Íme a hivatalos jegyzőkönyv, amely tanúsítja XIV. Leó pápa megválasztását
További Külföld cikkek
-
Szergej Lavrov: Nem fog működni a „tűzszünet és meglátjuk” megközelítés
- Nagy tervekkel indítaná el ciklusát az új román elnök, az ukrajnai békefenntartókról is szó esett
- Jogi fogságban a Telegram-vezér, Durov nem hagyhatja el Franciaországot
- Tragédia Pakisztánban, merényletet követtek el egy iskolabusz ellen
- XIV. Leó a segélyek azonnali beengedésére szólított fel a Gázai övezetben
A történelmi jelentőségű dokumentumot, az úgynevezett „acceptatio electionis” jegyzőkönyvet Diego Giovanni Ravelli érsek, a pápai liturgikus szertartások mestere állította ki, és három tanú hitelesítette aláírásával. A nemes pergamenre fekete tintával írt kalligrafikus szövegen XIV. Leó pápa nevét kiemelt figyelemmel, vörös betűkkel írták.
A pápaválasztási jegyzőkönyv nem csupán formai elem, hanem alapvető egyházjogi dokumentum, amely fontos szerepet tölt be a katolikus egyház életében. A jegyzőkönyv az első hivatalos irat, amely tanúsítja az új pápa legitimitását, és a megválasztás pillanatától kezdve érvényt szerez az új egyházfő hatalmának. A különleges, kézzel írt dokumentum tanúsítja azt is, hogy a megválasztott személy elfogadta a pápai hivatalt. A pergamenen a pápa nevéhez használt vörös tinta ősi hagyomány, a pápai méltóság különleges jelölésére szolgál a hivatalos egyházi iratokban.
Robert Francis Prevost bíboros, aki a XIV. Leó nevet választotta, az első amerikai pápa a katolikus egyház 2000 éves történetében. A csütörtökön megválasztott új egyházfő pénteken mutatta be első szentmiséjét egyházfőként a bíborosok előtt a Sixtus-kápolnában, mindössze egy nappal azután, hogy a katolikus egyház 267. vezetőjévé választották.
Egyértelmű iránymutatással indult a péteri szolgálat
A péteri szolgálatának kezdetét jelző liturgián XIV. Leó pápa szimbolikus gesztusokkal és homíliájában egyértelmű üzenettel erősítette meg iránymutatását az egyház számára. Programadó gondolatát homíliája zárásaként fogalmazta meg, Szent Ignácot idézve: „Akkor leszek igazán Jézus Krisztus tanítványa, amikor a világ már nem látja a testemet”. Ezt továbbgondolva erőteljes képpel élt:
Arról van szó, hogy félre kell állnunk, hogy Krisztus maradhasson, kicsivé kell tennünk magunkat, hogy őt ismerjék meg és dicsőítsék, fel kell emésztenünk magunkat a végsőkig, hogy mindenkinek lehetősége legyen megismerni és szeretni őt
– fogalmazott szentbeszédében.
Az új pápa homíliájában mély aggodalommal szólt arról a terjedő szemléletről, mely szerint sokan Jézust pusztán „karizmatikus vezetőként vagy szuperemberként” kezelik, megfosztva őt isteni természetétől. Az egyházfő szerint ez a redukcionista szemlélet gyakorlati ateizmushoz vezet, hiszen kiüresíti a keresztény hit központi misztériumát.
A vatikáni hagyományoknak megfelelően ez a liturgia megelőzi a nagyobb szabású pápai székfoglalási szertartást, és bensőségesebb jellegű. A szentmisén résztvevő bíborosok a pápát megválasztották, és a szertartás során hódoltak az új pápa előtt, elismerve egyházfői tekintélyét.