Szíria pengeélen – új világ, vagy visszakacsintás a diktatúrába?

Washington ugyanis ezzel már nem csak a rezsim ellen lépett fel, hanem a vele üzletelők számára helyezett kilátásba retorziókat. Így aztán a nyugati érdekeltségekkel is rendelkező nemzetközi vállalatok és pénzintézetek befagyasztották szíriai működésüket. 2024-re a lakosság  90 százaléka  szegénységbe süllyedt, és amikor decemberben az iszlamisták megindultak az észak-nyugati Idlib tartományból, a havi 30 dollárnyi zsoldból tengődő kormánykatonák azonnal letették a fegyvert.

Szíria új ura, az egykori al-Kaida-harcosból pragmatikus politikussá transzformálódó Ahmad as-Saraá jól tudja, hogy az ő túlélése is a gazdaságon múlik. Márpedig az továbbra is gyászos képet mutat. Aszad villámgyorsan távozott, de erre éveken át készült, hiszen 200 tonna aranyat és 22 milliárd dollárnyi készpénzt lapátolt ki az országból. Kitartottjuk bukásával az oroszok egyebek mellett befagyasztották olcsó gabonaszállítmányaikat, és felfüggesztették a szír líra nyomtatását, így az új kormány a nyomorúságos közalkalmazotti béreket sem tudta hónapokon át kiutalni.

Noha az ENSZ különböző szerveinek az adományai mellett Törökországból, Katarból, Kuvaitból, az Egyesült Királyságból és Németországból is érkezett segítség, ez csak vegetálásra volt elég. Eközben az ország külső adósságai 23 milliárd dollárra rúgnak, és 250 milliárd dollárra lenne szüksége az újjáépítésre. A kórházak fele nem működik, az iskolákból kétmillió gyermek kimaradt, a nagyvárosokban naponta csupán 3-4 órán át van áram, és a lakosság kezdeti eufóriája már lankad.

Megenyhül a Nyugat? 

Az amerikai és általában a nyugati szankciók elméletileg az Aszad-rezsimre vonatkoztak, így annak bukásával okafogyottakká váltak. A nyugati delegációk január óta egymásnak adogatják a kilincset Damaszkuszban, az Európai Bizottság pedig február végén fel is oldotta az energetikára és bankrendszerre vonatkozó szankcióit, hiszen tudják, hogy ha a politikai átmenet kudarcba fullad, annak erőszak és egy újabb menekülthullám lehet a következménye. Engedékeny az Egyesült Királyság is, mely március elején a Szíriai Központi Bankot, majd áprilisban Szíria titkosszolgálatait, médiumait, valamint a Védelmi és Belügyminisztériumokat sújtó szankcióit oldotta fel.

Az Egyesült Államok azonban nem siet ennyire. Washington a kezdetektől nyitva tartja a kapukat, és már a decemberi hatalomátvételt követő hetekben törölte az Ahmad as-Saraá fejére kitűzött 10 millió dolláros vérdíjat, majd korlátozott mértékben engedélyezett bizonyos energetikai és egyéb tranzakciókat is. A szankciók java azonban továbbra is életben van. Az Egyesült Államoknak láthatólag nincs olyan határozott politikája Szíria kapcsán, mint a régió más országaival kapcsolatban. Washington számára Szíria csupán egy azon kártyalapok közül, amelyeket a Törökországgal, Izraellel, Oroszországgal és másokkal folytatott tárgyalásai során az asztalra rakhat. 

Washington tudja, hogy Ankara számára élet-halál kérdés, hogy az általa támogatott rezsim életben maradjon, ezáltal Szíria ne süllyedjen káoszba. A Trump-kormány ezért mentőövet dobva a szintén NATO-tag szövetségesének, március elején zöld utat adott a Szíria harmadát uraló, kurd többségű Szíriai Védelmi Erők és Damaszkusz összeborulásának. Ezzel gyakorlatilag megmentette Ahmad as-Saraá nemzetközi renoméját pár nappal azután, hogy dzsihadista fegyveresek 1500 alavitát, többségükben civileket gyilkoltak meg a tengerparti régióban.

Április eleji találkozójukon aztán Donald Trump figyelmen kívül hagyta Benjamin Netanjahu aggodalmait, melyeket az izraeli miniszterelnök Törökország szíriai térnyerése miatt fogalmazott meg. Washington ugyanakkor nem zárkózott el azon izraeli kéréstől, hogy Oroszország megőrizhesse légibázisát és tengerparti kikötőjét Szíriában, ezzel ellensúlyozva a török katonai jelenlétet. Hiszen ez az adu még jól jöhet a Moszkvával folytatott tárgyalások során.

Damaszkusz iszlamista vezetése és Moszkva – a terhelt múltjuk ellenére – így most Amerika áldásával közeledik egymáshoz. Április 20-án meg is érkezett az Aszad elnök bukása óta eltelt időszak első orosz gabonaszállítmánya Latákia kikötőjébe. Április közepén Washington bejelentette, hogy felére csökkenti jelenleg még 2000 fős katonai kontingensét Szíriában.

