A Berkeley-maffia után itt az Ivy League-maffia
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
- Többször is megszúrta osztálytársát egy 13 éves diák Berlinben
- Az első brit embercsempész perben 25 évet kapott az egyiptomi halász vállalkozó
- Benjamin Netanjahu a brit, a francia és a kanadai vezetőknek: Az emberiség rossz oldalán álltok
- Kétpárti megegyezés Amerikában: el kell távolítani a bosszúpornó felvételeit
- Már Volodimir Zelenszkij utódja miatt aggódik a Kreml, hiábavaló lehet a békemegállapodás
Prabowo elnök vezetésével Indonézia ismét ambiciózus gazdasági átalakulást hajt végre annak érdekében, hogy az ország éves GDP-bővülési üteme a jelenlegi 5 százalékról 2029-re 8 százalékra nőjön. A Danantarát, az ország második szuverén vagyonalapját a közelmúltban éppen az állami tulajdonú vállalatok felügyeletére és szerkezetátalakítására, valamint eszközállományuk jelentős bővítésére hozták létre az energia, a mesterséges intelligencia, az élelmezésbiztonság és a kritikus ásványi anyagok területén. A cél Indonézia újrapozicionálása a globális termelési láncokban, öböl menti alapokkal és a globális tőkével együttműködve. Az elnök közvetlen fennhatósága alatt működő Danantara 20 milliárd dolláros tőkével indult, ám potenciálisan 900 milliárd dolláros állami vagyont felügyel.
A Danantara elindítását követően a Jakarta Composite Index 7,1 százalékkal esett, amit a mintegy 622,7 millió dollár értékű, folyamatos külföldi tőkekiáramlás okozott. Ez a reakció érthető egy olyan összetett politikai és gazdasági környezetű országban, mint Indonézia, ahol a nagyszabású intézményi innovációk gyakran kételkedést és bizonytalanságot váltanak ki. A legfőbb aggályok közé a Danantara átláthatóságának és elszámoltathatóságának hiánya tartozik, ami miatt nem világos, hogy az valóban a növekedés új motorja lesz-e, vagy a politikai manipulációé és a haveri kapitalizmusé. Indonézia ugyanis egyelőre nem felel meg az állami vagyonalapokra vonatkozó legjobb gyakorlatoknak (ún. santiagói alapelvek), így a Danantara jelenlegi irányítási stílusa inkább a botrányt okozó malajziai 1Malaysia Development Boardhoz (1MDB) hasonlítható.
A Berkeley-maffia után itt az Ivy League-maffia
A befektetői gyanakvást árnyalják a történelmi párhuzamok is, hiszen Indonézia hagyományosan az elit technokraták és a központosított államhatalom eszközeihez fordul a szükséges gazdasági átalakításokhoz. A Danantara vezetőségének 22 tagja közül kilencen az Ivy League-ben végeztek, és a csapat többi tagjának többsége szintén más nyugati egyetemeken szerzett diplomát, és épített kapcsolati tőkét. Az elit technokraták ezen koncentrációja néhány megfigyelőt arra késztetett, hogy a csoportot „Ivy League-maffiának” nevezze a „Berkeley-maffia” nyomán, amely Suharto elnököt vette körül több mint 30 éves uralma alatt.
A Danantara befektetései mindazonáltal olyan ágazatokat céloznak meg, amelyek a globális ellátási lánc instabilitása és az erőforrás-nacionalizmus erősödése közepette is alkalmasak növelni a GDP-t és az önellátást: többek között a természeti erőforrások magasabb hozzáadott értékű hasznosítása, valamint a mezőgazdasági, logisztikai és energetikai infrastruktúrák modernizálása révén. Ezen megközelítés és vezetői modell célja, hogy Indonézia regionális vezető szerepet töltsön be olyan ágazatokban, mint az energia, a mesterséges intelligencia, az élelmiszer-biztonság és a kritikus ásványi anyagok. A sikerhez viszont elengedhetetlen a befektetői és a közbizalom visszaszerzése, amihez az „Ivy League-maffiának” világos iránymutatásokat kell közzétenni a Danantara működésére, valamint a befektetési és kockázatkezelési elvekre vonatkozóan. Átláthatóság nélkül az új vagyonalap valószínűleg olyan vállalkozásnak tűnik, amely túl kockázatos ahhoz, hogy sikeres legyen.
Szakáli Máté, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
