Példátlan változásokat vezetnek be a női jogok terén az arab országban

Az Arab-félszigeten élő nők lehetőségei hosszú évszázadokon át rendkívül korlátozottak voltak, szoros vallási és társadalmi normák szabályozták mindennapjaikat. Az iszlám előtti időkben társadalmi szerepük törzsenként eltért: egyes közösségekben lehetett vagyonuk, sőt kereskedelmet is folytathattak – legismertebb példa erre Mohamed próféta első felesége, Hadídzsa esete. Azonban voltak olyan törzsek is, amelyek gyakorlatilag semmilyen jogot nem biztosítottak számukra. Az iszlám megjelenése változásokat hozott magával (pl. a nők öröklése), de továbbra is a patriarchális értékrend maradt az uralkodó felfogás. A 20. században, a szaúdi állam megalakulása után a vahhábita irányzat konzervatív értelmezése még szigorúbb keretek közé szorította a nőket: nem utazhattak férfi gyám nélkül, nem vezethettek autót, sőt sokáig a közéletben való megjelenésük is tiltott volt.

Ami jelentősen rontotta az ország megítélését

Számos olyan, nőkkel összefüggő, visszaélés történt az elmúlt évtizedekben, amelyek erősítették az arab világgal kapcsolatos negatív sztereotípiákat. Az egyik legsúlyosabb ilyen Misáal bint Fahd Ál Szaúd 19 éves hercegnő esete, akit a saría törvényei értelmében 1977-ben végeztek ki házasságtörésért. Szeretője sem úszta meg, őt lefejezték. A Misáal nagyapja által elrendelt dzsiddai kivégzés az 1980-as Death of a Princess című dokudráma révén világszerte figyelmet keltett, és rendkívül rossz színben tüntette fel a sivatagi királyságot.

Mindezek mellett az arab országban számos női aktivistát tartóztattak le és ítéltek el az elmúlt évtizedekben. Ludzsajn al-Hazlúl esete világszerte nagy vitákat váltott ki, az aktivista a vezetési tilalom ellen, valamint a férfi gyámsági rendszer megszüntetéséért folytatott küzdelméről vált ismertté. 2014-ben vették őrizetbe, miután megpróbált az Egyesült Arab Emírségekből Szaúd-Arábiába autózni. A jelentések szerint fogva tartásának első három hónapjában Ludzsajn al-Hazlúlt kínzásnak, szexuális zaklatásnak és emberekhez nem méltó bánásmódnak volt kitéve, a családjával, valamint ügyvédjével való kapcsolattartás lehetősége nélkül, magánzárkában tartották fogva. Ezt követően még számos alkalommal letartóztatták. Ludzsajnt a Time magazin a 2019-es év 100 legbefolyásosabb embere közé választotta, majd 2020-ban Nobel-békedíjra jelölték.

Hatalmas felháborodást váltott ki egy szaúdi fitneszoktatóra és nőjogi aktivistára kiszabott 11 éves börtönbüntetés is. Manáhal al-Utajbit ruhaválasztásával és online véleménynyilvánításával kapcsolatos vádak miatt ítélték el. Szaúdi diplomaták ezzel szemben azt közölték, hogy „terrorista bűncselekményekben” találták bűnösnek.

Fokozatos javulás az elmúlt években

Szaúd-Arábia 2016-ban mutatta be a Vízió 2030 tervet, amely stratégiai keretrendszer az ország olajfüggőségének csökkentésére, gazdaságának diverzifikálására és a közszolgáltatási szektorok fejlesztésére. A legfontosabb célok közé tartozik, hogy a királyságról szekulárisabb képet közvetítsenek a világ felé. Ezzel összhangban Mohamed bin Szalmán trónörökös és miniszterelnök 2017-es megjelenése óta számos látványos, az eddigieknél jóval liberálisabb intézkedést vezettek be a közel-keleti országban. A rendelkezések többsége a nők jogaival függ össze, például:

• vezethetnek autót, buszt, vonatot és repülőt;
• szabadon vállalhatnak munkát a gyámjuk engedélye nélkül;
• nem kell elkülönülniük az éttermekben;
• nézőként és versenyzőként is megjelenhetnek sporteseményeken;
• férfiak mellett is helyet foglalhatnak bármilyen rendezvényen.