Néppártosodó radikálisok

Közben a damaszkuszi vezetés mindent megtesz, hogy elnyerje a Nyugat jóindulatát. Ahmad as-Saraá lépten-nyomon hitet tesz Szíria kulturális és felekezeti sokszínűségének megőrzése mellett, és gesztusok sorát mutatja fel az ország mára erősen megcsappant keresztény kisebbsége irányába. Március végén megalakult az új kormány Damaszkuszban, melyben a kulcsfontosságú pozíciókban az elnök közvetlen emberei vannak ugyan, de drúz, kurd, alavita és keresztény (mi több, keresztény nő) politikusok is kaptak tárcákat, a miniszterek zöme pedig nyugati egyetemeken szerzett diplomát.  

Az iszlamista vezetés Izrael irányába is nyitni próbál. Ahmad as-Saraá már a hatalomátvételkor köszönetét fejezte ki, amiért Izrael „megszabadította” Szíriát a Hezbollahtól, és deklarálta, hogy nem zárkózik el a két ország közti békekötéstől. Az elnök azóta is kínosan kerüli Izrael dél-szíriai benyomulásának durva bírálatát, mint ahogy az időről időre bekövetkező izraeli légitámadásokat is – amennyire a radikálisabb szövetségesei engedik – igyekszik figyelmen kívül hagyni. Áprilisban Damaszkusz az Izraellel jóban lévő Azerbajdzsán segítségét kérte az olajinfrastruktúrájának fejlesztésében, ezzel gyakorlatilag informális diplomáciai csatornát vásárolva a zsidó államhoz. 

Új játékszabályokra készül Szíria

Amerika úgy tűnik, egyelőre elégedett. Március végén Washington listát adott át Damaszkusznak a szankciók részleges feloldásának feltételeivel. Ebben követelték, hogy a szír vezetés minősítse terrorszervezetnek az Iráni Forradalmi Gárdát, tegyen ígéretet arra, hogy nem tart fenn a jövőben kapcsolatokat a palesztin Hamásszal és Iszlám Dzsiháddal, járuljon hozzá az Aszadtól örökölt vegyi fegyverek (még Izrael által szét nem bombázott) készleteinek megsemmisítéséhez, biztosítsa az Iszlám Állam jelenleg kurdok által fogva tartott tagjainak az őrzését és ne adjon pozíciókat az új kormányban külföldi dzsihadistáknak.

Mindez könnyen teljesíthető, egyedül az utolsó pont okozhat némi dilemmát, hiszen az új védelmi minisztériumban már ujgur, jordán és török is szolgál. A szír vezetés mindenesetre a jó szándéka jeléül már le is tartóztatta az Iszlám Dzsihád két tagját Damaszkuszban. Elégedetten tért haza Damaszkuszból Cory Mills és Marlin Stutzman is. A két republikánus kongresszusi képviselő miniszterekkel és keresztény egyházi vezetőkkel való találkozását követően az amerikai szankciók feloldása mellett foglalt állást és jelezték, hogy továbbítják Donald Trumpnak as-Saraá üzenetét, miszerint Szíria kész csatlakozni az Ábrahám-egyezményekhez. 

Ráadásul minderre akkortájt került sor, mikor egy szíriai delegáció, élén Mohammad Nidal as-Saar gazdasági miniszterrel épp New Yorkba tartott, hogy ott az ENSZ, majd a Világbank vezetőségével tárgyaljon. Az elmúlt két évtized első kapcsolatfelvétele jól sikerült. Az IMF Szíria-ügyi megbízottat jelölt ki Ron van Rooden személyében. Az ENSZ Fejlesztési Programja 1,3 milliárd dollárt tervez folyósítani az elkövetkező három évben. Úgy tűnik, hogy a Közel-Kelet leggazdagabb országa, Szaúd-Arábia sem zárkózik el attól, hogy segítsen Damaszkusznak.

Rijád még április végén ajánlotta fel, hogy rendezi Szíriának a Világbank irányába régről meglévő tartozását. A szaúdi tőke Szíriába érkezésére azonban még várni kell, nemcsak az amerikai szankciók miatt, de azért is, mert Izraelhez hasonlóan Rijád sem nézi jó szemmel a szíriai török térnyerést és aligha lenne hajlandó megfinanszírozni egy török vazallus állam működését. Ezt Ankara is tudja, ezért láthatólag nem siet a Damaszkusszal való katonai együttműködés formalizálásával.

A kezdet tehát ígéretes. Bár az idő fogy, Ahmad as-Saraá egy dologban mindenképp bízhat: a Nyugat, csakúgy, mint a közel-keleti államok, belefáradtak a szíriai válságba. Ezúttal szinte mindenki abban érdekelt, hogy a helyzet stabilizálódjon a sokat szenvedett országban.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

(Borítókép: A hmed Al-sharaa 2025. február 25-én Damaszkuszban. Fotó: Ali Haj Suleiman / Getty Images)