Mégsem bocsátják árverésre Buddha drágaköveit

A hongkongi Sotheby's az utolsó pillanatban, a licit napján visszakozott, és elhalasztotta a ritka relikviák árverését – jelentette az AP. Az ereklyetartóba rejtett drágaköveket – Buddha földi maradványaival együtt – 1898-ban fedezték fel India északi részén. Az ékszereket szakemberek szerint i. e. 240-200 körül készíthették.

Az indiai kulturális minisztérium szerint az aukció „sérti az indiai és nemzetközi törvényeket, valamint az ENSZ-egyezményeket”. Azt követelték, hogy az ékszereket szentként kezeljék. Az árverést világszerte számos buddhista és művészettudós is elítélte – írta a BBC.

Az indiai minisztérium közösségi felületén tette közzé az aukciósháznak és Chris Peppének címzett levelét. A férfi annak a William Claxton Peppének a dédunokája, aki a 19. század végén kiásta a műkincseket. A dokumentum szerint a leszármazottnak „nincs felhatalmazása” az ereklyék eladására, a Sotheby’st pedig azzal vádolták, hogy az árveréssel részt vesz a „folyamatos gyarmati kizsákmányolásban”.

A felfedező – az angol William Claxton Peppé egy birtokot felügyelt – egy sztúpát, egy jellegzetes buddhista szentélyt ásott ki Pipravában, Buddha feltételezett szülőhelyétől délre. Csaknem két évezredes ereklyéket tárt fel.

Peppé a gyűjteményt a gyarmati kormánynak adta át. Buddha csontjai V. Rámához, Sziám buddhista királyához kerültek, a többi a kolkatai India Múzeumba. Chris Peppé szerint a család birtokában csak a leletek töredéke maradt „másolatként” – a Sotheby’s szerint nagyjából az egyötöde.

Az ereklyéket egy cipősdobozban felejtették

A „duplikátum” kifejezés az indiai minisztérium szerint félrevezető, mivel az ereklyék India „elidegeníthetetlen vallási és kulturális örökségét” alkotják. Az ékszerek nem kezelhetők „példányként”, hanem Buddha „szent testeként és az eredetileg a szent testnek szánt felajánlásokként”. Arra is felhívták a figyelmet, hogy az eladóknak, akik megtévesztő módon a drágakövek őrzőinek nevezik magukat, nincs joguk „elidegeníteni vagy elsajátítani olyan vagyontárgyat”, amely az „emberiség kivételes öröksége”.

Miután a relikviákat egy évtizede egy cipősdobozban felejtették, a minisztérium arra emlékeztet, hogy az őrzés „biztonságos védelmet” jelent. A hanyag eljárásért bocsánatkérést vár az aukciósháztól és megbízójától egyaránt. Azt is kérte tőlük, hogy hiánytalanul hozzanak nyilvánosságra minden olyan feljegyzést, amellyel nyomon követhető a náluk levő vagy átruházott ereklyék tulajdonjoga.

A „kulturális örökségvédelmi törvény megsértése” miatt a követelések teljesítésének elmulasztása jogi eljárást von maga után Indiában és Hongkongban – áll a felszólításban.

A kiállításokon „pénzzé tették” az ékszereket

Ha a kérések süket fülekre találna, az indiai kormány azt tervezi: „nyilvános kampányt” indít, amelyben feltárja a Sotheby’s szerepét a „koloniális igazságtalanság” fenntartásában.

A család mérlegelte az ereklyék elajándékozását, de minden lehetőség megbízhatatlan tűnt – nyilatkozta még korábban Chris Peppé. Szerinte az árverés volt a „legtisztességesebb és legátláthatóbb módja annak, hogy a relikviák a buddhisták kezébe kerüljenek”.

Az ékszerek nagybátyjától unokatestvéréhez kerültek, majd 2013-ban hozzá és két másik unokatestvéréhez.

A Peppé család egy weboldalt is indított, hogy „megoszthassa az ereklyékkel kapcsolatos kutatásait”. A kiállítások révén az ékszereket „pénzzé tették” – állítja ezzel szemben az indiai kulturális minisztérium.

(Borítókép: Buddha drágakövei a hongkongi Sotheby ’ s aukcióházban 2025. május 6-án. Fotó: Tommy Wang / AFP)