar Trump a tesóktól?

Amerika technológiai ágazata „az amerikai gazdaság egyik legfontosabb motorja, ezért Trump rájuk számít az USA gazdasági növekedése és „a kampány során tett ígéreteinek betartása” érdekében – írta Chris Stokel-Walker a The I Paper hasábjain.

A szólásszabadság Trump kampányának egyik legfontosabb alapelve volt, és a közösségi médiához kötődő álláspontja lehetőséget ad neki arra, hogy ezen elv bajnokaként lássák. A szólásszabadságról szóló passzusok az elnök végrehajtási rendeleteiben „performatívak” voltak – mondta a lapnak Steven Buckley, a City St George’s, University of London oktatója. Ezek valójában jelzések azoknak, akiket beemelt a kabinetjébe, hogy zöld utat kapnak, hogy zaklassák és megfélemlítsék Trump ellenfeleit. 

Most mi következik?

Stokel-Walker szerint a mesterséges intelligencia deregulációja az Egyesült Államokban a „józan ész biztosítékainak” elvesztését kockáztatja. Ezek eddig megvédték az amerikaiakat a csalásoktól, a diszkriminációtól és egyéb kockázatos gyakorlatoktól.

Donald Trump befolyása a közösségi média vezetőire a kisebbségi csoportok számára is vészjósló. A Meta ideológiai fordulata mellett Bezos törölte az Amazon vállalati politikájából az „LMBTQ+ jogok” és a „méltányosság a feketék számára” kifejezéseket.

A közvélemény egy jó részének azonban az a benyomása, hogy az elnök „high-tech rablóbárók csapatával vette körül magát”, akik „már most is túl erősek, és hamarosan még erősebbek lesznek”. Trumpot a „digitális kevesek aranykorának” elhozására irányuló projektjük „tökéletes támogatójának” tekintik.

(Borítókép: Elon Musk és Donald Trump 2025. március 11-én. Fotó: Pool / AP)