Ötven éve került hatalomra a történelem egyik legvéreskezűbb diktátora

Kambodzsában soha nem létezett a nyugati értelemben vett demokrácia, ami nagyrészt történelmi okokra vezethető vissza. A kambodzsai uralkodók abszolút hatalmát, istenkirályi létét még az 1863-ban megérkezett francia gyarmati adminisztráció sem kérdőjelezte meg, de a második világháborús japán megszállás ezen szintén nem változtatott.

1945 után a függetlenség kivívásával párhuzamosan elindult egyfajta demokratizációs folyamat, amelynek Norodom Szihanuk király uralma alatt, 1953 és 1970 között egy jobboldali önkényuralmi rendszer megszilárdulása vetett véget, amelyet 1970-ben puccsal váltott Lon Nol tábornok katonai diktatúrája. Szihanuk igyekezett távol tartani országát a vietnámi háborútól, miközben Lon Nol alatt Kambodzsa az USA támogatását élvezte. Az 1968-ban kirobbant kommunista felkelést követően, 1975-ben a polgárháborús győzelem jegyében a vörös khmerek vették át a hatalmat, akik a korábbiaknál is szélsőségesebb és erőszakosabb rendszert hoztak létre.

A népirtó rezsim

Pol Pot, a Párizsban és Phnom Penhben tanult kommunista aktivista vezette a kezdetben a vietnamiak támogatását élvező vörös khmereket, akik átvették a hatalmat Kambodzsában 1975 tavaszán. A rezsim kiürítette a városokat, és milliókat kényszerített vidékre a „Zéró év” elnevezésű radikális kampány részeként. A mozgalom célja Kambodzsa történelmének eltörlése és egy osztály nélküli, agrártársadalom létrehozása volt. A kormányzat egy agrárszocialista társadalmat kívánt létrehozni a városok erőszakos kiürítésével és olyan radikális politikák végrehajtásával, amelyek megszüntették a nyugati hatásokat az országban. Ez magában foglalta a magántulajdon eltörlését és a kollektív gazdálkodás létrehozását is. A brutális átalakítás széles körű atrocitásokhoz vezetett.

A Sztálin és Mao Ce-tung tanításait is megfogadó, mindenkiben ellenséget látó Pol Pot és a vörös khmer rezsim rendszeresen kivégeztette az etnikai kisebbségeket, köztük a cham muszlimokat, vietnámiakat és kínaiakat, valamint értelmiségieket, szakembereket, vallási vezetőket és feltételezett politikai ellenfeleket. Később a gyerekkatonákat előszeretettel alkalmazó vezetés már saját kádereit sem kímélte, a belső tisztogatás állandósult.

Miután Vietnámmal elmérgesedett a viszony, 1979-ben a vörös khmerek rendszerét a vietnámi hadsereg megdöntötte, ami Pol Pot visszavonulásához vezetett a dzsungel által borított thai határvidékre, ahol 1997-es letartóztatásáig gerillaműveleteket folytatott. Az igazi felelősségre vonást elkerülve – miután egy alvezére letartóztatta – házi őrizetben halt meg 1998-ban. Uralkodásának öröksége mély traumát jelent Kambodzsa számára, amely továbbra is szembesül e sötét múlt hatásaival, miközben a társadalom jelentős része máig küzd a történtek feldolgozásával.

A pontos számot nehéz meghatározni a tömegsírok, a hiányos nyilvántartások és az általános káosz miatt, de az évtizedek óta tartó törvényszéki és demográfiai kutatások szűkítették a becsült tartományt. A legfrissebb kutatások körülbelül 1,7-2 millióra becsülik azoknak a számát, akik a gyilkos rezsim idején veszítették életüket.

A vietnámi csapatok 1978. december 25-én szállták meg Kambodzsát, majd 1979. január 7-én elfoglalták Phnom Penht, véget vetve Pol Pot uralmának. A népirtás mértéke csak a beavatkozás után vált világossá, amikor a hatóságok tömeges kivégzések és sírok bizonyítékait tárták fel országszerte.

A mai modern Kambodzsa

1979 után Kambodzsa nehéz újjáépítési időszakon ment keresztül a vörös khmer rezsim bukását követően. A vörös khmerek hatalmát megdöntő vietnámi invázió a Kambodzsai Népköztársaság megalakulásához vezetett, amely az 1980-as években folyamatos konfliktusba került a vörös khmerek maradványaival és különböző ellenálló csoportokkal.

A hidegháború végén, a vietnámi kivonulást követően, 1991-ben a párizsi békemegállapodások megnyitották az utat az ENSZ által támogatott, a demokráciára való áttérés előtt, amely 1993-ban az első szabad választásokhoz vezetett. E mérföldkő ellenére a politikai instabilitás továbbra is fennállt, különösen miután a vietnámiak támogatásával még 1985-ben hatalomra került Hun Szen miniszterelnök – aki sikeresen őrizte meg hatalmát az új korszakban is – 1997-ben puccsot hajtott végre, megszilárdítva uralmát és háttérbe szorítva az ellenzéket.

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején Hun Szen kormánya jelentős gazdasági reformokat hajtott végre, amelyek komoly növekedést eredményeztek olyan ágazatokban, mint a turizmus és a ruhagyártás. A korrupció, az emberi jogok megsértése és a politikai elnyomás azonban továbbra is fennállt a kormánya alatt. Bár Kambodzsa nagy lépéseket tett a gazdasági fejlődés terén, továbbra is küzd a vörös khmerek örökségével, és kihívásokkal néz szembe a kormányzás, az emberi és a politikai szabadságjogok terén. Hun Szen 2023-ban visszavonult, a hatalmat átadta fiának Hun Manetnek. Kambodzsa időközben tagja lett az ASEAN-nak, miközben a Nyugattal szemben Kína befolyása látványosan megerősödött az országban.

Az alkotmányos monarchia megszilárdulása

A Szihanuk család, mindvégig központi szerepet játszott Kambodzsa XX. századi történelmében. Norodom Szihanuk, 1941-ben lett király, uralkodását a nemzet modernizálására és a hidegháború alatti semlegesség fenntartására irányuló erőfeszítések jellemezték, a növekvő kihívások és politikai zavarok ellenére. Pol Pot alatt Szihanukot kezdetben bebörtönözték, de később szimbolikus figurává vált, akit a vörös khmerek arra használtak, hogy legitimitást adjanak tetteiknek.

A vörös khmerek 1979-es bukása után Szihanuk visszatért, hogy fontos szerepet játsszon a béketárgyalásokban és az alkotmányos monarchia létrehozásában az 1990-es években. Habár az uralkodó jogkörét jelentősen korlátozták, a király nagy szerepet töltött be a nemzet egységének létrehozásában. Miután 2004-ben lemondott, utóda fia, Norodom Szihamoni lett. A Szihanuk család öröksége továbbra is hatással van a kambodzsai társadalomra és politikára a kulturális eseményekben és a kormányzásban való folyamatos részvételén keresztül, tükrözve az uralkodó család befolyásának fennmaradását a nemzet viharos történelme során.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.

(Borítókép: V örös khmer katonák és foglyaik Kambodzsában 1975-ben. Fotó: Jean-Claude Francolon / Gamma-Rapho / Getty Images)