Most dől el, hogy Kanada lesz-e az Egyesült Államok 51. tagállama

A kanadai belpolitikában nagy fordulat történt azt követően, hogy Donald Trump január végén átvette elnöki mandátumát. A következő választáson borítékolható kanadai konzervatív győzelem megkérdőjeleződött azután, hogy az amerikai elnök többször kifejezte, Kanadát az Egyesült Államokhoz szeretné csatolni 51. államként, és komoly büntetővámokat vetett ki Ottawára.

Washington bekebelezési szándéka és a kivetett vámok a nacionalista érzelmek felerősödéséhez vezettek az észak-amerikai államban, és a külső veszély – az amerikai elnök szándékainak ellenére – jelentősen megerősítette az addig népszerűségi mélyponton lévő liberális kormánypárt pozícióit a szomszédban. A kanadai kormány a Trump által jelentett fenyegetésre hivatkozva március végén sikerrel kezdeményezett előrehozott választásokat. Mark Carney miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy azért kell új választás, mert erősebb felhatalmazásra van szüksége a veszély elhárítására. Egyébként a liberális kormány viszontvámokkal válaszolt Trump barátságtalan lépésére.

Napjaink legjelentősebb válságával vagyunk kénytelenek szembesülni Trump elnök indokolatlan kereskedelmi intézkedései és a szuverenitásunk elleni fenyegetései miatt

– mondta Carney.

A liberálisokat és Kanadát tíz éven keresztül Justin Trudeau vezette. Azonban a miniszterelnök a pártjában kialakult belső feszültség, majd helyettesének lemondása miatt januárban maga is bejelentette távozását a kormány éléről. Visszavonulását azzal indokolta, hogy a liberális tábor széthúzása miatt nem lesz képes eredményes kampányt folytatni a 2025-ös választásokon, amely amúgy októberben lett volna esedékes.

A helyére a liberálisok ezután választották meg Mark Carney egykori brit jegybankelnököt, aki március közepén átvette a kormányzást, de a pártja csak kisebbségi kormányt tudott alakítani, vagyis még az egyszerű többségük sincs meg a parlamentben. Ezért a stabilitás érdekében a választásokat előrehozták április 28-ra.

Trump-ellenes, nacionalista retorikával tarolhat a kormány

Habár kisebb pártok tartományi szinten sikereket tudnak elérni, vagy esetenként koalícióra tudják kényszeríteni a két nagy tömörülést, összességében elmondható, hogy Kanada történetében a szövetségi kormányt mindig a Liberális vagy a Konzervatív Párt vezette. Ennek megfelelően a hétfői választásokon is ez a két nagy párt van versenyben országos szinten, hogy a kétkamarás parlamentben – a képviselőházban és a szenátusban – kormányzó többséget szerezzen.

A liberálisokat a korábban már említett Mark Carney miniszterelnök vezeti, aki sokkal népszerűbb elődjénél, és a baloldali választók széles körében kelti a kompetens vezető benyomását. Kanada korábbi jegybankelnökeként viszonylag sikerrel kezelte a 2008-as hitelválságot, valamint a tengerentúli perszonálunió-partner Egyesült Királyság nemzeti pénzintézetét is stabilitással igazgatta. Carney színre lépése új lendületet adott a liberálisoknak, akik pár hónap leforgása alatt 20 százalékpontos hátrányt dolgoztak le az ellenzékkel szemben, és már vezetnek a felmérésekben.

A Konzervatív Pártban eközben az utóbbi hónap eseményei után csak kapkodják a fejüket. A konzervatívok egészen januárig, vagyis Justin Trudeau lemondásáig úgy érezhették, hogy a következő választás már a zsákban van, és a tízéves „elveszett liberális korszak” után végre visszatérhetnek az ország élére. Trudeau miniszterelnök kormányzásának végén már rendkívül népszerűtlen volt, főképp az országban tomboló lakhatási válság és az infláció miatt, de közrejátszott az is, hogy Kanadában nincs hagyománya a hosszú ideig regnáló miniszterelnököknek, és hogy a jobboldal jelentősen elhúzott a közvélemény-kutatásokban.

Az ellenzék szédeleg, de még ringben

A konzervatív ellenzék vezetője Pierre Poilievre, akit már többször hasonlítottak Donald Trumphoz, azonban ez a hasonlat nem biztos, hogy helytálló. A csupán 45 éves politikust populizmussal vádolják, ugyanis kommunikációja egyszerű sablonokra épül, csakúgy, mint Trumpé. Fő üzenete, hogy a kanadaiaknak az ő kormányzása alatt lesz pénze házra, ételre, és biztonságban lesznek.

