Totálisan átalakulhat a világ energiapolitikája

További Külföld cikkek
-
Turistaáradat ellen lázad Spanyolország: 66 ezer Airbnb-lakás kerülhet feketelistára
- A felvidéki magyar kirakatváros vezetője eltüntette a pökhendiséget, és nem akarja legyőzni a szlovákokat
- Részletek derültek ki egy telefonhívásról, Donald Trump nem tudja, mi a következő lépés
- Fenyegetések, háttérmanipuláció, külföldi beavatkozás: George Simion megtámadja az elnökválasztás eredményét
- Titkos üzenetek a Fehér Házból: Trump le akarja zárni a gázai háborút, egyre rosszabb a viszonya Netanjahuval
Bár elsősorban gazdasági indítékok vezérlik, a Kína és az Öböl Menti Együttműködési Tanács országai közötti megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos partnerségek gyors bővülése a globális energiapolitika átalakulását eredményezheti. Egyelőre úgy tűnik, a Nyugat nem tekinti közvetlen fenyegetésnek a partnerségeket, ugyanakkor nehéz figyelmen kívül hagyni a következményeket.
A Tanács, amely Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket (EAE), Katart, Kuvaitot, Ománt és Bahreint foglalja magában – látja el Ázsiát kőolajimportjának mintegy felével, valamint hatalmas mennyiségű cseppfolyósított földgázzal és a feldolgozóipar számára nélkülözhetetlen petrolkémiai termékekkel.
Amikor az energiadinamikáról beszélünk, nem nehéz megtalálni a geopolitikai dimenziót. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ahogy ez az együttműködés bővül és a megújuló kapacitások növekednek, úgy lesznek geopolitikai kihatásai is
– fogalmazott Robert Mogielnicki, a washingtoni Arab Öböl-államok Intézetének vezető kutatója.

A mélyülő kínai–öböl menti-partnerség hamarosan nagyobb figyelmet kaphat Washington részéről. Az Egyesült Államok nyomást gyakorolhat az Öböl-menti államokra – különösen Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre – hogy korlátozzák megújuló energiával kapcsolatos ügyleteiket Kínával, amely a fotovoltaikus napelemek és szélturbinák globális termelését uralja.
Az Egyesült Államok és Kína között zajló kereskedelmi háború közepette Peking stratégiai befektetési lehetőségként és az amerikai kereskedelmi korlátozások megkerülésére szolgáló újraelosztó központként tekint a Tanács országaira Aisha al-Sarihi, a dohai Közel-Keleti Tanács a Globális Ügyekért agytröszt munkatársa szerint.
„Ez kényes helyzetbe hozza az Öböl-menti kormányokat, mivel egyensúlyt kell teremteniük a hazai prioritások és a globális hatalmakkal való kapcsolataik között” – nyilatkozta Sarihi, hozzátéve, hogy a megújuló energiával összefüggő beruházások sem nem lesznek kivételek ezen egyensúlyozás alól.
Beruházások a megújuló energia terén
A régóta fennálló olaj- és gázkereskedelemmel ellentétben a Kína és az Öböl-menti országok közötti megújulóenergia-beruházások kezdetektől fogva kétirányúak voltak. 2019-ben a kínai Selyemút Alap 49 százalékos részesedést szerzett a szaúd-arábiai ACWA Power vállalatban, amely azóta az Öböl-mentén, Afrikában és Közép-Ázsiában felgyorsította a megújuló projekteket.
Idén januárban az ACWA Power belépett a kínai piacra, és a Sungrow Renewables, valamint a Mingyang Smart Energy Group vállalatokkal partnerségre lépve két, várhatóan 1 gigawattot meghaladó kapacitású projektet fejleszt. A vállalat 2030-ig 30 milliárd dollár értékű megújulóenergia-beruházást ígért Kínában, kihasználva Peking azon terveit, hogy évente 250-300 GW tiszta energiakapacitást telepít.
