Oroszország lassan közeledik Észtország felé a Narva folyón keresztül

Annak ellenére, hogy az országok közötti vízi határokat legtöbbször csak térképen jelölik, Oroszországot és Észtországot már évek óta ezek az úszó határkövek választották el egymástól a Narva folyón. Ezek segítségével mindenki tudhatta, hogy melyik ország területén tartózkodik a hajójával.

Mivel a folyómedrek időnként eltolódnak, ezért a felek minden tavasszal összeültek, hogy a folyóhatárokat a Narva elmozdult folyómedréhez igazítsák, majd a bójákat újból kihelyezzék, még mielőtt a nyári szezonban a víz megtelik kenusokkal, hajósokkal és horgászokkal.

Észtország tavaly tavasszal ugyanígy megismételte a bóják kihelyezését, azonban az eddigi évekhez képest volt egy nem elhanyagolható különbség: Oroszország már 2023 végén jelezte, hogy nem ért egyet a bóják észtek által javasolt pozícióival. S mivel az oroszok nem voltak hajlandók kompromisszumra, ezért az észt határőrök az egy évvel korábbi, mindkét fél által elfogadott paraméterek alapján inkább kihelyezték a határjelölőket a vízre, nehogy valaki véletlenül átkeveredjen az orosz oldalra, és ebből Észtországnak konfliktusa származzon Oroszországgal.

Észtország területéről vitték el a határjelzőket

A tervezett 250 bójából az észtek először csak 50 darabot tettek ki, azokat is saját vizeikre. Az orosz határőrök a május 23-ára virradó éjjelen érkeztek meg, és amikor elmentek, magukkal vittek 24 darab határbóját is, amelyekért be kellett hatolniuk észt területre. Habár egy ilyen esettől természetesen nem élesedik a NATO 5. cikkelye, és nem tör ki a harmadik világháború sem egyszerű strandbóják miatt, a lépés attól még egyértelműen barátságtalan. Az incidens óta Észtország többször is megkérte az orosz felet, hogy tegyék vissza a bójákat, de nem voltak hajlandók, szóval a Narva folyón azóta gyakorlatilag megszűnt a vízi határ.

Amennyiben egy ország a szárazföldi határokkal csinálná ugyanezt, a nemzetközi felháborodás jóval nagyobb lenne, azonban a vízi határok kérdése sokkal komplikáltabb.

Peking az utóbbi 15 évben szép lassan teleépítette a Dél-kínai-tengert mesterséges szigetekkel, amelyek gyakorlatilag apró katonai bázisok. Az ázsiai ország mit sem törődött azzal, hogy a vizek a nemzetközi jog szerint − egyéb országok mellett − a Fülöp-szigetekhez tartoznak, akik az ENSZ-hez fordult az ügyben, de ez semmit sem változtatott. Bár a bíróság egyhangúlag Manila mellé állt, és kimondta, hogy Kína megsérti az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, Peking egyszerűen figyelmen kívül hagyta a döntést. Most Kína mesterséges szigetekkel és katonai létesítményekkel rendelkezik ezeken a vizeken.

Az apró ország megfélemlítése a cél

Általában szürkezónás agressziónak szokás nevezni az ilyen, nem könnyen bekategorizálható cselekedeteket, mint a bóják összeszedése, és ezáltal a vízi határok kitolása. Azonban a kínai pozicionálástól eltérően Toomas Hendrik Ilves, korábbi észt elnök a Narva folyón kialakult felfordulást inkább úgy nevezi, hogy „geopolitikai mikroagresszió”, ami szerinte rendszeres Oroszország részéről.

Ez egy újabb ostoba játék, amit az oroszok játszanak. Csak az elmúlt néhány hónapban láttuk, hogy robbanóanyagot helyeztek el szexjátékokban Litvániában, láttuk az árnyékflottát, láttuk a mélytengeri kábelek elvágását, és az utóbbi időben Észtországban rengeteg GPS-zavarásos eset is történt. Ez egy folyamatos zaklatási politika. Tudatják velünk, hogy ott vannak és problémát jelenthetnek

− mondta a korábbi észt államfő a Foreign Policynek.

A balti állam nem véletlenül tart hatalmas keleti szomszédjától. A mai Észtország teljes területét először az 1700-as években, a nagy északi háború idején szállták meg orosz csapatok, ahonnan 200 évvel később, az orosz polgárháborúval egyidőben kirobbant észt függetlenségi háború során a Baltikum északi részének lakói sikerrel kiűzték őket.

A függetlenség azonban csak húsz évig tartott, mert 1940-ben a Szovjetunió is megszállta a területet, és véget vetett a fiatal észt államnak. Most, hogy Vlagyimir Putyin elnök vezetése alatt az Orosz Föderáció arra törekszik, hogy az elődállamok területeit visszaszerezze, és Georgia, valamint Ukrajna egyes részeit is megszállta, a volt szovjet köztársaságban rendkívüli az aggodalom, hogy az oroszok visszatérnek.

A félelem nem alaptalan, az Oroszországban befolyásos nacionalisták szeretnék, hogy a balti államok újból hozzájuk tartozzanak, azonban mindhárom (Észtország, Lettország és Litvánia) NATO-tagállam, így egy valódi próbálkozás a megszállásra azonnali konfliktust eredményezne az Észak-Atlanti Szerződés tagállamaival, köztük az Egyesült Államokkal. 

Ez még pont nem számít területi agressziónak

Természetesen nem a Narva folyó bójáival űzött „játék” az egyetlen, amivel Oroszország folyamatosan tudatja jelenlétét a Balti-térségben. Az utóbbi 18 hónapban a kalinyingrádi orosz enklávéból „valakik” rendszeresen zavarják a régió országainak GPS-navigációját – ez minden bizonnyal az orosz hadsereg, amelyik így akarja elrejteni az enklávéban folyó katonai tevékenységeket a NATO szemei elől. A GPS-jelek zavarása azonban komoly problémákat okoz a légi közlekedésben, és kockázatai is vannak. Szerencsére a pilótákat és a légi irányítókat kiképzik a GPS nélküli navigációra, amely képességükre az észt légiközlekedés egyre többször szorult rá az utóbbi másfél évben.

Ráadásul Oroszország a múltban már alkalmazott ennél is durvább szürkezónás agressziót, igaz, nem egy NATO-taggal szemben. A Kaukázusban az oroszok által támogatott szakadár köztársaságok és Georgia közötti határt az oroszok rendszeresen mozgatják egyre beljebb és beljebb a grúz területeken, az éj leple alatt. Ez az úgynevezett „lopakodó megszállás”. Georgiát Oroszország 2008-ban megszállta, miután az ország csatlakozása napirendre került a NATO-ban, azóta is orosz csapatok ellenőrzik területének 20 százalékát, és Moszkvának komoly gazdasági és politikai befolyása van az országban. 

Habár Észország megpróbálta már napirendre tűzni, de a NATO ingerküszöbét a Narva bójái körüli incidens nem üti meg, mert pont a valódi területi agresszió határvonalán egyensúlyoz. Egyébként ahhoz, hogy a NATO egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel, az kellene, hogy a szerződés négyes cikkelye szerinti helyzet fennálljon, ami így szól: „A Felek tanácskozni fognak egymással, valahányszor bármelyikük véleménye szerint a Felek egyikének területi épségét, politikai függetlenségét vagy biztonságát veszély fenyegeti.” Jelenleg a probléma túl apró a NATO-nak. 

(Borítókép: Narva folyó 2024. július 24-én. Fotó: Jaap Arriens / NurPhoto / Getty Images)