Ferenc pápa örökké élő üzenetet hagyott ránk

A húsvéthétfőn, 88 éves korában meghalt Ferenc pápa szavai azokhoz is utat találtak, akik távol álltak a katolikus egyháztól, mert egyszerűsége, embersége és a szeretet elsőbbségét hirdető üzenete hidat épített hívő és nem hívő között. Tavaly decemberben már írtunk A jó élet (Buona Vita) – 15 tanács és útmutatás a boldog, örömteli élethez című kötetről, amely a katolikus egyházfő gondolatait, erkölcsi alapelveit és lelki útmutatásait foglalja össze. Ezek az üzenetek a keresztény hit szellemében segítenek egy boldogabb, teljesebb élet megélésében – és ma már Ferenc pápa örökségének részét képezik. Most ezek közül válogattunk és emeltünk ki néhány elgondolkodtató bölcsességet.

Ferenc pápa fontosnak tartotta a kedvesség gyakorlását, amely „nem mellékes apróság vagy felszínes, polgári magatartás”, hanem mély, tiszteletet kifejező emberi hozzáállás. Az volt a véleménye, hogy ha elterjed a társadalomban, akkor megváltoztatja az emberek közötti kapcsolatokat, elősegíti a békés együttélést és a konfliktusok feloldását. Segít békét találni ott is, ahol az indulatok már mindent leromboltak.

A szeretet több mint jótékony cselekedetek sorozata

– mutatott rá Ferenc pápa. Ezzel a keresztény szeretet lényegét fogalmazta meg: a másik ember méltóságának elismerését. Nem a külsőségek vagy az erkölcsi megjelenés alapján szeretünk, hanem azért, aki a másik valójában. A szeretet nem feltételhez kötött, hanem értékalapú. Ferenc pápa szerint ez a felfogás nemcsak személyes, hanem társadalmi szinten is hat: alapja lehet egy olyan közösségnek, ahol a barátság és a testvériség mindenki számára elérhető. Ez egyben az általa képviselt egyház társadalomképének is alapja: befogadó, sokszínű, nem kirekesztő, és a legmélyebb emberi kapcsolódásra törekszik.

Tanuljunk meg újra sírni

Ferenc pápa szerint a mai világban eltompult az együttérzés. „A mai világból hiányzik a sírás” – a mások szenvedése iránti mély megrendülés. A sírás nem gyengeség, hanem a spirituális és erkölcsi érzékenység jele.

A pápa tanítása arról szól, hogy a keresztény hit nem lehet érzéketlen a világ szenvedése iránt: empátia és a könnyek képessége nélkül nincs valódi krisztusi követés. A kérdés, amit feltett – „Tudok-e sírni másokért?” –, valójában egy önvizsgálatra hívás, amely az irgalmasság és a társadalmi felelősség alapja. Csak azok képesek igazán megérteni az élet fájdalmas valóságait, akik sírni tudnak – nem önsajnálatból, hanem mások nyomorúsága láttán. A könnyek ugyanis segítenek abban, hogy tisztábban lássunk, és emberibbek legyünk. Ezért Ferenc pápa azt tanácsolta: tanuljunk meg újra sírni.

Egy kultúra, amely hamis ígéreteket tesz, nem szabadíthat fel, csak önzést szül, sötétséggel és keserűséggel tölti meg a szívet. (...) Amikor egy nép, vallás vagy társadalom »kis világgá« válik, elveszíti a legjavát, és öntelt gondolkodásmódba esik, abba, hogy »én jó vagyok, te rossz vagy«

– figyelmeztetett Ferenc pápa. Szerinte a modern kultúra gyakran olyan hamis boldogságígéretekkel áltat, amelyek nem felszabadítanak, hanem önzéshez, elszigetelődéshez és lelki kiüresedéshez vezetnek. Ezzel szemben Isten bölcsessége arra tanít, hogy fogadjuk el és értsük meg azokat is, akik másként gondolkodnak, és ne zárkózzunk be saját világképünkbe.

A hitből fakadó bölcsesség azonban nyitottságra, alázatra és a valódi értékek keresésére ösztönöz. Segít túllépni a komfortzónánkon, és rátalálni arra, ami az életet széppé és méltóvá teszi.

Kérlek, ne »turmixoljátok« össze a Jézus Krisztusba vetett hitet. Van narancsturmix, almaturmix, banánturmix, de kérlek, ne igyatok »hitturmixot«

– ezzel Ferenc pápa metaforikus nyelvezettel egyértelműen elutasította a hit relativizálását vagy leegyszerűsítését. A hit nem ízlés szerint válogatható elemekből áll, hanem egységes és határozott elköteleződés Jézus Krisztus mellett.

A hit egész, nem lehet összeturmixolni. Ez a hit Jézusban van. Hit Isten Fiában, aki emberré lett, szeretett engem, és meghalt értem.

A párbeszéd fontosabb, mint gondolnánk

Ferenc pápa egyúttal társadalmi érzékenységre is buzdított: különösen a társadalom peremére szorultak, az idősek és a fiatalok iránti felelősségre. A hit tehát nemcsak belső meggyőződés, hanem konkrét cselekvés is.

Közelíteni, kifejezni magunkat, meghallgatni egymást, figyelni egymásra, megismerni egymást, próbálni megérteni egymást, keresni a közös pontokat – mindez benne foglaltatik a »dialógus« jelentésében. Ahhoz, hogy találkozhassunk és segítsük egymást, szükségünk van a párbeszédre.