E jogok szavatolása magától értetődő lenne a világ szinte bármely országában, de Szaúd-Arábiában a trónörökös térnyerését megelőzően elképzelhetetlen lett volna ilyen horderejű átalakulás. Mohamed bin Szalmán felismerte, hogy a virágzó gazdasághoz minden polgár teljes körű részvételére szükség van, ezért kulcsfontosságú kezdeményezéseket indítottak el a nők lehetőségeinek kiszélesítésére. Regionális viszonylatban Szaúd-Arábiában nőtt az egyik legjelentősebb mértékben a nők munkaerőpiaci részvétele, amit úttörő munkaügyi reformok és a nők gazdasági helyzetének átalakítását célzó politikák ösztönöznek.

A szaúdi nők munkaerőpiaci részvétele 17 százalékos volt 2017-ben. A Vízió 2030 célja, hogy ezt 2030-ra 30 százalékra emelje. Ez utóbbit egyébként már túl is teljesítették, 2024-ben elérték a 36,2 százalékot.

Konkrét projektek

Szaúd-Arábia gyors átalakulása mögött a célzott kezdeményezések és a strukturális reformok állnak. Az egyik ilyen az ún. Parallel Training, amely több mint 122 ezer nőnek segített munkát találni idáig, és több mint 800 képzési programot biztosított, szorosan együttműködve több mint 46 ezer magánszektorbeli vállalattal. Továbbá az egyenlő bérezésre vonatkozó előírások segítenek a bérszakadékok megszüntetésében. Emellett 12 hetes szülési szabadságot biztosítanak teljes fizetéssel, ami a nők számára megkönnyíti a munka és más kötelezettségek összeegyeztetését.

A szaúdi kormány számos olyan programot is indított, amelyek keretein belül több ezer nőt képeznek ki vezetői szerepekre, felvértezve őket a kiemelkedéshez szükséges készségekkel. A női példaképek és sikertörténetek népszerűsítésére is hangsúlyt fektetnek. Az olyan kezdeményezések, mint a meghosszabbított szülési szabadság és a gyermekgondozási támogatás segítik őket abban, hogy a munkaerőpiacon maradjanak. A távmunka, valamint a rugalmas munkarend ösztönzése pedig lehetővé teszi, hogy azok, akik nem tudnak teljes munkaidőben dolgozni, a munka és a család egyensúlyának fenntartása mellett a karrierjükre is összpontosíthassanak.

A történelmi gyökereiben mélyen patriarchális társadalmi és vallási normák hosszú időn át korlátozták a társadalmi részvételüket, jogi státuszukat és mozgásterüket. Bár az utóbbi időszakban még mindig előfordulnak az emberi jogokkal kapcsolatos visszaélések – különösen a női aktivisták letartóztatásai és az ellenük hozott súlyos ítéletek –, az ország irányvonalában egyértelműen megfigyelhető a strukturált reformtörekvések jelenléte.

Mohamed bin Szalmán trónörökös hatalomra lépése óta olyan intézkedések sora valósult meg, amelyek a nők társadalmi és gazdasági szerepének kiterjesztését célozzák. Noha ezek nem mentesek a belső ellentmondásoktól – hiszen egyszerre van jelen a modernizációs szándék és az autoriter hatalomgyakorlás –, összességében jelentős előrelépésnek tekinthetők a korábbi időszakhoz képest. A Vízió 2030 program keretében elindított intézkedések a nemzetközi közösség számára is jelzik a királyság átalakulási szándékát. Ebben a folyamatban a trónörökös kulcsszerepet játszik, akinek vezetése alatt a nők helyzetének javítása stratégiai prioritássá vált. Lehetőségeik így már nem csupán elméleti síkon bővülnek, hanem egyre inkább tetten érhetők a hétköznapokban.

A szerző az MCC Migrációkutató Intézet vezető kutatója.

(Borítókép:  Nők a szaúd-arábiai Dzsidda északi részén 2023. december 17-én Fotó: Manu Fernandez / AP)