Az utolsó szó jogán: vádbeszéddel ér fel a börtönbe zárt orosz újságíró levele a rácsok mögül

További Külföld cikkek
- Tizenöt emeletnyi zuhanást élt túl egy kétéves gyermek az Egyesült Államokban
- Nagyszabású offenzívát indított Izrael a kiéheztetett gázai területek elfoglalásáért
- Dezinformációval és kormányzati cenzúrával fordulnak a románok a kampányhajrára
- Megtagadták a kormánybiztos információkérését a USAID-támogatásokkal kapcsolatban
- Valósággá vált A remény rabjai című film: falba vágott lyukon keresztül szöktek meg a rabok
Krigert – Antonyina Favorszkajával, Konsztantyin Gabovval és Szergej Karelinnel együtt – tavaly nyáron tartóztatták le azzal a gyanúval, hogy „szélsőséges közösség” tagjai voltak. A tárgyaláson azzal vádolták őket, hogy „anyagokat gyűjtöttek, videókat készítettek és szerkesztettek” Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa és YouTube-csatornája számára.
Favorszkaja és Kriger szerkesztősége, a SOTAVision független hírportál többször, de hiába cáfolta a vádakat azzal érvelve, hogy egyikük soha sem dolgozott Navalnij szervezeteinek. A két vádlott az ítélethirdetés előtt – az utolsó szó jogán – írásban fogalmazta meg nyilatkozatát.
Favorszkaja levelének közzétételét a börtöncenzúra nem engedélyezte, Kriger börtönben írt sorait azonban szerkesztősége publikálta, majd kivonatosan a Moscow Times is közölte.
„A nevem Artjom Kriger, 24 éves vagyok” – mutatkozik be a szerző, aki februárban a Matroszkaja tisina, A Tengerészek Csendje elnevezésű fogda egyik különleges cellájában fogalmazta meg üzenetét.
Ha valaki csak a bevezetőt olvassa, azt feltételezheti, hogy egy rendkívül veszélyes bűnöző műve – hiszen ki mást tartanának elkülönítve egy moszkvai börtönben.
A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek az Orosz Föderáció nevű országban. Az igazság az, hogy a zárónyilatkozatot nem egy gonosztevő, hanem egy közönséges újságíró – Artjom Kriger vetette papírra.
Az elmúlt nyolc hónapban őrizetben tartottak, elszigeteltek a közösségtől, és a nevem bekerült a hatóságoknak a szélsőségesekről és terroristákról vezetett nyilvántartásába, holott négy és fél éven át szorgalmasan csak a szakmai feladataimat végeztem becsületes, megvesztegethetetlen és független újságíróként
– vallotta magáról Kriger.
Az újságírás kockázatai
„A megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tettnek számít” – idézte az „extremizmus” vádjára hivatkozva George Orwellt, és a nagy író definíciója alapján leszögezte: „Putyin elnök Oroszországában becsületes és hivatásos újságírónak lenni, nem pedig gyalázatos propagandistának, bűncselekménynek és szélsőséges tevékenységnek számít”.
Mindig is újságíró akart lenni.
A szemem felcsillant, a szívem pedig megdobbant a gondolatra, hogy videók és cikkek közvetítésével tájékoztassam az embereket.
Már az iskolában elkezdett videókat gyártani és fogalmazásokat írni azzal a szándékkal, hogy fejlessze képességeit, tapasztalatot szerezzen.
Elkötelezettje voltam, vagyok és leszek a társadalmi és politikai újságírásnak. Teljesen tisztában voltam azzal, hogy ez a szakma milyen kockázatokat rejt magában Oroszországban
– vallja levelében, amely szerint a független újságírónak folyamatosan szembe kell néznie a bebörtönzés, az erőszak és a súlyos anyagi gondok fenyegetésével.
Első kézből tapasztaltam meg egy elnyomó állam minden varázsát
– összegezte a kockázatokat Kriger.
Azt szeretné, hogy hazáját tiszteljék, és ne rettegjenek tőle
Azt írta: nem akart menekülni, de nem akart félelemben sem élni. Be akarta bizonyítani, hogy Oroszországban lehet – és kell – újságírást művelni.
Ha ezért a meggyőződésemért a szabadságommal vagy az életemmel kell fizetnem, hát legyen.
Oroszországban maradt, és alkotott, amikor pedig megadatott a ritka lehetőség, hogy külföldre utazzon, és pihenjen, nem hallgatta meg barátai tanácsát, akik azt javasolták, hogy ne térjen haza.
Miért kellene félnem? Mit csináltam rosszul?
– érvelt, hisz csak egy újságírónak tartotta magát, nem bűnözőnek. Egészen 2024. június 18-ig, amikor elmentek érte. Betörtek az otthonába, arccal lefelé a földhöz szegezték, és megfosztották a szabadságától. Igazi orosz hazafinak tartja magát, aki nem akarja, hogy Oroszország elszigetelődjön.
Azt szeretné, hogy hazáját az egész világon tiszteljék, ne pedig rettegjenek tőle.
„Ha 2025-ben a szabadságommal kell fizetnem a meggyőződésemért, akkor erre készen állok” – írta Artjom Kriger a zárkájából.
(Borítókép: Artjom Kriger, orosz újságíró Moszkvában, Oroszországban 2025. április 15-én. Fotó: AFP)