A pápa a párbeszédet mint alapvető erkölcsi és társadalmi eszközt állította középpontba. Szerinte nem a látványos konfliktusok, hanem a csendes, kitartó kapcsolatteremtés formálja igazán a világot. Párbeszéd nélkül nem lennének működő családok, közösségek és társadalmak. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a valódi, türelmes és kitartó beszélgetés csendes, mégis rendkívül hatékony eszköz a világ jobbá tételére – sokkal hatékonyabb, mint azt gyakran gondolnánk:

A kitartó és bátor párbeszéd nem kap akkora figyelmet, mint a konfliktusok és összecsapások, mégis, a maga csöndes, visszafogott módján sokkal jobban segíti a világ jobb működését, mint azt elképzelhetnénk.

Ferenc pápa rámutatott, hogy bár a mai világ technikailag összekapcsolt, az emberek mégis magányosak és elszigeteltek: „Ma minden összekapcsoltnak tűnik, de valójában nagyon is elszigetelve, távolinak érezzük magunkat.”

A magány és szomorúság annak a jele, hogy hiányzik az őszinte elköteleződés mások iránt. A jövőt – a pápa szerint – nem kívülről kapjuk, hanem belülről, szívvel, szeretettel és közös cselekvéssel kell megteremteni, mások szolgálatában:

A jövőt nektek kell megteremteni, a szívetekkel, a szívetekkel, a szeretetetekkel, a szenvedélyeitekkel, az álmaitokkal, az álmaitokkal. Másokkal együtt. Mások szolgálatában. Gondoljátok végig: a jövő a kezetekben van.

Nyíljunk meg, és álmodjunk!

Ferenc pápa Lisieux-i Szent Teréz (egy XIX. századi katolikus apáca) példáján keresztül arra buzdított, hogy a szeretet ne nagy szavakban, hanem apró, mindennapi gesztusokban – egy mosolyban, kedves szóban – valósuljon meg. Ezek a „szeretet kis útjai” képesek békét és emberi közelséget teremteni a világban.

A pápa rávilágított: a társadalmi és ökológiai változás nem látványos tettekkel, hanem kis, következetes cselekedetekkel kezdődik, amelyekkel megtörjük az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját.

Ezzel szemben a túlzott fogyasztás világa az életet annak minden formájában bántalmazó világ.

Ferenc pápa rámutatott az álmodás erejének fontosságára is: „Nyílj meg, és álmodj! Álmodd meg, hogy a világ veled együtt más lehet!” Az álmodást spirituális és társadalmi cselekvésként értelmezte. Szerinte az élet realitásai mellett szükség van arra is, hogy merjünk nagyot álmodni.

Az álmodás nem naivitás, hanem a belső nyitottság, bátorság és a jövő alakításának képessége. Az álom nem puszta illúzió, hanem a remény, az elköteleződés és a kreatív hit aktusa.

A pápa arra ösztönzött, hogy ne zárkózzunk magunkba, inkább vágyjunk a változásra, és higgyük el, hogy a világ velünk együtt jobbá válhat, még akkor is, ha az álmaink nem mindig valósulnak meg.

Beszéljetek a nagy dolgokról, amelyeket szeretnétek, mert minél nagyobb az álmodás képessége, annál messzebbre juttok, még akkor is, ha az élet végül félúton hagy titeket. Ezért hát, mindenekelőtt: álmodjatok!

A jó élet útja – Ferenc pápa lelki öröksége

„A jó élet” című kötetben összegyűjtött gondolatok hangsúlyozzák a jelen pillanat fontosságát, arra buzdítva, hogy ne ragadjunk a múlt keserűségeiben vagy a jövő bizonytalanságaiban. Ferenc pápa szerint a szeretet, a közösség, az alázat és a hátrányos helyzetűek iránti törődés kulcsfontosságú az emberi élet értelmének és céljának megértésében.

A könyv három lelki veszélyre figyelmeztet: a narcizmusra, a mártíromkodásra és a pesszimizmusra, amelyeket Ferenc pápa „három bálványnak” nevezett. Ezek az attitűdök elszigetelnek bennünket, és megfosztanak a reménytől. Ferenc pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szentlélek segítségével képesek vagyunk megszabadulni ezektől a negatív hatásoktól, és újra felfedezni az élet ajándékát. Emellett kiemelte a társadalmi felelősségvállalás, az igazságosság, az empátia és a szolidaritás fontosságát, különösen a fogyasztói társadalom kihívásaival szemben.

Ferenc pápa kritikusan szemlélte a digitális világ hatásait, rámutatva, hogy az online kapcsolatok gyakran nem helyettesítik a valódi emberi interakciókat. Figyelmeztetett, hogy a digitális média függőséget és elszigeteltséget okozhat, megnehezítve a valósághoz való kapcsolódást.

„A jó élet” arra ösztönöz, hogy éljünk a jelenben, legyünk hálásak, és vállaljunk felelősséget közösségünkért, mert mindannyian képesek vagyunk hozzájárulni egy jobb világ építéséhez.

A jó élet (Buona Vita) – 15 tanács és útmutatás a boldog, örömteli élethez című kötet a Troubadour Books kiadónál jelent meg tavaly. A könyvet – és a cikkünkhöz felhasznált idézeteket – Pető Gábor fordította.

(Borítókép: Ferenc pápa integet a híveknek, amint elhagyja a Szent Péter teret a pálmavasárnapi mise végén 2023. április 2-án. Fotó: Vatican Media / Vatican Pool / Getty Images)