Eljutottunk odáig, hogy már kiborgcsótányokat vetnek be

A világon elsőként 10 kiborgcsótányt vetettek be, hogy segítsenek a szingapúri kutató- és mentőcsapatnak a március 28-i 7,7-es erősségű mianmari földrengést követően.

Ezek a rovar-robot hibridek lényegében madagaszkári sziszegő csótányok, amelyeket apró „hátizsákokkal” láttak el, amelyek infravörös kamerákat és érzékelőket tartalmaznak az emberi hőnyomok érzékelésére.

Az általuk gyűjtött információkat egy gépi tanuló algoritmusba táplálják, hogy életjeleket keressenek, majd vezeték nélkül elküldik a helyszínen dolgozó mérnököknek.

A szingapúri Home Team Tudományos és Technológiai Ügynökség (HTX) a Nanyang Technológiai Egyetemmel és a Klass Engineering and Solutions céggel közösen fejlesztette ki őket. Bár még csak a fejlesztési szakaszban voltak, a mianmari katasztrófa arra ösztönözte a HTX-et, hogy gyorsított ütemben fejlessze a prototípusokat.

A HTX négy mérnökkel együtt elrepítette őket a szingapúri polgári védelmi erők (SCDF) 80 fős Lionheart hadműveletéhez, ahol a legsúlyosabban érintett területeken, többek között Mandalajban és a fővárosban, Naypyidawban használták őket.

Első bevetésük március 31-én egy összeomlott kórháznál volt, egy körülbelül két futballpálya méretű területen. Miután az SCDF keresőkutyákkal bejárta a területet, kérték, hogy a csótányokat a törmelék alatti ellenőrzéshez használják. Ez körülbelül 45 percig tartott nekik.

Bár túlélőket nem találtak, a kiborgok hasznosnak bizonyultak az olyan területek feltérképezésében, amelyeket az emberi vagy kutyás mentők nem tudtak lefedni.

Yap Kian Wee, a HTX mérnöke szerint a csótányok végig jó állapotban voltak, sárgarépából és vízből álló étrenddel éltek. „Van bennünk egyfajta küldetéstudat, ami arra késztet bennünket, hogy folyamatosan fejlesszük ezt a technológiát, hogy gyorsabban megtaláljuk a túlélőket” – nyilatkozta. A csótányok és kezelőik kedden tértek haza a szingapúri kontingenssel.

A kiborgcsótányok kifejlesztésének jelentősége

Bár ez az első alkalom, hogy kiborgcsótányokat használtak humanitárius misszióban, a tudósok már egy ideje dolgoznak ezeken a biohibrideken. Már 2006-ban az Egyesült Államok fejlett védelmi kutatási projektek ügynöksége felkérte az amerikai tudósokat, hogy nyújtsanak be „innovatív javaslatokat a rovarkiborgok létrehozására szolgáló technológia kifejlesztésére” – számolt be a The Guardian.

Azóta is érdeklődés mutatkozik ezen robotbogarak létrehozása iránt, amelyek különféle célokra szolgálnak, a kémkedéstől kezdve a keresési és mentési feladatokig, mint például a Szingapúr által használtak. Japánban és Ausztráliában szintén kísérleteztek kiborgcsótányokkal az elmúlt években.

Az élő szervezetek ilyen módon történő felhasználása a hagyományos robotoknál nagyobb alkalmazkodóképességet és manőverezőképességet tesz lehetővé, különösen kiszámíthatatlan körülmények között. A folyamatban lévő kutatások továbbá a biológiai szövetek és az elektronikus eszközök közötti interfész javítására összpontosítanak, fokozva e hibrid lények irányítását és funkcionalitását. Végső soron

Ahogy a technológia tovább fejlődik, valószínűleg további előrelépések lesznek, amelyek lehetővé teszik a kiborgrovarok gyakorlati alkalmazását a valós életben.

A kutatók az élő szervezetek ilyen módon történő felhasználásának lehetséges ökológiai hatásait és etikai megfontolásait is vizsgálják, valamint azt, hogy az ilyen technológiát hogyan lehet biztonságosan és felelősségteljesen kifejleszteni a valós életben való gyakorlati felhasználásra. Összességében, bár ezek a kísérletek még korai szakaszban vannak, jelentős előrelépést jelentenek a biohibrid rendszerek területén, amelyek biológiai szervezeteket egyesítenek elektronikus eszközökkel a képességek fokozása és az összetett problémák újszerű megoldása érdekében.

Délkelet-Ázsia mint ideális terep?

Tekintettel a régió természeti katasztrófákkal szembeni sebezhetőségére – az indonéziai és mianmari földrengésektől a Fülöp-szigeteki és vietnámi tájfunokig – ez a fajta innováció különösen időszerű.

A kiborgcsótány-technológia számos meggyőző előnyt kínál a délkelet-ázsiai katasztrófaelhárítás számára: megfizethetőbb, mint a hagyományos robotmegoldások, minimális kockázatot jelent a személyzet számára, és kiváló mobilitással rendelkezik a szerkezetileg instabil környezetben.

Ez az úttörő erőfeszítés a regionális együttműködés új lehetőségeit is felveti. Az ASEAN-tagállamok hasznot húzhatnának a kiborgok által támogatott kutató-mentő műveletekre vonatkozó közös képzésből, a szabványosított biohibrid mentőeszközök közös kifejlesztéséből és a technológiai alapú katasztrófaprotokollok közös kialakításából.

Az olyan szervezetek, mint az ASEAN Humanitárius Segélyek Koordinációs Központja (AHA Központ) potenciálisan integrálhatják ezt a technológiát regionális felkészülési kereteikbe, átalakítva a blokk jövőbeli válságokra való reagálását.

A gyakorlatias, költséghatékony és méretezhető megközelítéssel Délkelet-Ázsiának lehetősége van arra, hogy a világ élére álljon a biológia és a robotika közjó érdekében történő egyesítésében.

Ahogy az éghajlati válság fokozódik és a katasztrófák gyakoribbá válnak, ezek az apró kiborgok óriási szerepet játszhatnak az életek megmentésében.

Klemensits Péter, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa