Oroszország engedélyt kérhetett, hogy nagy hatótávolságú katonai repülőgépeket telepíthessen Pápuán

A múlt héten a tekintélyes Janes védelmi elemzőcég indonéz kormányzati forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Oroszország hozzáférést kért Dzsakartától a kelet-indonéziai Pápua tartomány Biak szigetén található Manuhua légibázishoz. A bázis globális mércével mérve szerény létesítmény, ám a hírtől felzaklatott ausztrál védelmi miniszter felvilágosításkérésére indonéz kollégája valótlannak nevezte azt. Moszkva reakciójában megvédte katonai kapcsolatait Dzsakartával, miközben nem erősítette meg és nem is tagadta az engedélykérést.

Ugyanakkor jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon miért akarna Oroszország hozzáférést egy pápua légibázishoz? És vajon Indonézia komolyan fontolóra venné a kérést? 

Az apró pápua sziget csaknem két évtizede szerepel az orosz–indonéz biztonsági együttműködés napirendjén. Moszkva 2006-ban javasolta, hogy Biakon hozzanak létre egy kereskedelmi célú műholdindító létesítményt orosz nehézteher-szállító repülőgépekkel. Ez a javaslat meghiúsult a rakétatechnológia Indonéziának történő átadásával kapcsolatos problémák és a sziget lakosainak ellenállása miatt.

Az orosz légierő két nukleáris képességű Tu–95-ös stratégiai bombázója 2017-ben azonban tankolt a légibázison, mielőtt légi járőrözést hajtott volna végre a Csendes-óceán déli része felett. Akkoriban nem volt világos, hogy Dzsakarta miért egyezett bele a repülőgépek fogadásába, de úgy tűnt, egyszeri alkalomról van szó.

Elvégre Manuhua stratégiai elhelyezkedésű bázis: mindössze 1400 kilométerre az ausztrál Darwin városától, 1900 kilométerre az amerikai Guam szigetétől és 4000 kilométerre az ausztrál Perthtől. Az Egyesült Államok jelentős rotációs katonai jelenléttel rendelkezik Darwinban. Guam jelentős amerikai légi és haditengerészeti támaszpontoknak ad otthont. Perth pedig 2027-től amerikai és brit nukleáris meghajtású tengeralattjárók bázisa lenne az AUKUS megállapodás részeként, amelyet Oroszország ellenez. Az indonéz engedély megadásával mindhárom terület a Biakról működtetett orosz felderítő repülőgépek hatótávolságán belülre kerülne.

Ausztrália nem akar orosz befolyást a térségében

Indonézia esetében egyébként – történelmi tapasztalat alapján – hitelesnek tűnik a cáfolat. Az 1945-ös függetlenség óta Indonézia a külföldi katonai erők jelenlétét összeegyeztethetetlennek tartja az ország el nem kötelezett státuszával. A többnemzetiségű délkelet-ázsiai állam kifejezetten érzékeny az országon belüli szeparatista mozgalmaknak nyújtott külföldi támogatásra, beleértve Pápua szigetét is.

Indonézia szuverenitással kapcsolatos érzékenysége és a szeparatista mozgalmakkal szembeni ellenérzései miatt az ENSZ-közgyűlésben megszavazta azokat a határozatokat, amelyek elítélték Oroszország 2022-ben kezdődött ukrajnai invázióját és Moszkva támogatását a kelet-ukrajnai szeparatizmust illetően. Az orosz katonai jelenlét Biaknál ráadásul károsítaná Indonézia stratégiai kapcsolatait az Egyesült Államokkal és Ausztráliával.

Amikor a Janes cikke megjelent, Anthony Albanese ausztrál kormányfő azonnal reagált:

Nyilvánvalóan nem szeretnénk orosz befolyást látni a térségünkben

– mondta, egyúttal hangsúlyozta Ausztrália kiállását Ukrajna mellett az orosz agresszióval szemben. Indonézia szempontjából az orosz katonai jelenlét Pápua területén tehát kevésbé előnyös lenne, de nem lehetetlen. A kérdés, hogy ha van, akkor mit tartalmaz az orosz ajánlat?

Szakáli Máté, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.