Új szereplő vetheti meg a lábát az európai kőolajpiacon

A hír 2025 elején érkezett, hogy a kazah nemzeti olaj- és gázipari vállalat, a KazMunayGas fontolóra vette egy, az orosz Lukoil tulajdonában lévő, Bulgáriában található olajfinomító megvásárlásának lehetőségét. A Lukoil Neftohim Burgas AD fő részvényese, a Litasco SA már több ajánlatot is kapott az üzem megvásárlására, köztük a KazMunayGastól is. A fő ok, amiért a Lukoil meg szeretne szabadulni a burgaszi finomítótól, az Oroszországra kivetett szankciók hatása.

Bár az első jó néhány szankciós csomagban (úgy a tizedik szankciós csomagig) az orosz Lukoilnak a bulgáriai tevékenységével kapcsolatban voltak enyhítések – aminek oka Bulgária és a Balkán energiaszektorának biztonságos üzemeltetése volt –, mostanra a vállalkozás működése sokkal bonyolultabbá vált. Az uniós országok 2024 januárjától ugyanis megtiltották az orosz kőolajból előállított üzemanyag importját, ezzel párhuzamosan pedig a Lukoil a Rosenets tengeri kikötőterminál üzemeltetésére vonatkozó engedélyét is elvesztette, és a bolgár hatóságok is 60 százalékos nyereségadó fizetésére is kötelezték az orosz vállalatot. Ezt követően pedig a bulgáriai üzem csak Kazahsztánból, Iránból és Tunéziából származó kőolajat kezdett el fogadni.

Mit lehet tudni a burgaszi finomítóról?

A burgaszi finomító az egyetlen Bulgáriában és a legnagyobb az egész Balkánon. A finomító naponta körülbelül 196 ezer hordó olajat dolgoz fel (viszonyításként a Mol által üzemeltetett százhalombattai Dunai Finomító 165 ezer hordó per nap (8,1 millió tonna per év) kőolaj-feldolgozási kapacitásával a közép-kelet-európai régió egyik legnagyobb finomítója).

Termelési volumenén kívül a burgaszi finomító „előnye”, hogy különböző kőolajfajtákat is képes feldolgozni. Ugyanakkor a termelését jelenleg az orosz uráli (Urals) és hasonló fajtákra optimalizálták, aminek köszönhetően a Kazahsztánból származó kőolaj kiváló alapanyag a finomító számára. Tehát abban az esetben, ha a KazMunayGas megvásárolja a finomítót, a vállalatnak nem kell átalakítania a berendezéseket, vagy ideiglenesen leállítania a termelési folyamatokat a finomítóban, ami óriási költséghatékonyságot jelent.

Ezenkívül érdemes azt is kiemelni, hogy a burgaszi kőolaj-finomító a bolgár belföldi és a regionális piacot egyaránt ellátja, és a rozeneci kikötőn keresztül tengeri exportra is képes, ami egy ritka és hatalmas előny egy kőolaj-finomító esetében. Emellett pedig a Fekete-tengerhez közeli stratégiai elhelyezkedése a finomítónak támogatja a hozzáférést mind a kőolajimporthoz, mind pedig a finomított kőolajtermékek exportjához.

Mindazonáltal elemzők szerint a burgaszi finomító stratégiailag fontos eszköz lehet a KazMunayGas számára. Megvásárlása elősegítené és megerősítené a kazah nemzeti vállalat pozícióját Európában, ahol a KazMunayGas már rendelkezik/rendelkezett a Petromidia és a Vega finomítókkal. Ezenkívül a burgaszi finomító napi 196 ezer hordós kapacitásával

A roseneci kikötőhöz való hozzáférés pedig a kazah vállalat számára diverzifikálhatja a kazah kőolajexport lehetőségeit. Emellett pedig a finomító kompatibilitása a kazah kőolajjal stabil piacot biztosíthat a kazah erőforrásoknak, és optimalizálhatja és stabilizálhatja a kazah kőolajexport logisztikáját.

Ugyanakkor Kazahsztánnak folyamatos olajellátást kell biztosítania majd a finomítók számára, ami kitermeléskapacitás-beli kérdéseket vet fel a kazah óriásvállalattal szemben, hogy képes lesz-e biztosítani a növekvő hazai és az exportszükségleteket, mivel a kazah kőolajmezők kitermelési ütemtervei csökkenőben vannak.

Mindazonáltal a burgaszi finomító eladásával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Lukoil Neftochim Burgas üzem megvételére a másik nagy esélyes a magyar olaj- és gázipari társaság, a Mol Nyrt., amely információt a bolgár kormány is megerősítette.

Azonban, ha a kazah vállalat sikeresen hajtja végre az ügyletet, versenyelőnyhöz juthat olyan riválisokkal szemben, mint a Mol és a Socar, és megerősítheti szerepét az európai energiapiacon.

Miért kerül „csak” ennyibe egy finomító?

A Balkán legnagyobb finomítójának egymilliárd dolláros ára meglehetősen alacsony. A milliárdos ár megítéléséhez fontos, hogy összehasonlítsuk a világpiacon történt hasonló üzletekkel. Az Antipinszkij finomítót (Oroszország, napi 140 ezer hordó) másfél milliárd dollárért adták el (nehéz pénzügyi helyzete miatt). A burgaszi finomító azonban orosz „testvéréhez” képest nagyobb kapacitással és modernebb technológiával rendelkezik, ami elviekben növeli az értékét, ugyanakkor az orosz kőolajtermékekre kivetett szankciók és a korlátozások kevésbé teszik vonzóvá a finomítót a vevők számára.

Ugyanakkor az üzlet ellen szól, hogy a KazMunayGasnak már van tapasztalata az európai olajipari eszközök megszerzésében, de ez a tapasztalat negatív. Példa erre a romániai Petromidia üzem megvásárlása. A KazMunayGas még 2007-ben 2,7 milliárd euróért szerezte meg a vállalat részvényeinek 75 százalékát (majd később megvásárolta a maradék 25 százalékot is, valamint csaknem 1,4 milliárd dollárt fektetett az üzem korszerűsítésébe).

A Petromidia üzem stratégiailag – hasonlóan a burgaszi üzemhez – kedvező helyen, a Fekete-tenger partján található, de a vállalkozás veszteségesnek bizonyult. A kazah óriásvállalat pedig úgy próbált befektetést vonzani a veszteséges finomítóba, hogy megpróbálta eladni az üzemben lévő részesedését a China Energy Company Limitednek, de az üzlet meghiúsult.

A KazMunaiGas romániai kalandja nemcsak pénzügyi szempontból, hanem Kazahsztán nemzetközi színtéren való megítélése szempontjából is kudarc lett. Kazahsztánnak a bolgár olajfinomítóval kapcsolatos terveiben a kérdés az, hogy kazah szempontból nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy a burgaszi finomító megvásárlása újabb kudarc lesz, valamint hogy a KazMunayGasnak kell-e cserébe adnia bármilyen engedményt – ilyen kérés lehet akár, hogy orosz vállalatok a kazah kőolaj- és földgázmezők feltárásának és fejlesztésének a jogait megszerezzék – a Lukoilnak annak érdekében, hogy megszerezzék a burgaszi finomítót a riválisok előtt.

Veres Szabolcs, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.

(Borítókép: A burgaszi kőolaj-finomító. Fotó: Michaela Vatcheva/Bloomberg via Getty Images )