Az állandó áramszünetek kényszeríthetik térdre Iránt?

Irán világviszonylatban is kimagasló mennyiségű szénhidrogénkészlettel rendelkezik. Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma Energiaügyi Információs Hivatalának (EIA) 2024-es adatai szerint a perzsa állam a világ második legnagyobb gáz- és a harmadik legnagyobb olajkészletével rendelkezik. Irán 2023 végén a Közel-Kelet olajkészleteinek közel negyedét (23%), míg a világ olajkészleteinek 12 százalékát birtokolta. 

Noha az ország bővelkedik a szénhidrogén-tartalékban, a kitermelés korlátozott, mivel

az iráni nemzetgazdaság számos szektorát, beleértve a szénhidrogénszektort is, hosszú évtizedek óta szigorú nemzetközi szankciók sújtják.

Éppen ezek miatt külső szereplők nem fektethetnek be az iráni olaj- és gázszektorba, ami jelentősen megnehezíti, végső esetben akár el is lehetetleníti a modern kitermelést lehetővé tevő ipari technológiák importját. Irán önerejére támaszkodva a technológiai modernizáció területén csupán mérsékelt sikereket ért el. A versenyképes technológiai know-how hiánya amellett, hogy tovább növeli a mára mintegy 90 milliósra duzzadt ország gazdaságának természetierőforrás-igényét, súlyos környezetvédelmi aggályokat is felvet. 

A problémát súlyosbítja az iráni politikai rendszer megbuktatására irányuló szankciós rezsim folyamatos bővülése is. Donald Trump második elnöki ciklusának már a legelején bejelentette, hogy visszatér a 2018-ban megkezdett „maximális nyomásgyakorlás” politikájához Iránnal szemben. Az amerikai külügyminisztérium április végén kiadott nyilatkozatából kiderült, hogy az Egyesült Államok az iráni olaj- és petrokémiai termékek kereskedelmében érintett további vállalatokkal szemben vezet be korlátozásokat. A dokumentum meg is nevezi a döntés okait, amelyek a következők voltak: az iráni atomprogram folytatása, a közel-keleti helyzet további destabilizálása és terrorista szervezetek támogatása. 

A népességnövekedés és az átalakuló fogyasztási szokások mellett az iráni olajszektort sújtó nemzetközi szankciók is szerepet játszottak abban, hogy a gázfogyasztás mintegy 60 százalékkal nőtt az elmúlt évtizedben. Az EIA adatai szerint 2022-ben Irán az USA, Oroszország és Kína mögött a világ negyedik legnagyobb földgázfogyasztója volt, energiamixének 68 százalékát a földgáz, míg 31 százalékát a kőolaj tette ki. 

A súlyos áramkimaradások gazdasági és társadalmi következményei

A szénhidrogénszektorra kivetett szankciók jelentős szerepet játszanak abban, hogy Iránban egyre gyakoribbak az akár fél napig is tartó áram- és gázkimaradások. Iránban legutóbb februárban volt nagyobb kimaradás. A következmények mértékét jelzi, hogy az ország 31 tartományából 27-ben közel két hétig zárva tartottak a kormányhivatalok, a bankok és az iskolák. A perzsa államban 28 munkaszüneti nap van egy évben, így az ország több mint kétharmadát érintő áram- és gázkimaradások megbénítják a közszolgáltatásokat, valamint súlyos gazdasági és társadalmi problémákat okoznak. 

A Tasnim iráni hírügynökség csupán a kényszerű iskolabezárások által okozott gazdasági veszteség mértékét 10 milliárd iráni riál (körülbelül 10 millió amerikai dollár) értékben határozta meg. A gazdaságban mutatkozó nehézségek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy az iskolabezárások a diákok fejlődésében is súlyos problémákat idéznek elő. Az online oktatásra való átmeneti áttérés pedig tovább növeli a városi és a vidéki, leginkább a nomád körülmények között élő tanulók közötti egyenlőtlenségeket. A tantermi oktatás átmeneti felfüggesztése gyakran a tanárok fizetésére is hatással van. 

Az energiakimaradások egyértelműen mélyítik az iráni gazdaság válságát. Az elmúlt években az infláció éves mértéke 40 százalék körül mozgott, az iráni riál ősz óta már elveszítette korábbi értékének több mint a felét. A 2023-as riasztó adatok szerint az iráni lakosság 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A gazdaságban mutatkozó negatív folyamatokat a „maximális nyomásgyakorlás” politikájának visszaállítása várhatóan erősíteni fogja. 

Már az elnök is megszólalt

A reformernek tartott Maszúd Pezeskián elnököt gyakran bírálja a konzervatív sajtó. Élve az újabb alkalommal, súlyos kritikát fogalmaztak meg a kialakult helyzettel kapcsolatban. Számos médium kiemelte, hogy az energiaválság jelentős részben az Energiaügyi és az Olajügyi Minisztérium közötti együttműködés hiányosságaira vezethető vissza. A sajtó egy része inkompetenciával vádolta meg az államfő kabinetjét. A kevésbé keményvonalas médiumok a gazdaságra gyakorolt negatív következmények elismerése mellett (a GDP akár 1 százalékának kiesését is magával hozhatja) jelezte azt is, hogy az energiaválság okai ennél sokrétűbbek. Felhívták rá a figyelmet, hogy az üzemanyag-csempészet is csak ront a helyzeten. 

A februári áram- és gázkimaradások okozta társadalmi felháborodás mértékét jelzi, hogy Pezeskián elnök is kénytelen volt megszólalni. Nyilatkozataiban elismerte a helyzet komolyságát, és úgy fogalmazott, hogy kormánya „szégyelli magát”, amiért „cserben hagyta az iráni népet”, és nem tudott érdemi megoldást találni az évek óta égető problémaként jelentkező áramkimaradásokra és az energiaínségre.

Felhívta azonban a társadalom figyelmét arra is, hogy a kialakult helyzet részben az iráni nép felelőssége, mivel a lakossági energiafogyasztás átgondolatlan. A közeli ramadán kapcsán felszólította az embereket az önfejlesztés fontosságára, a pazarló szokások elhagyására az áram-, víz- és gázfogyasztás terén. Meggyőződése szerint csakis a társadalom közreműködésével lehet megakadályozni, hogy az ellenség éket verjen az irániak közé. 

Bár a hatóságok már kidolgozták a főváros nyári áramszüneteinek ütemtervét, és a teherániak több applikáció segítségével is nyomon követhetik a lakóhelyükre érvényes áramszünetek időpontját, ez aligha fogja mérsékelni a kimaradások okozta társadalmi feszültséget. Strukturális reformok nélkül ugyanis a tervezett áramkimaradások egyre gyakoribbá fognak válni. Megoldásként az iráni politikusok gyakran hangoztatják a nukleáris energia jelentőségét. A nemzetközi közösség azonban súlyos kételyeket táplál az iráni nukleáris program kizárólagosan polgári célú felhasználásával kapcsolatban. 

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

(Borítókép: Gázfáklya egy olajkitermelő platformon 2005. július 25-én. Fotó: Raheb Homavandi / Dossziéfotó / Reuters)