Mogielnicki szerint az Öböl-menti államok és Kína között természetes szinergia van a megújuló energiaforrások területén. Az Öböl-menti országok szívesen diverzifikálnák energiaszerkezetüket, míg a kínai cégek technikai szakértelmet és befektetési tőkét hoznak az asztalra.
A közelmúltbeli megállapodások rávilágítanak az együttműködés fokozódó ütemére. Januárban a Power China Guizhou Engineering szerződést kötött két, összesen 1,75 GW kapacitású napenergia-projekt építésére Szaúd-Arábiában. Ezt követte a Rijád és a kínai Jinko Solar és TCL Zhonghuan között tavaly júliusban kötött, mintegy 2 milliárd USD értékű megállapodás, amely évi 30 GW fotovoltaikus cellát előállító gyártóüzemek létesítéséről szólt.
A kínai BYD szintén februárban írt alá egy megállapodást a világ legnagyobb akkumulátor-tárolóhálózatának kiépítéséről Szaúd-Arábiában,
amely öt telephelyet foglal magában, 12,5 GWh összkapacitással. Márciusban Kína keretmegállapodást kötött Kuvaittal 7 GW teljesítményű, potenciálisan 10 GW-ra bővülő megújuló projektek fejlesztéséről.
Az Öböl-mentén túl az Egyesült Arab Emírségek vezető megújulóenergia-forrásokkal foglalkozó vállalata, a Masdar a Selyemút Alap segítségével bővíti tevékenységét. Novemberben a két fél megállapodást kötött arról, hogy közösen 2,8 milliárd USD értékű projekteket fejlesztenek a pekingi Övezet és út kezdeményezéshez csatlakozott fejlődő országokban.
A Masdar a szingapúri Keppel-csoporttal is partnerségre lépett, hogy Délkelet-Ázsiában közüzemi méretű megújuló projekteket vizsgáljanak, beleértve az úszó napelemes rendszereket és a határokon átnyúló energiatárolási megoldásokat. Januárban az emirátusbeli vállalat 1GW napenergia-, szélerőmű- és akkumulátorprojektek tervével lépett be a Fülöp-szigeteki piacra, és 15 milliárd dolláros beruházás révén 2035-re 10GW-ra kíván bővülni. Hasonló megállapodást kötött Malajziával is még 2023-ban.
Eközben a vállalat tárgyalásokat folytatott Indonéziával is, hogy bővítse a Cirata úszó naperőművét – a legnagyobbat Délkelet-Ázsiában – és további projekteket fejlesszen az ország új fővárosában, Nusantarában.
Miért előnyös a partnerség?
Az Öböl-menti országok számára a megújuló energiaforrások felé való elmozdulás összhangban van a hazai törekvésekkel, hogy az évszázad közepére elérjék a nettó nulla kibocsátást, és diverzifikálják a gazdaságokat a szénhidrogénekről. A tiszta energiába történő tengerentúli befektetések az olaj- és gázkitermelésen túlmenően a hosszú távú kölcsönös függőségek. biztosítását is segítik.
Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége a megújuló energiára irányuló közös törekvéseikkel lehetőséget kínál az Öböl-menti országok számára a politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítésére egy multipolárissá váló világban. Ez lehetővé teszi egy többpárti stratégia követését, különösen az USA térségbeli szerepvállalásának érzékelhető csökkenése fényében.
Kína és az ASEAN számára az Öböl-menti országokhoz fűződő szorosabb kapcsolatok puffert jelentenek az amerikai vámokkal és kereskedelmi korlátozásokkal szemben, miközben hozzáférést biztosítanak a régió bőséges tőkéjéhez.
A közelmúltban kötött, megújulóenergia-forrásokkal kapcsolatos megállapodások ellenére a szénhidrogének várhatóan még egy ideig uralni fogják az Öböl–Ázsia-kapcsolatokat. Az Öböl-menti országok várhatóan a végsőkig igyekeznek kihasználni lehetőségeiket a szénhidrogén-termelés és -export terén.
Klemensits Péter, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Egy olajkamion halad el a szélturbinák mellett a Dafancheng szélerőműnél 2007. szeptember 2-án a kínai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen. Fotó: China Photos / Getty Images)