Vagyis ha megválasztják, akkor megoldja a lakhatási és az élelmiszerinflációs-válságot, és a növekvő bűnözés problémáját is. Kampányának kulcsszava a „change”, azaz a változás. Trumpban és a kanadai ellenzék vezetőjében közös az is, hogy hasonló gazdaságpolitikát alkalmaznának az infláció visszaszorítására – adókedvezményeket és az állami költés csökkentését helyezte kilátásba.

Támogatja a szociális intézkedéseket, az ingyenes egészségügyet, az állami lakásépítéseket, határozottan kiáll az abortuszhoz való jog mellett és bevándorláspárti – igaz, csak a törvényes keretek között –, az illegális migrációval szemben azonban ő is komolyan fellépne. A határőrizet kérdése egyébként fontos töréspont volt Kanada és az Egyesült Államok viszonyában. Donald Trump szerint Kanada liberális határellenőrzése miatt az Egyesült Államokba drogok, fegyverek és bűnözők érkeznek északról, és nem meglepő, hogy Poilievre is hasonlóan kritizálta a Trudeau-korszak határpolitikáját.

Habár Poilievre elismerte, hogy közeledni szeretne a Trump-adminisztrációhoz, ideológiai közösséget a gazdasági kérdéseken kívül nem vállalt a republikánusokkal. Ennek ellenére a Chrystia Freeland, korábbi miniszterelnök-helyettes – akinek a lemondása robbantotta ki a téli kormányválságot – úgy fogalmazott, hogy a Konzervatív Párt Poilievre vezetése alatt valójában átalakult egy „juharsziruppal leöntött MAGA-mozgalommá”.

Szörnyű sokk a hajrában

A kampányhajrában brutális támadás rázta meg a hatalmas észak-amerikai országot. Vancouverben, Brit Kolumbia tartományban 11 embert megölt egy ámokfutó, aki a hétvégén autójával belehajtott egy filippínó utcai fesztiválba. A tragédia miatt Kanada két vezető politikusa jelentősen módosította a kampánymenetrendjét.

A miniszterelnök, Carney kénytelen volt lemondani egy nyilvános beszédet az Ontario tartománybeli Hamiltonban, hogy kormányfői kötelezettségeinek eleget téve beszédet intézzen az ország népéhez, az ellenzéki Poilievre eközben meglátogatott egy elsősorban a filippínó kisebbség által lakott elővárost Torontóban, szintén ebben a tartományban – írja a BBC.

Egy pártnak 172 mandátumot kell szereznie ahhoz, hogy többségi kormányt alakítson. A liberálisok jelenleg 152 mandátummal rendelkeznek, ami a legtöbb a pártok közül, de jelentős számú széket kellene még szerezniük ahhoz, hogy irányítsák az alsóházat. Ráadásul a jobboldal több mandátumot is elcsent az időközi választásokon a liberálisoktól, amióta Poilievre átvette a konzervatív párt irányítását.

A választási kampány utolsó napjaiban a két jelölt még több billegő tartományt is meglátogatott. Kanadában egyébként minden tartománynak külön kormánya és választott törvényhozása van, azonban ezeket nem most választják, a szavazáson csak szövetségi pozíciókról döntenek. A legfrissebb mérések szerint az ellenzéki Konzervatív Párt a szavazatok 39, a kormányzó Liberális Párt a 41 százalékát zsebelheti be. Az ottawai parlamentben érdemi befolyást szerezhet még a szeparatista Bloc Québécois, valamint a szociáldemokrata Új Demokrata párt is. A két tömörülés koalíciós partnerként léphet fel, ha egyik nagy párt sem tudja megszerezni a mandátumok többségét.

Kanada a világ második legnagyobb országa, csaknem 10 millió négyzetkilométeren terül el, több mint százszor akkora, mint Magyarország. Lakossága csak 40 millió főt számlál, ennek ellenére a világ 9. legnagyobb gazdasága. A hétfői választás hat különböző időzónát ölel fel, ezért sok tartományban már közel az urnazárás, azonban a legnyugatabbra fekvő területeken csak magyar idő szerint kedd hajnali 4-kor ér véget a voksolás.

(Borítókép: Justin Trudeau és Donald Trump amerikai elnök 2017. október 11-én Washingtonban. Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images)