Teljesen megváltoztatja a világot az Afrikából kiinduló migráció

2025-ben Afrika lakossága meghaladta a másfél milliárdot, és a fiatalok aránya rendkívül magas – sok helyen a lakosság zöme már 14 év alatti. A képzettebbek közül egyre többen keresnek lehetőséget külföldön. A legnépszerűbb célországok közé tartozik Észak-Amerika, Európa és a gazdagabb afrikai országok, mint például a Dél-Afrikai Köztársaság és az Egyesült Arab Emírségek. 

A kivándorlók által hazautalt pénzek jelentős hatással vannak az afrikai államok gazdaságaira. Nigéria például évente több mint 24 milliárd dollárt (8568 milliárd forintot) kap vissza a külföldön dolgozóktól, ami meghaladja az ország által kapott segélyek összegét.

A világ számos országában, különösen Európában, komoly munkaerőhiány van. Afrika fiataljai közül azok, akik jól képzettek és motiváltak, ideális munkaerőt jelentenek a globális gazdaság számára. Ez a tendencia új lehetőségeket teremt mind az afrikai, mind a fogadó országok számára, elősegítve a gazdasági növekedést és a kulturális cserét.

Az afrikai kivándorlás nem csupán egy demográfiai jelenség, hanem egy globális gazdasági és társadalmi átalakulás része.

Nem a legszegényebbek indulnak el

A szubszaharai Afrikában évente mintegy 15 millió fiatal lép be a munkaerőpiacra, miközben hivatalosan csupán 3 millió új munkahely jön létre. A kontinens fiatal népességének robbanásszerű növekedése és a munkahelyek hiánya miatt a kivándorlás sokak számára egyre inkább kényszerűséggé válik.

Az Afrobarometer legfrissebb, 24 országra kiterjedő felmérése szerint az afrikaiak 47 százaléka fontolgatja a külföldre költözést, míg 27 százalékuk „sokat gondolkodik” rajta. Ez jelentős, kilenc-tíz százalékpontos növekedés a 2016–2018 közötti adatokhoz képest. A leggyakoribb indok a jobb munkalehetőség, illetve a gazdasági remény az, ami a legtöbbeket útra kelni késztet – írja a The Economist. 

A migrációs hajlandóság érdekes gazdasági mintázatot követ: az egy főre jutó, megélhetési költségekkel kiigazított GDP alapján haranggörbeszerű eloszlás rajzolódik ki.

Ahogy egy ország gazdagodik, a kivándorlás felerősödik, tetőzve a10 ezer dollár körüli egy főre jutó GDP-nél, majd ismét csökken, ahogy a helyi lehetőségek kielégítővé válnak.

Az olyan országok, mint Mexikó vagy a Fülöp-szigetek, amelyek már régóta kivándorlónemzetként ismertek, mára elérték azt a gazdasági szintet, ahol a kivándorlás aránya csökkenőben van. Afrika azonban még nem tart itt: a szubszaharai afrikaiak 94 százaléka – mintegy 1,1 milliárd ember – olyan országokban él, ahol az egy főre jutó GDP 10 ezer dollár alatt van.

Michael Clemens közgazdász szerint az afrikai kivándorlás „megállíthatatlanná” vált. És ha a jelenlegi gazdasági trendek folytatódnak, a világnak egyre nagyobb mértékben kell számolnia az afrikai migrációval. 

Átalakuló migráció

Az elmúlt évtizedekben látványosan átalakult a világ migrációs térképe. Amerika mára megelőzte Franciaországot, és a szubszaharai Afrikából származó migránsok legnagyobb célországává vált. Míg 1960-ban az afrikaiak csupán a bevándorlók kevesebb mint 1 százalékát tették ki, addig 2020-ra ez az arány már elérte a 11 százalékot.

A változás jelentőségét mutatja, hogy a 2010-es években a Karib-térségből és Afrikából érkező nettó migráció kétszerese volt a Latin-Amerikából érkezőének – ez különösen szembetűnő egy olyan államban, ahol korábban a latin-amerikai bevándorlók domináltak.

Neeraj Kaushal, a Columbia Egyetem közgazdásza szerint

Hamarosan megjelenő könyvében azt állítja: Afrika lesz a leggyorsabban növekvő migrációs forrás az Egyesült Államok számára. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a nigériai, etiópiai, ghánai és kenyai diaszpóra mai mérete körülbelül akkora, amekkora az indiai diaszpóráé volt 1980-ban. Azóta viszont az indiai születésű amerikaiak száma 13-szorosára nőtt. Ha az afrikai diaszpórák hasonló pályát követnek, az 2060-ra akár 10 millióval több afrikai származású bevándorlót is jelenthet az USA-ban.

Kaushal ugyanakkor elismeri, hogy politikai korlátozások – például a Trump-kormányzat idején felfüggesztett sokszínűségi vízumprogram – akadályt jelenthetnek a növekedésben. Ennek ellenére hosszú távon úgy véli: ha az Egyesült Államok meg kívánja őrizni „a bevándorlók nemzete” szerepét, akkor Afrika válik a legfőbb forrásterületté.

(Borítókép: Bevándorlók érkeznek egy hajón a tengeri kikötőbe 2011. március 27-én az olaszországi Lampedusán. Fotó: Giorgio Cosulich / Getty Images)