Könnyek Ferenc pápa sírjánál – egy pillantás a Santa Maria Maggiore-bazilikában

Reggel tömeg, ami délután már kisebb, és csendesebb a hangulat. Mindenki Ferenc pápa sírját akarja látni. Négy óra körül azonban már gyorsabban kígyózik a sor a Santa Maria Maggiore-bazilika bejáratánál, de ahogy telnek a percek, újra egyre hosszabb lesz. A bejárat közelében lévő ellenőrző ponttól induló kígyóvonal körülveszi a bazilikát, és eléri a Piazza dell’Esquilinót, ahol a belépési pont található. 

Délután ötkor körülbelül százan vannak, szinte mind külföldiek, mint például Gonzalo és spanyol barátai: „Hónapokkal ezelőtt lefoglaltuk a római utat, és most, hogy itt vagyunk, úgy döntöttünk, hogy eljövünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy történelmi eseményről van szó.” 

Ez nem jöhet be, később visszaveheted. Úgysem fog esni bent.

Azoknak, akik nagyobb táskákat és hátizsákokat hoztak magukkal, át kell menniük egy szkennerfülke alatt, mint a repülőtéri poggyászellenőrzésen. A többiek számára ott van a rapiscan, egy mobil oszlop, amely jelentősen felgyorsítja az eljárást. „Eddig csak néhány kempingkést foglaltunk le, már ami a fémeket illeti” – mondja a szolgálatban lévő rendőr.

Ferenc volt a pápánk. Itt gyűltünk össze, hogy elmondjuk az imáinkat. Aztán elmegyünk a Szent Péter-bazilikához

– mondja Ania nővér, aki Lengyelországból érkezett a rendjével.

Szempillantásnyi idő

A Santa Maria Maggiore-bazilikában kordonok jelzik az utat Ferenc pápa sírjáig, a biztonsági emberek pedig folyamatosan jelzik, hogy a sor nem állhat meg, a sír előtt sem. Gyors fotót azért mindenki készíteni akar, de rögtön jön az irgum-burgum: haladj tovább.

Más ez az érzés, mint a ravatala előtt. Nem tudom, miért, talán még mindig nem fogtam fel az elvesztését, miközben XIV. Leó személyében tegnap már új pápának örülhettünk. Amikor véget ért a gyors, szempillantásnyinak tűnő látogatás, még maradok a templomban. Olyan helyet keresek, hogy minél közelebb lehessek a sírhoz, közben lenyűgöz a bazilika belső tere, amely egyszerre tükrözi az ókeresztény, a középkori és a barokk művészet harmonikus találkozását. A hosszú, széles főhajót dór oszlopok választják el az oldalhajóktól. A mennyezetet aranyozott kazettás szerkezet díszíti, amely a legenda szerint Kolumbusz felfedezései után hozott perui aranyból készült. A bazilika egyik legfontosabb eleme a 5. századi mozaikdíszítés, amely az Ó- és Újszövetség jeleneteit ábrázolja. 

Egy mentős pár lépésnyire áll tőlem, a sír felé fordul, és lehajtja a fejét.

Körülötte a turisták próbálnak ravasz módon fotót készíteni. Egy másik férfi éppen mellette letérdel, telefonját a kezében tartva, és amikor a rendőr elfordul, gyorsan képet próbál készíteni a sírról. A mentős viszont nem keres kiskaput; csak egy rövid időre vonul el a tűző nap elől, hogy imádkozzon.

Havazás nyáron

A bazilika meghitt csendjében eszembe jut, hogy a bazilika helyén egy csodának tartott esemény történt: a IV. században a nyári hőségben havazott itt, amit Szűz Mária jelének tekintettek. Liberius pápa ekkor hóval rajzolta meg a leendő bazilika kerületét, és azon a helyen építették fel, amit ma Santa Maria Maggioreként ismerünk. Azóta minden év augusztus 5-én fehér szirmok hullanak a mennyezetről, emlékezve a különleges jelenségre.

Ferenc pápának a Santa Maria Maggiore-bazilika különösen fontos volt, pápasága során gyakran látogatta meg, különösen fontos események előtt és után. Már pápává választása másnapján eljött ide, hogy Szűz Máriának ajánlja szolgálatát, és minden külföldi útja előtt és után is itt imádkozott. A bazilikához való kötődése mélyen gyökerezett lelki életében és Mária-tiszteletében, ami végigkísérte egész egyházi pályafutását.

Odakint a téren folytatódik az élet, egy idős nő csendesen énekel egy Mária-himnuszt. A zarándokok továbbmennek, de szívükben ott marad Ferenc pápa emléke – egy egyszerű emberé, aki életében és halálában is közel maradt azokhoz, akiket szolgált.

(Borítókép: Fehér rózsa Ferenc pápa sírján. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)